Ahol csak tíz napig menő moziba járni

Filmes zsongás van június 10-ig Kolozsváron, ahol tizenegyedszerre rendeznek az egész várost megmozgató fesztivált. Románia egyik legnagyobb kulturális eseményén Törőcsik Mari is életműdíjat kap. Az esemény mögött viszont bezárt mozitermek és a magyarországinál jelentősen rosszabb állapotú művészfilm-forgalmazás áll.

Andi Vasluianu román színész a TIFF-en

Egyre kevesebb lehetősége van a cinéphileknek Romániában kedvenc sportjuk gyakorlására. Míg állami-önkormányzati fenntartású színház minden megyeszékhelyen akad, a mozikra ez már nem igaz. Így marad a letöltés és a kolozsvári nemzetközi filmfesztivál, a TIFF, amelyen a közönség művészfilmhiány táplálta érdeklődését jól jelzi, hogy a zápor ellenére több mint ezerötszázan gyűltek össze a város főterén a nyitóvetítésre. Két emelet magas, felfújható mozivászon biztosítja minden este a város szórakozását Fadrusz János Mátyás-szobrának oldalán - aki sokallja a 10 lejes (670 forint) jegyet és nem zavarja a szökőkút zaja, az a széksorokon túl ingyen mozizhat.

"Vad nappalokat, estéket és éjszakákat" ígért Mihai Chirilov filmkritikus, a fesztivál állandó művészeti igazgatója a péntek esti megnyitón. Eddigi tapasztalatunk szerint nincs igaza. A tizenegyedszerre megrendezett TIFF az "érett szerzői filmes" szindróma jeleit mutatja: hozza a kötelező köröket, de semmi felháborító, felkavaró, szokatlan vagy éppen bosszantó. Az egyszeri mozibarát szempontjából viszont talán előny, hogy ugyan filmes élményekből egyelőre kevesebb van, viszont a fesztivál gépezete óraműpontossággal működik, és évről évre a fejlődés apró jeleit tapasztalni.

Idén például három filmes képzési program zajlik a fesztivállal párhuzamosan diákoknak, iskolai osztályoknak és a filmgyártás iránt érdeklődőknek. A fesztivál stábja kibérelt egy 18. századi épületet, ahol egész évben oktatási programokat, workshopokat, konferenciákat szerveznek. Radu Moisin, Kolozsvár még egy hétig hivatalban levő polgármestere (június 10-én önkormányzati választások lesznek Romániában) egy kreatív iparágakra összpontosító stúdiót ígért a város határában. Tehát elvileg lenne hol megnyilvánulniuk azoknak, akik a TIFF-en kapnak kedvet a filmkészítéshez, akárcsak azoknak, akik a város két egyetemi szintű filmes képzésében vesznek részt.

Közönség a TIFF nyitóvetítésén a kolozsvári főtéren

A fesztivál Cannes-ba járó amerikai résztvevői, mint például David Robinson és Jay Weissberg azt emelik ki a TIFF-fel kapcsolatban, hogy nagyobb fesztiválokkal ellentétben Kolozsváron e tíz nap alatt minden a filmről szól. Ez valóban így van: a város haladó ifjúsága (és nem csak) ilyenkor valószínűtlen időpontokban, vasárnap délelőtt is megtölti azokat a belvárosi mozitermeket, amelyek egyébként jórészt üresen konganának. Lassan nem is lehet többes számról beszélni, hiszen az Erdély kulturális fővárosának tartott, egyetemistáktól hemzsegő városban egy átlagos héten mindössze két moziteremben lehet elcsípni nem multiplex-kompatibilis filmeket (az egyiket a TIFF stábja üzemelteti).

Egy kurtán-furcsán bezárt mozi

Szimbolikus a város legrégebbi terme, a Művész mozi állapota. A fesztivál ideje alatt ugyan vannak benne vetítések, de pár hónapja kivonult belőle az állami filmforgalmazó- és moziüzemeltető vállalat. A szecessziós, a kommunista hatalomátvétel során elkobzott épületet hosszú huzavona után visszakapták a második világháború előtti tulajdonos leszármazottai. Szándékuk szerint tovább működtették volna a mozit, azonban a vállalat alaptalanul nagy összeget kért a kissé leharcolt állapotú moziszékekért és egy viszonylag új vetítőgépért. Mivel ezt nem tudták kifizetni, a cég pár nap alatt levonult a terepről, megszabadulva még egy veszteséges mozihelyszíntől.

Film-Y képzés fiataloknak - a programot a dániai EU-elnökség keretébenszervezték

Ilyen történetek állnak a tíz helyszínen tíz nap alatt több mint kétszáznegyven nagyjáték- és rövidfilmet bemutató TIFF mögött. A fesztiválon sűrűn előfordulnak olyan résztvevők, aki öt-hat filmet megnéznek naponta. Sőt, találkoztunk olyan, saját bevallása szerint TIFF-fanatikussal is, aki az elmúlt évtizedben a fesztivál minden kiadásán részt vett.

Nem ritka az olyan fesztiválozó sem, aki négy-öt nappal előre megveszi a jegyét, mert ez egy olyan fesztivál, ahol a legvalószínűtlenebb filmekre fogynak el a belépők az orrod előtt. Akad olyan is, aki már előre megvette a meglepetésfilmre szóló jegyeket, abban reménykedve, hogy az idén Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját begyűjtő Cristian Mungiu új filmje, a Dombokon túl-lal (Dupa dealuri) szolgálják ki a közönséget a szervezők.

Némafilmes DJ-szet a TIFF-ház udvarán

Tudor Giurgiu fesztiváligazgató (filmrendező, producer) és Mihar Chirilov évtizedes munkája beérett. Ha nem is mentik meg az 1989 előtt kiépített, mára már agonizáló mozihálózatot az országban, ha nem is sikerült elérni, hogy a nemzetközi sikereket halmozó román filmnek állandó közönsége legyen a saját hazájában, következetes munkával egy várost mégis elhelyeztek a világ művészfilmes térképén. Mivel ezt lényegében piaci alapon, jórészt nagy cégek és márkák támogatásával és állami/uniós pénzek becsatornázásával teszik, minden esély megvan rá, hogy továbbra is a TIFF legyen a város egyetlen nemzetközi hírű eseménysorozata. Főleg akkor (ebben sokan reménykednek errefelé), ha Kolozsvár valóban elnyeri az Európa kulturális fővárosa címet 2020-ra. De talán az sem baj, ha a fesztivál ilyen furcsa, különleges esemény - hiszen azért jár valaki moziba, hogy arra a 90-100 percre lehetőleg ne legyen köze a valósághoz.