Velence: A 67 éves gyerkőc meséje

Örömmel jelenthetem, hogy Miyazaki Hayao Ponyo on the Cliff by the Sea című új filmje pontosan olyan fantasztikus, mint a mester korábbi alkotásai. Azt hiszem, nincs még egy filmes, aki folyamatosan olyan magas művészi színvonalon operálna, mint Miyazaki és hasonlóan kifogástalan filmográfiával rendelkezne - még Hitchcocknak is voltak mellényúlásai. A Ponyó-ról azt lehetett tudni korábban, hogy az 5-6 éves korosztályhoz fog szólni, de nekem nem tűnt fel, hogy bármivel is infantilisebb lenne mondjuk a Chihiró-nál vagy A vándorló palotá-nál, talán csak annyiban különbözik ettől a korábbi két filmtől, hogy nincs benne negatív figura és különösebben ijesztő lény sem. Újdonság viszont, hogy a főhős ezúttal nem egy tízévesforma kislány, hanem egy feleennyi idős kisfiú. A történetről nem vagyok hajlandó beszélni, mert én sem tudtam róla semmit, és ez így remekül működött.

Jelenet a  Ponyo on the Cliff by the Sea című filmből

A film 170 000 gyönyörűen kidolgozott, kézzel rajzolt kockából áll, amelyek közül nem egy konkrétan lélegzetelállító: többször előfordult, hogy pár másodpercre elfelejtettem levegőt venni, miközben például a kikötőt mutatták nagytotálban (szenvedélyem a hajózás, azon belül is a teherhajók). Hálistennek Miyazaki alkotásait eddig méltó mód kezelte a magyar filmforgalmazás (szinte az összes filmje elérhető DVD-n), és nagyon remélem, hogy a Ponyo on the Cliff by the Sea is minél hamarabb eljut a magyar mozikba.