Berlinale: erős nők a szolid középmezőnyben

Az erős nők fesztiválja volt az idei - kapta meg aktuális címkéjét a vasárnap véget érő Berlinale. A győztes filmre szokás szerint nem számított senki, és végre (részben) magyar film is akadt a díjazottak között. A nagyközönség számára is nyitott fesztivál látogatottsága rekordokat döntött, a gazdasági válság csak a kísérő bulik számának csökkenésében jelentkezett.

Az erős nők Berlináléja volt az idei - hangoztatta a német sajtó, amelynek szokása, hogy egy-egy hatásos mottóval minden évben felcímkézi a fesztivált. A tavalyi évet a rock vitte, de volt már sopánkodós év is, amikor a sztárok távolmaradásán elégedetlenkedett Berlin. Egy dolog változatlan: ez a filmvilág fesztiválnaptárjának legerősebben politizáló, a szociális és globális kérdésekre legfogékonyabb állomása.

A győztes

"A fesztivál talán legrejtélyesebb filmje" - mondta a győztes La teta asustada (A szomorúság teje) című filmről Katja Nicodemus, a német kritikusok egyik gyöngyszeme. Bár nem erre a befutóra számított, "etnológiai kirándulásként" mindenkinek ajánlja. A film főszereplője egy különleges betegségben szenved, amit az anyatejjel kapott, és amivel olyan nők fertőzik meg gyerekeiket, akiket terhesen megerőszakoltak.

Meglepően politikamentes a film, és ezt Claudia Llosa rendező is hangsúlyozza: "Érzelmeket akartam megmutatni, nem pedig politizálni" - jelentette ki a díjátadó után széles mosollyal az arcán az Arte csatorna riporterének.

Egy kocka a La teta asustada című filmből

Mára Berlinale-specialitássá vált, hogy nem a kritikusok kedvencei győznek, sőt, inkább pont olyanok, akikre aztán nem gondolna senki. Üdítő kivétel ez alól az Alle Anderen című német film: a már említett Tagsspiegelben naponta szavazó filmguruk például ezt hozták ki befutónak és ha aranyat nem is, de két Ezüst Medvét kapott. A Berliner Zeitung egyik nagy kedvence, a London River is elvitte a legjobb színésznek járó díjat, a német sajtóban lehetséges befutónak tartott Hans-Christian Schmid-film, a Sturm, ellenben üres kézzel távozott.

A magyarok

Szintén a megerőszakolás témáját dolgozza fel Peter Strickland filmje, a Katalin Varga is. Az ő hősnője azonban az asztalra csap, szakít az áldozat szerepével és - kis késéssel ugyan, de - bosszúra indul. A film a különleges hangeffektekért kapott Ezüst Medvét, és a német sajtó egész rendesen fogadta. A Tagesspiegel című napilap terjedelmes kritikájának szerzője például csak azon húzza föl magát hosszú, részletekbe menő elemzése végén, hogy a Katalin Vargá-ban és még egy sor idei Berlinale-filmben a sok moralizálás nem szolgál igazi tanulságokkal.

Egy kocka a Katalin Varga című filmből

Kedvenc idegenbe szakadt hazánk fia, Gryllus Dorka is felbukkant a Panorama szekció egyik filmjében (Der Knochenmann - az előzetesben a 45. másodpercnél mutatják), valamint múlt vasárnap török ügyvédnőként debütált a Tetthely című legendás tévésorozatban. Dorka következő nagy dobása a Fatih Akin (Fallal szemben) rendezte Soul Kitchen lesz, amit várhatóan a cannes-i filmfesztiválon mutatnak majd be.

Dorka és Simon Schwarz a Der Knochenmann sajtótájékoztatója előtt

Olyan erős nőket is láthatott a közönség, akik már túl vannak virágzásukon (Chéri, The Private Lives of Pippa Lee, Happy Tears), és akiknek környezetében esendő, áruló, ne adj isten, önmagáról gondoskodni képtelen férfi él.

Összességében idén egy szolid középmezőnyt emlegetett a sajtó, és ez a mi tapasztalatunk is. Az elégedetlenek szerint sok a világmegmentő, de a világ menthetetlenségéről tanúskodó film is, és gyakran bukkan fel a bűn és bűnhődés problematikája.

Kellemesen, megrendítő fordulatok nélkül telt el ez a tíz nap, és a 3Sat riportere szerint a gazdasági válság is csak annyiban volt érzékelhető a Berlinalén, hogy a megszokottnál kevesebb bulit rendeztek. A mindenkori jegyvásárlási rekordok viszont már félidő után megdőltek (ami részben annak is köszönhető, hogy a fesztiválba bevonták a tömegek befogadására képes Friedrichstadt Palastot), úgyhogy Dieter Kosslick fesztiváligazgatónak a zárónapon megjelent nátháján kívül nincs oka panaszra.

Dieter Kosslick

Kosslick amúgy továbbra is remekül alakítja a gáláns házigazda szerepét, egy olyan házigazdáét, akihez mindig szívesen térnek vissza a vendégek. És ami legalább ilyen jó tesz a fesztivál imidzsének az az, hogy a zsebéből húz elő olyan sajtóbarát mondatokat, mint hogy: "Ez a Berlinale a válság ellenszere volt."

Amikor becsusszantam a titkos Berlinale-partira
Mesterházy Lili

Sok apró esemény furcsa, váratlan egybeesése következtében a Berlinale díjkiosztó gálája után nem sokkal egyszercsak a szuperexkluzív Berlinale záróvacsorán találtam magam, ahol Tilda Swinton zsűrielnök hosszú, fekete ruhás, rugalmas alakja kedvesen borult a díjazottak terüljterülj asztalkája fölé a híres berlini Borcherts étteremben. Erre a partira minden évben 200 embert hívnak meg összesen - ebben benne van az összes jelenlévő díjazott és stábja, valamint a fesztivál szervezőbizottságának kiemelt tagjai. Újságírók viszont nem, úgyhogy szombat éjjel megilletődötten lépkedtem befelé a piros szőnyegen, a jeges hidegtől riadt fáklyák között.

Ilyenkor az ember semmin nem lepődik meg: rögtön a bejáratnál Andrzej Wajdára vigyorgok boldogan, bent Wim Wenders egy kis kézikamerával mindenkit lefotóz, aki az útjába kerül, Dieter Kosslick fesztiváligazgató piros, Berlinalés tréningfelsőben öleli át David Krosst, A felolvasó tizennyolc éves sztárját. Az iráni Asghar Farhadi, aki néhány órája a legjobb rendező díját nyerte el, inkább az alagsorba száműzött dohányosokhoz csatlakozik: itt pöfékel csendesen mosolyogva, együtt a vastag füstben úszó többi alakkal. Idővel egyre izgalmasabbá válik az este. A bizonytalan léptű Ben Foster, a Berlinale egyik legjobb filmjének, a The Messenger-nek a főszereplője először kiborítja a táskámat, aztán ráírja a nevem egy szalvétára.

Ben Foster a The Messenger Ezüst Medvéjével

De nem ez a lényeg, mert ezen az estén magyarok is ünnepeltek Berlinben: az angol-román-magyar koprodukcióban készült Katalin Varga magyar hangmérnöke, Erdélyi Gábor is itt vacsorázott a film rendezőjével, Peter Stricklanddel és a többi díjazottal. Megvárom, míg Erdélyi befejezi a beszélgetést Tilda Swintonnal, aztán megkérdezem, milyen érzés az Ezüst Medvét a kezébe fogni. "Fantasztikus", ragyog Erdélyi. "Olyan érdekes ez, hogy éppen itt figyeltek erre fel: évek óta dolgozom a szakmában - ott volt az idei Szemlén is egy film, amin dolgoztam, Zsigmond Dezső filmje, a Vadlány - és még soha nem díjaztak külön a hang effektekért. De az is hihetetlen, hogy itt vagyunk, mindannyian, hogy itt versenyzett a filmünk. 8 millió forintból készült a Katalin Varga, Peter a saját pénzét rakta bele, hogy elkészüljön. 8 millió forint, mennyi ez... ma egy kocsi ára..." - ismételgeti hitetlenkedve Erdélyi, míg a film román producerei mellettünk ácsorogva, egymást ölelve ünnepelnek. Hajnali két óra van, fáradtak a stábok, lassan mindenki hazaindul. Olvadnak a desszertek, kiapad a pezsgő. Hivatalosan és nemhivatalosan is vége az 59. Berlinálénak.

+ + +

Az [origo] filmklub stábjának értékelése a versenyben és az egyéb szekciókban szereplő filmekről: (*: rettenetes - *****: kihagyhatatlan, X: nem látta)

	Bujdosó Bori	Mesterházy Lili	Varga Ferenc	Vincze Barbara
An Education	****	X	****	****
An Englishman in New York	****	X	X	X
As, grafinjata	X	***	X	X
Chéri	****	X	****	****
Deutschland '09	X	***	X	****
Garapa	X	X	X	*****
Happy Tears	***	***	**	**
In the Electric Mist	**	***	X	X
It Might Get Loud	X	X	X	****
Katalin Varga	***	****	X	***
Mammoth	****	***	***	***
Milk	****	X	****	X
My One and Only	***	X	***	***
Rage	***	**	**	X
Ricky	X	X	***	X
Singularidades de uma Rapariga Loura	X	X	X	**
Storm	***	X	X	X
Tatarak	X	***	X	X
The Countess	**	**	**	X
The Dust of Time	X	X	X	*
The Exploding Girl	***	X	X	X
The Messenger	X	*****	****	X
The Private Lives of Pippa Lee	***	****	***	X
The Reader	****	X	****	X
The Shock Doctrine	***	X	***	X
Un chat un chat	X	****	X	X
Unmade Beds	X	X	*****	X
Vinganca	X	X	X	***