A kislányok is elveszítik egyszer

A Berlinale programjába utolsó pillanatban becsúsztatott An Education-re nem azért voltam különösen kíváncsi, mert Sundance óta jó híre terjed, hanem mert a forgatókönyvét Nick Hornby írta, rendezője pedig a dán Lone Scherfig, aki a kedves Olasz nyelv kezdőknek-et és a Wilbur öngyilkos akar lenni-t is csinálta. Nem kellett csalódnom, ez a két kedélyes világszemléletű, érzékeny alkotó nagyon szerethető filmet készített egy tizenéves lány felnőtté válásáról. Mivel a hatvanas évek elején vagyunk egy angol kispolgári családban, ez az életszakasz az "egyetemre vagy férjhez menni?" kérdésben csúcsosodik ki, és amíg Jenny (az édes és tehetséges Carey Mulligan, aki idén Shooting Star-i minőségében is jelen van a Berlinalén) megtalálja a helyest választ, elég sok kalandon esik át. A kulturális, szexuális és kulináris élmények egy harminc körüli férfinak, Davidnek (a teljesen hihetően angol Peter Sarsgaard) köszönhetők, aki sármjával és vagyonával nem csak Jennyt, hanem még általában nagyon is józan szüleit is leveszi a lábukról (Alfred Molina és Cara Seymour remek, a karikatúrától egy lépésre megálló alakításai).

Peter Sarsgaard és Carey Mulligan az An Education című filmben

Mulligan és Sarsgaard önmagában is élvezetes kettősét a David nem kevésbé sármos barátját játszó Dominic Cooper és butuska barátnője, Rosamund Pike fűszerezik tovább. Ahogy a nagyvilági hármas segítségével Jenny előtt feltárul egy új, izgalmasabb élet lehetősége, a film felnyalábolja a nézőt is, a lendületes tempó sodor magával, ha tudjuk is, hogy ebből csak baj lehet. A vészharangokat Jenny két gimnáziumi tanárnője kongatja: az Okostojás-ból ismert Olivia Williams és az igazgatónőt játszó Emma Thompson. Egyikük szerepe sem nagy, de mindkét színésznő többet tesz hozzá a filmhez, mint amit vásznon töltött perceik alapján várnánk. És az An Education végeredményben éppen ettől működik: Scherfig minden egyes színészéből kihozza a maximumot, és az egész egy nagy örömjátékká válik a szemünk előtt.