Előbb leszakítják a fejünket, aztán szétrúgják a gyomrunkat

Túl lehet adagolni a zsigeri moziélményt? Ezt kockáztatjuk meg csütörtökön a cannes-i filmfesztiválon, ahol ugyanazon a napon nézzük meg a kétórányi eszeveszett hajszával kecsegtető Mad Max - A harag útját, és az auschwitzi hullaégető zaklatott mindennapjait bemutató Saul fiát. A kettő között még egy kis román realizmusra is próbálunk időt szakítani.

Cannes-ban többek között azért csodálatos lenni, mert az ember folyamatosan olyan dolgokat csinál, amikre az év többi részében nincs lehetősége. Például egy csütörtöki reggelen fél kilenckor beül a fesztiválpalota frissen felújított, 2300 férőhelyes nagytermébe, felrakja a 3D-szemüveget, és megnézi az új Mad Max-filmet.

Mad Max - A harag útja Forrás: InterCom

Sajnos ebben az esetben nem fog megvalósulni, hogy teljesen szűz szemmel fogadjam be a filmet, mert Angliában és Amerikában már levetítették a sajtónak, hétfő délután feloldották az embargót, és még ha ki is bírtam, hogy ne olvassam el a kritikákat, a tweetekből annyit leszűrtem, hogy mindenki teljesen odáig van tőle. Az általános vélekedés szerint a Mad Max - A harag útja egy zseniális mestermű, ami simán a porban hagyja az összes nagy nyári látványfilmet.

Szexi még a román?

A vetítés után megírom a magam kis kritikáját, és ha időben végzek, feltétlenül megnézem a nagyszerű Ünnepek után román rendezőjének új filmjét, amit az Un Certain Regard szekcióban adnak. A Un etaj mai jos (Egy emelettel lejebb) főhőse tanúja lesz a szomszéd házaspár veszekedésének, amely során az egyik fél megöli a másikat, és miközben a fickó a lelkiismeretével viaskodik, hogy jelentse-e az esetet, már kezd elbizonytalanodni, hogy tényleg az történt-e, amit látni vélt.

A román újhullám úgy 7-8 évvel ezelőtt volt a csúcson (2007-ben nyerte el az Arany Pálmát a 4 hónap, 3 hét, 2 nap), aztán a világ kissé kiszeretett ezekből a prímán eljátszott, nagyon életszerű, de picit egy kaptafára készülő filmekből (nálam a nézőbüntető Aurora tette be a kaput pont öt évvel ezelőtt itt Cannes-ban). Most néhány évnyi szünet után azonban simán el tudom képzelni, hogy megint frissen fog hatni a román stílus.

Hazai nyomasztás

Délután háromnegyed ötkor pedig jön a Saul fia. Amióta robbant a hír, hogy magyar film, ráadásul elsőfilm került be a versenyprogramba, nem bírunk magunkkal. Mit tudhat ez a film? Könyörögtünk az alkotóknak, hadd nézzük meg előre, de nem álltak kötélnek. Beszéltünk pár emberrel, akik már látták, ők azt mondták, hogy brutálkemény menet lesz - megrázó és iszonyú hatásos.

Saul fia Forrás: Mozinet

A rendező elmondása szerint nem fog hasonlítani a holokausztról forgatott korábbi filmekre: pátosztól és szépelgéstől mentes lesz, egyszerű, nyers képi világgal, gyakorlatilag amatőr főszereplővel (Sault a budapesti underground legendás alakja, a mostanában New Yorkban élő Röhrig Géza alakítja). A soáról nem lehet eleget gondolkodni, ha sokan úgy is gondolják, már elég volt, ez csak azt bizonyítja, még mindig nem értik, mi is történt akkor.

Miután remegő kocsonyaként kitámolyogtunk a Saul fiá-ról valószínűleg már nem akarunk többet mozizni aznap (vagy lehet, hogy már soha többé nem akarunk), pedig este az új Philippe Garrel-filmmel nyit a Rendezők kéthete nevű párhuzamos szekció, a Kritikusok hetén meg az Adele élete címszereplője és A prófétá-ban megismert Tahar Rahim közös filmjét adják (Les anarchistes). Hát, ezért frusztráló Cannes-ban lenni.