Heath Ledger integet a túlvilágról

A The Imaginarium of Doctor Parnassus sajnos menthetetlenül elsősorban úgy vonul be a filmtörténelembe, mint Heath Ledger legutolsó filmje. Éppen emiatt egy ideig az is kétséges volt, hogy Terry Gilliam be tudja-e egyáltalán fejezni a forgatást vagy balsorsú Don Quixote-projektje után újabb félig leforgatott anyaga landol a kukában. A felmentősereg végül három szupersztár személyében érkezett meg, és nem kis mértékben Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law vendégszereplésének köszönhető, hogy a Doctor Parnassus végül versenyen kívüli gálavetítést is kapott a cannes-i filmfesztiválon.

Heath Ledger a The Imaginarium of Doctor Parnassus-ban

A megelőlegezett szimpátia és az érdeklődés tehát megvan, de a bemutatót szerencsétlen módon az utolsó előtti napra rakták, így - szinte először idén - meg sem telt a grandiózus Lumiére-terem és úgy hírlik, a filmet még mindig nem vették meg amerikai forgalmazásra. Szerencsére ennek egyáltalán nem az az oka, hogy olyan rossz lenne a végeredmény, viszont nem is annyira jó, hogy a "Heath Ledger legutolsó filmje" címkén felülemelkedjen. Kísérteties Ledgert másfél évvel a halála után a vásznon látni, ráadásul az első jelenetében éppen akasztott emberként himbálózik egy kötélen, majd újjáélesztik. Remekül megoldották, hogy mikor és miért változzon át Deppé, Law-vá és Farrellé, közben arra gondol az ember, hogy mindez sokkal bénább lett volna nélkülük. Johnny Depp epizódja egyébként szinte egy az egyben Ledger-megemlékezés, a leglátványosabb (és hosszabb) rész Colin Farrellnek jutott.

Lily Cole a The Imaginarium of Doctor Parnassus-ban

Mindezt leszámítva azonban a The Imaginarium of Doctor Parnassus kissé értelmetlen, csiricsáré kavalkádnak tűnik. A címszereplő (Christopher Plummer) alkut kötött az ördöggel, hogy nekiadja a lányát (Lily Cole), ha 16 éves lesz, addig pedig egy vásári mutatványosbódét üzemeltetnek fantáziavilágba vezető csodatükörrel. A csodaország-jelenetek szórakoztatóak és kreatívak, de a látványra szinte minden esetben ráfért volna még egy pár millió dollár. Egy ilyen nehéz körülmények között született film esetében persze gyarlóság számon kérni a Pixar-opuszok látványvilágának igényességét, mert csoda, hogy egyáltalán elkészült és láthatjuk.