Halk fütty és óvatos taps fogadta Mundruczó filmjét Cannes-ban

Vágólapra másolva!
Pénteken este fél nyolctól tartották az egyetlen magyar versenyfilm, a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv első sajtóvetítését a cannes-i filmfesztiválon. Az 1061 férőhelyes Debussy terem nagyrészt megtelt, csak az erkély két szélén lévő "nullszöges" szárnyakban nem ültek emberek. Amikor leoltották a lámpákat, az idei fesztiválon először hallottam raoulozást. (Ez egy cannes-i hagyomány, ami évtizedekkel ezelőtt indult, amikor egyszer egy késve érkező néző "Raoul! Raoul!" kiáltozással kereste barátját a teremben, és azóta gyakran akad egy-egy vicces ember, aki bekiabálja ezt a nevet a vetítés elején.)Sor a Debussy terem bejáratánál A Frankenstein-terv vetítése előttA casting-jelenetek alatt volt pár nevetés, egy gyilkosságnál többen felszisszentek, az egyik kifejezetten idegesítő főszereplő halálát pedig jópáran tappsal jutalmazták. A maradék időben hullacsönd honolt a teremben, amit csak a rengeteg krákogás és köhögés színesített (az újságírók egészségileg meglehetősen le vannak robbanva, a legtöbb vetítésen annyi a krahácsolás, mint egy tüdőgondozó dohányzójában). A mellettem ülő kolléga számos alkalommal sóhajtott, a film alatt tíz embert láttam kimenni a teremből.A vetítés végén először lájtos füttyszóval, majd egy udvarias tapssal jutalmazta a közönség Mundruczó filmjét. Jelentősebb tetszésnyilvánításról nem számolhatok be, ugyanis ennyi tapsot egy produkciós cég logója vagy a cannes-i filmfesztivál szpotja is szokott kapni. Ebben a videóban mindenki meggyőződhet a taps mértékéről.http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=11935530&server=vimeo.com&show_title=1&show_byline=1&show_portrait=0&color=00ADEF&fullscreen=1A film után elkaptunk pár nézőt (és véletlenül egy zsűritagot is) a Debussy terem előtt, és arra kértük őket, hogy három jelzővel foglalják össze, hogyan tetszett nekik a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv.http://vimeo.com/moogaloop.swf?clip_id=11935565&server=vimeo.com&show_title=1&show_byline=1&show_portrait=0&color=00ADEF&fullscreen=1Két másik kollégával néztem a filmet, mi ezekkel a jelzőkkel/jelzős szerkezetekkel jellemeznénk a moziélményt: vontatott, finoman elrajzolt adaptáció, távolságtartó, látványos, idejétmúlt modernista fogalmazás, téves szereplőválasztás, érzékeny, unalmas, szép.Olvasnivaló: Szelíden tükröződő sorsok - kritikánk a filmről
Vágólapra másolva!