Anilogue: Borongós vonalak

2007.12.01. 19:42

Kiküldött tudósítónk jelenti az 5. Budapesti Nemzetközi Animációs Fesztiválról.

Az Anilogue megmérettetésére idén egész Európából ötszáz pályamű érkezett, amiből blokkonként egy tucat került vetítésre. Nyilván a tapasztalt szervezők követtek valamilyen elvet az előválogatás során, az viszont biztos, hogy a B blokknak nem a szórakoztatás volt a célja.

Forrás: [origo] Forrás: [origo]
A nagy tartalom Prokasztináció


A kedvenceim közé került A nagy tartalom (Karo Szmit, Clemens Kogler), bár tudom, hogy inkább az üzleti világban, kimutatásokkal dolgozók osztanák véleményem: a filmecske egy diagramsorozat a készítő filozofálgatásról az élet dolgairól és ezek közötti kapcsolatokról. Érdemes egyszer megnézni, bár a tartalmat én egy elismertebb filozófustól merítettem volna, másrészt ezek az illusztrációk épphogy csak felveszik a versenyt egy Powerpoint prezentációval. Aztán az Etűd (Wonhaz Anna) rövid, de ütős: háborúról, meg az életről, amit elpusztít. A Soha úgy, mint legelőször (Jonas Odell) a leglátványosabb, érezhető rajta a skandináv design: végül is inkább egy dokumentumfilm amiben a téma, a hang és a kép is figyelemre méltó önmagában, mindez egybekomponálása nagyon jó érzékre vall. A Vécérománc (Konstantin Bronzit) a legkedvesebb felnőtt rajzfilm a csokorban: az orosz animáció tagadhatatlan, nagyszerű finom jegyeivel főleg az arcjátékokat, gesztusokat illetően. És összességében nekem a Prokasztináció (Johnny Kelly) tetszett a legjobban: humoros is, többféle technikát is használ, és a pótcselekvés témakörét szórakoztatóan mutatja be.