A kritikusok szeretik Tarr Béla "komor" filmjét

Tarr Béla filmrendező
Vágólapra másolva!
A legtöbb német napilap szerdán legalább negyedoldalas cikkben foglalkozik Tarr Béla kedd délután bemutatott filmjével. A Tagesspiegel nevű berlini napilapban napról-napra különböző médiumok vendégkritikusai értékelik a Berlinale filmjeit, egytől háromig pontozva. A torinói ló három darab kettest és két darab hármast kapott, amivel az eddigi második legjobb a fesztivál filmjei közt Asghar Farhadi iráni filmrendező Jodaeiye Nader az Simin (Nader és Simin, elválás) című filmje után. Ugyanez az eddigi eredmény a Screen International nevű filmes szaklapban is. Bók Erika A torinói ló című filmbenA cikkek általában méltatják Tarr munkásságát, megemlékeznek a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák nagyságáról, elmesélik a történetet, és zömmel dicsérnek, de azért kritikus hangok is előfordulnak. A Screen kritikusa azzal nyitja cikkét, hogy "ez a film azokhoz szól, akik szerint Samuel Beckett felfogása az emberi létről túl komolytalan. Tarr új alkotása olyan komor, amilyen egy film csak lehet". A szerző úgy véli, "a nézők távozhatnak akár unottan, megdöbbenten, elvarázsolva vagy felvillanyozva is erről a filmről, amely veszi magának a bátorságot, hogy visszatérjen egy csupasz, a némafilm korszakát idéző filmnyelvhez".Mindenütt megemlítik a filmhez kiadott sajtóközleményben is szerepelő bejelentést, azaz hogy Tarr Béla befejezi rendezői pályafutását. A Tagesspiegel cikke egyenesen ezzel nyit: "Tarr Béla A torinói ló-val jelentette be, hogy véget ér filmes pályafutása. Az önismétlésnek ezzel a keserű 146 percével nem is tudta volna nyilvánvalóbbá tenni, hogy négy évvel ezelőtt A londoni férfi-val már bőven elmondott mindent, amit valaha is mondani akart." Később arra int a szerző, hogy ne tekintsük úgy A torinói ló-ra, mint testamentumra, hiszen ott van még a rendező három nagy filmje (a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és a Kárhozat). Megemlíti, hogy míg Tarr többi "kétségbeesés-ceremóniájában" legalább van egy kis humor, itt szikrája sincs annak, a film pedig "hat napban, hat fejezetben egy fordított teremtéstörténetet mesél el - éppen csak a hetedik napból hiányzik isten, hogy befejezze művét."Derzsi János A torinói ló című filmbenA másik nagy berlini napilap, a Berliner Zeitung "Királyságomat egy lóért" című kritikában tárgyalja a filmet. Kifejti, hogy a magyar rendező filmjei "óriási kihívást" jelentenek a nézőnek; mint írja, a nézők egy része Tarr minden filmje előtt retteg, de legalább ugyanennyien izgalommal néznek elébe. A szerző szerint Tarr egyebek mellett azt akarja filmjében megvilágítani, hogy mi is történhetett Nietzsche lovával, amellyel a filozófus állítólag 1889-ben találkozott, és amikor látta, hogy egy kocsis üti-veri, a nyakába borult, átölelte és megcsókolta. A találkozás után Nietzsche összeomlott, hazavitték, néhány napot némán feküdt, majd innentől kezdve élete utolsó tíz évét szellemi tébolyban töltötte. A cikk ezzel a konklúzióval zárul: "A torinói ló egy tömörített, absztrakt film, lélegzetelállítóan szép képekkel, filozófiai reflexióval, amely talán még a nihilizmusról is szól."A Süddeuetsche Zeitung szerzője ugyanazon filozofál, amin a vetítés napján egy torinói újságíró: hogy akkor most mi is az összefüggés, a filmben látható ló Nietzsche lova volt-e vagy sem, majd arra a következtetésre jut, hogy mivel a főszereplő jobb karja béna, túl gyenge lenne ahhoz, hogy egy lovat derekasan elverjen. Mint írja, a film története izgalmas, leginkább talán azért, mert "a túlélésről szól".
Vágólapra másolva!