Cannes: Tarantino bepörgött

Elérkezett a fesztivál egyik legjobban várt pillanata: Quentin Tarantino és csapata megérkezett a Croisette-re. Nem csak a Halálbiztos főszereplői, Kurt Russell, Rosario Dawson, Rose McGowan, Tracie Thoms és Zoe Bell tartottak vele, hanem a Grindhouse másik feléért felelős, fekete cowboykalapban villogó Robert Rodriguez és a filmet gyártó-forgalmazó Weinstein Co. feje, a rettegett Harvey Weinstein is, aki úgy tűnik, intenzív fogyókúrán esett át az utóbbi időben, mert régi versenysúlyát meg sem közelíti most. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy bejutok a Halálbiztos sajtótájékoztatójára, mert a terem az ilyen nagy érdeklődést kiváltó filmeknél (tegnap este a Go Go Tales című Abel Ferrara-film vetítéséről rekordmennyiségű ember vonult ki, csak hogy elkezdhessen sorba állni a Tarantino-filmre) általában seperc alatt megtelik a Variety-szintű lapok munkatársaival, de szerencsém volt, és utolsóként besurranhattam, a biztonsági őr pont mögöttem húzta fel a bejáratot lezáró szalagot.

Quentin Tarantino a cannes-i sajtótájékoztató előtt

Tarantino pontosan olyan az életben, ahogyan az interjúi alapján elképzeli az ember: nonstop dől belőle a szó olyan energiával, mintha éppen felrobbanni készülne, bármi is legyen a téma, vörös fejjel, gesztikulálva magyaráz. Folyamatos lendületét és lelkesedését a legtöbb ember valószínűleg tíz deka kokain elfogyasztásával sem tudná reprodukálni, nyilvánvaló, hogy a pasinak négy-öttel több kerék van az agyában, mint mindenki másnak. Elsőként érkezett a terembe lehagyva saját színészeit, és lelkes "Au revoir!"-ral köszönt el tőlünk. Aztán kapcsolt, "Bonjour!"-ra módosított, de azért gyorsan még eljátszotta, hogy már távozik is. A következő óra felfokozott hangulatban telt, ahogyan Tarantino egyik gondolatsortüzét a másikba öltve válaszolt az újságírók kérdéseire. Mondanom sem kell, hogy Kurt Russell és a szépséges hölgykoszorú ma háttérbe szorult, az igazság az, hogy ha egy újságíró Tarantinóval tartózkodik egy szobában, nem Rose McGowannek fog kérdéseket feltenni.

Tracie Thoms, Rose McGowan, Zoe Bell és Rosario Dawson a cannes-i sajtótájékoztató előtt

Kompenzálva a mi bárdolatlanságunkat, a moderátor a színésznőket is megszólította, például feltette azt a naiv kérdést, hogy improvizáltak-e a forgatás során. Válaszként Tracie Thoms tettetett rémülettel felelte, hogy "az ember nem írja át Quentin dialógusait!", és Tarantino máris közbedörrent: "Nem hát, hanem bevágod őket!". Ahogy várható volt, többen is feszegették, hogy miért kellett a duplafilmes Grindhouse-t Európában kettévágni, mire Tarantino bizonygatni kezdte, hogy ahhoz, hogy a Halálbiztos 85 perces verziója megszülessen a duplafilmhez, csontig kellett csupaszítania a filmet, és mi most csak örülhetünk, hogy a teljes verziót megkapjuk. Amikor már sokadszor hangzott el ezzel kapcsolatos kérdés, sőt, Kurt Russell is kifejtette, hogy nagyon sajnálja, hogy az európaiak nem tapasztalhatják meg a Grindhouse-élményt, Tarantino jobb híján átadta a szót a háttérből előlépő Harvey Weinsteinnek, aki már-már meggyőzően magyarázta, hogy "a Grindhouse-ban valami elveszett a két film esszenciájából, az önálló film az igazi Tarantino-mozi". Az alkotófolyamatról viszonylag kevés szó esett, de a szereposztással kapcsolatban Tarantino elmondta, hogy "minden a figurák körül forog, csak akkor kezdek színészeket keresni, ha már kidolgoztam őket. Amikor a múltban néha fordítva csináltam, és a színészre szabtam a figurát, mindig megbántam." A végszó Rosario Dawsonnak jutott, aki elmesélte, hogy milyen nagy hatással volt rá Tarantino már a pályája kezdetén: amikor elkezdte fontolgatni, hogy színésznő lesz, az apja a kezébe adta a Kutyaszorítóban-t, amitől annyira elájult, hogy egy hét alatt hétszer megnézte. "Benne akartam lenni a Halálbiztos-ban, tudtam, hogy nyolc csajszerep van benne, és úgy voltam vele, hogy az egyiket meg kell kapnom."