Velence: Meglepő bolondság

A fesztivál katalógusában a szerda esti fél kilences vetítésnél cím helyett az szerepelt, hogy Film sorpresa (meglepetés-vetítés), és mivel csak a legunalmasabb fráterek nem szeretik a meglepetéseket, én is úgy döntöttem, hogy beülök rá. Lehet, hogy egy kis utánajárással ki lehetett volna deríteni, hogy milyen filmet adnak majd, viszont egyrészt én nem szeretek idegenekkel szóba elegyedni, másrészt meg internetelérés terén valódi kőkorszaki állapotok uralkodnak a fesztivál területén, ezért úgy várhattam a vetítést, mint naiv kisgyerek a karácsonyt. A PalaLido termébe lépve feltűnt, hogy a VIP vendégek számára lefoglalt sorokban kizárólag ázsiai származású emberek ülnek, ebből arra következtettem, hogy valószínűleg ázsiai film lesz műsoron. Nem sokkal fél kilenc előtt újabb jólöltözött ázsiaiak csoportja érkezett a terembe, csak ők annyiban különböztek a többiektől, hogy egyedül őket vette körül hat darab filmstáb és egy csomó fotós. Számomra egyikük sem tűnt ismerősnek, de kikövetkeztettem, hogy ezek lehetnek a híres emberek, a vetített film alkotói, úgyhogy én is elkezdtem kattintgatni őket Canon típusú fényképezőgépemmel. A sötét teremben egy normális képet sem sikerült csinálnom, úgyhogy inkább visszaültem a helyemre, a sor szélére. Meglepetés-filmnél mindig a sor szélére kell ülni, hogy ha esetleg nincs ínyedre a meglepetés, akkor gond nélkül lehessen távozni. A hangosbemondón ekkor bejelentették, hogy ma este Chen Kaige Mad Detective című filmjét fogjuk megtekinteni - legalábbis én ezt értettem. Chen Kaige, az tök jó, azt ismerem, ő csinálta az Isten veled ágyasom-at, amit láttam és szerettem is. Aztán elkezdődött a film és kiderült, hogy nem is Chen Kaige rendezte, hanem Johnny To. (Azt hiszem, nem csoda, hogy összekevertem két ennyire hasonló hangzású nevet.)

Jelenet a Mad Detective című filmből

Johnny Tóról csak azt tudom, hogy rengeteg filmet csinál, és ezek közül kábé minden negyedik-ötödiket jónak is szokták tartani. Sajnos én semmit nem láttam tőle, így nem tudom azt elemezni, hogy a Mad Detective milyen helyet foglal el Johnny To életművén belül. Viszont amikor jöttem ki a teremből a film végén, elkaptam egy beszélgetésfoszlányt, ami két ázsiai filmgeek külsejű (túlsúlyos és szakállas) srác között zajlott le és ők húzták a szájukat, hogy ez csak egy 'minori' Johnny To-film volt, azaz nem sorolható a mester legjobb alkotásai közé.

Jelenet a Mad Detective című filmből

Ettől függetlenül én jól szórakoztam a Mad Detective-en, mert zseniális volt az alapötlete. Egy flúgos rendőrről szólt, aki annyira flúgos, hogy már az első jelenetben levágta a saját fülét és odaadta ajándékba a főnökének, akit éppen nyugdíjba küldtek a rendőrségtől. Viszont volt egy rendkívüli képessége is ennek a zsarunak: látta az emberek valódi személyiségét, némely esetben pedig látta, hogy számos személyiségük is van, akik vitatkoznak egymással. Ezt úgy kell elképzelni, hogy volt olyan, hogy valakinek hét személyisége is volt, és ekkor főhősünk az illető helyett hét teljesen különböző embert (egy elegáns nőt, egy rosszarcú maffiózót, egy pufók horgászsapkás ürgét, stb.) látott egymással veszekedni. Ezt annyira jó ötletnek tartom, hogy nem lepődnék meg azon, ha rövid időn belül felhasználnák egy amerikai tévésorozat alapjaként. Vagy magyar tévésorozat is lehetne. Játszhatná a rendőrt például Szombathy Gyula!