Brad Pitt, a gyengéd gyilkos

2012.05.22. 18:03

Az utóbbi időben szinte nincs is cannes-i filmfesztivál Brad Pitt nélkül. Tavalyi versenyfilmje Arany Pálmát nyert, Angelina Jolie-val a karján pedig évről évre őrületbe kergetik a lesifotósokat. Idén Jolie nélkül, egy tökös kis ponyvakrimivel, a Killing Them Softlyval érkezett, ami a gazdasági válság kontextusába helyezi a bérgyilkosok szolgáltatói szektorát.

Brad Pitt és a cannes-i filmfesztivál szerelembe esése 2004-ben kezdődött, faramuci módon egy olyan filmmel, amelynek művészi értékei alapján nem sok keresnivalója volt a világ legrangosabb filmszemléjén. Pitt mindenesetre szépen felvonultatta a kockahasát és a hasonlóan híres menyecskéjét (Jennifer Aniston) a Trója díszbemutatóján, de ekkor még senki sem gondolta volna, hogy hét évvel később a fesztivál művészeti igazgatója, Thierry Frémaux "az amerikai film legizgalmasabb személyiségeként" fogja jellemezni a színészt.

Pitt 2006-ban nem jelent meg a Bábel premierjén, mert éppen gyereket vártak új partnerével, Angelina Jolie-val, pedig színészi játékát egyértelmű lelkesedés fogadta. A Bábel fordulópontot jelentett a karrierjében; nagyjából innentől vették komolyan színészként, miközben Jolie-val együtt a világ legtöbbet fotózott sztárjaivá is váltak. E két tulajdonság együttesen megkerülhetetlenné tette a jelenlétét a világ legrangosabb filmfesztiváljain.

Egy évvel később meg is érkezett a Brangelina médiagépezet a Riviérára, Pitt producerként jegyezte a Jolie egyik legjobb eddigi alakítását felvonultató Hatalmas szív-et, míg az Ocean's 13 kedvéért pedig adták a melót a vörös szőnyeg fotósainak a haverokkal.

Forrás: AFP
Jolie és Pitt 2007-ben Cannes-ban Jolie és Pitt 2007-ben Velencében

Időközben a velencei filmfesztivál sem akart lemaradni, ugyanebben az évben legjobb színészi díjjal jutalmazták a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford-ért, majd egy évvel később Clooney-val együtt ők nyitották a Lidó szemléjét az Égető bizonyíték-kal. A Jesse James egyébként azért fontos lépcső Pitt karrierjében, mert ez a velencei díj volt az első komolyabb főszereplői elismerése (a 12 majom-ért 1995-ben mellékszereplői Oscarra jelölték), másrészt a rendezőjével, Andrew Dominikkel most újra együtt forgatták a kedden bemutatott Killing Them Softly-t, azaz Cannes gyorsan elszipkázta az új-zélandi születésű rendezőt a rivális fesztiváltól.

2009-ben Pitt a Becstelen brigantyk-kal jött Cannes-ba, majd tavaly Az élet fája főszereplőjeként reklámozta a filmet a rendező helyett (a híresen médiafóbiás Terrence Malick feltűnt a premieren, de sem a díjátadón, sem a sajtótájékoztatón nem vett részt). Ekkor már egyértelmű volt, hogy Brad Pittre egyáltalán nem csak a sztársága miatt van szükség Cannes-ban, hanem minden filmje a legizgalmasabb hollywoodi projektek közé tartozik. Az élet fája megkapta az Arany Pálmát Robert De Niro zsűrijétől, így idén Pitt (és filmbeli neje, Jessica Chastain is a Lawless-szel) is megvédeni jött a tavalyi csúcsát, bár ez a sporthasonlat bizonyos íratlan szabályok miatt kevéssé realisztikus a cannes-i filmfesztiválon.

Forrás: Cannes Film Festival
Brad Pitt a Killing Them Softly című filmben

A Killing Them Softly egyébként sem az a díjvadász típusú film, sokkal inkább a fesztivál lehangoló drámái között friss levegőként ható gyors, ütős kis zsánerfilm jó dumákkal, sok erőszakkal és fergeteges szereplőkkel. Mint tavaly Cannes-ban a Drive vagy tavaly Velencében a Killer Joe. Andrew Dominiktól némileg meglepő volt a lírai Jesse James után mocskos szórakoztatást várni, de ő maga is azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy a country-ballada után most egy popslágerrel akart előállni. Ez annyiban nem sikerült, hogy a Killing Them Softly nagyobb része dumálással telik, és messze nincs benne annyi akció, mint az imént említett Drive-ban vagy Killer Joe-ban. A pár vérben tocsogó erőszakos jelenet hozza a műfaj követelményeit (különösen emlékezetes egy túlstilizált fejbe lövés Kitty Lester Love Letters című sanzonjának dallamaira), de a játékidő többsége lepattant maffiózók süketeléséből áll. Az első jelenetek egyikében két fiatal gengszter (Scoot McNairy és Ben Mendelsohn a film nagy felfedezettjei) kifejezetten tarantinós diskurzust folytat kecskedugásról és egyéb baromságokról.

Majdnem fél óra eltelik, mire először látjuk Brad Pittet, azaz a Jackie nevű, meglehetősen gyakorlatias és anyagias eltakarítóembert, aki egy újabb mókás, kocsiban zajló beszélgetésben kifejti, hogy utálja a közelről történő kivégzéseket, mert azok mindig túl érzelgőssé válnak mindkét fél számára, és inkább gyengéden, messziről szereti végezni munkáját (innen ered a film meglehetősen béna új címe, amire a Cogan's Trade-ről cserélték). Pitt telitalálat, bár ez a szerep messze nem nyújt számára akkora színészi kihívást, mint tavaly Az élet fája vagy a Pénzcsináló, de látszik rajta, hogy nem vágyik one man show-ra, és a sajtótájékoztatón sem győzte hangsúlyozni a szereplőtársai (köztük olyan autentikus arcok, mint a Nagymenők Ray Liottája vagy a Maffiózók James Gandolfinije) iránt érzett tiszteletét.

Forrás: Cannes Film Festival
James Gandolfini a Killing Them Softly című filmben

A vicces párbeszédek, a sok újdonságot nem hozó történet és a képregényerőszak alapján le lehetne írni a Killing Them Softly-t egy tarantinós, Coen testvérekes zsánergyakorlatként, de Andrew Dominik ambiciózusabb volt, és agyonsulykolt aktualitással spékelte meg a filmjét. Már az első jelenetben Obama hangját halljuk 2008-ból, és szinte minden jelentben vagy Bush, vagy Obama harsog a tévéből, rádióból a gazdasági válságról szónokolva. Az ötlet mögött az az elgondolás rejlik, hogy a pénzvilág összeomlását nem lehet figyelmen kívül hagyni egy olyan műfajban, ahol mindent és mindenkit a pénz mozgat. A forgatókönyv alapjául szolgáló hetvenes évekbeli regényben persze szó sem volt minderről, de az aktualizálást egy parádés végemonológ koronázza meg, így hiába éreznénk korábban a túlzott erőlködést, végül jó ötletnek tűnik a korszellem kontextusába helyezni a ponyvakrimit.

Pitt vállig érő hajjal, sportos szürke öltönyben érkezik a sajtótájékoztatóra. Arca kissé kialvatlan, és meg is jegyzi, hogy délután egy előtt tilos lenne sajtótájékoztatót tartani Cannes-ban, de mégis türelmesen írogatja alá a megvadult újságírók filmes relikviáit, integet, és pózol. Több mint két évtizede ez az élete, de továbbra is egy kedves, allűröktől mentes fickó benyomását kelti, aki előbb lett sztár, mint művész, de mostanra teljesen magától értetődőnek érzi, hogy producerként támogatnia kell az egyedi vízióval rendelkező rendezőket. Elmondja, hogy felesleges a művészetet és az üzletet szembeállítani, mert a kettőnek szüksége van egymásra, és nemes feladatának érzi azt, hogy úgy hozzon létre művészi értékkel bíró filmeket, hogy azok eladhatók is legyenek.

Forrás: AFP
Brad Pitt kedden a Killing Them Softly cannes-i sajtótájékoztatóján

Amikor egy spanyol újságírónő arról faggatja, hogy nem jelent-e számára problémát bérgyilkost alakítani, miközben gyermekei vannak, viccesen megjegyzi, hogy rasszistát például nem szívesen formálna meg, de fejbe lőni valakit, az teljesen rendben van. Karakterében a túlélőösztönét értékeli legjobban, de arról fogalma sincs, hogy Jackie demokrata vagy republikánus lenne-e, de alapvetően szeretné tudni, hogy van-e recept a két politikai oldal támogatóinak lélekrajzára (közben beszúrja, hogy ő maga - nem meglepő módon - baloldali, demokrata kötődésű). A Killing Them Softly politikai töltetével kapcsolatban kifejti, hogy semmiképpen sem szeretné, ha az Obama-kormányzás feletti kiábrándultság filmjeként értékelnék, főleg, hogy éppen elég mocskos, negatív elnökválasztási kampányra lehet majd egyébként is számítani az USA-ban ősszel. "Ott voltam Chicagóban 2008-ban Obama győzelmekor, és varázslatos pillanat volt. Az, hogy bejátszottuk a győzelmi beszédét, egyáltalán nem azt sugallja, hogy 2012-ben kudarcnak kellene értékelni az eddigi tevékenységét, hanem épp az akkori reményteljes hangulatra akartunk reflektálni" - mondja.

A sajtótájékoztatón meglepően sokáig sikerül elkerülni a sztár magánéletére vonatkozó kérdéseket, de Pitt abszolút türelmesen reagál az esküvőjének dátumát firtató faggatásra is: "Higgyék el, tényleg nincs még dátum. Fogalmam sincs mikor lesz az esküvő, de még mindig reménykedem benne, hogy addig megváltoznak az amerikai családjogi törvények" - ezzel arra a korábbi fogadalmára utalva, hogy addig nem veszi el Jolie-t, amíg nem illet meg szexualitásától függetlenül minden amerikait a házasodás joga. Készségesen elárulja azt is, hogy Angelina nem lesz ott az oldalán az esti vörös szőnyeges bevonuláskor, mert épp egy szerepre készül, de ígéri, fognak még újra közös filmben szerepelni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK