Cate Blanchettbe bármelyik lány beleszerethetne

2015.05.18. 09:10

"Tökmindegy, hogy szexeltem-e már nővel életemben. 2015-öt írunk!" - mondta az isteni Cate Blanchett legújabb filmje cannes-i sajtótájékoztatóján. Mégis, a két nő szerelméről szóló, varázslatos Carol most, 2015-ben is forradalmi.

Vannak olyan szerencsés csillagzat alatt született filmek, amelyekről már a bejelentés pillanatában lehet tudni, hogy tökéletesek lesznek. Patricia Highsmith (A tehetséges Mr. Ripley, Idegenek a vonaton) egyetlen nem bűnügyi témájú, részben önéletrajzi regénye, a Carol (vagy bizonyos kiadásokban The Price of Salt) 1952-ben meglehetősen radikálisnak számított, ezért is jelentette meg álnéven.

A filmadaptáció címszerepére Cate Blanchett szerződött le, a rendezést pedig a korszak megbízható krónikása, Todd Haynes (Távol a mennyországtól, Mildred Pierce) vállalta el, így minden adott volt, hogy a lehető legjobb adaptáció készüljön el ebből a csodálatos regényből.

Cate Blanchett a Carol című filmben

Forrás: Cannes Film Festival

A Carol egy fiatal áruházi eladó, Therese és egy idősebb gazdag nő, Carol szerelméről szól, amit nem csak a korszak társadalmi konvenciói, de a nő küszöbön álló válása és gyermekelhelyezési pere is bonyolítanak. Therese szerepére eredetileg Mia Wasikowskát akarták, de Rooney Marával (A tetovált lány, A nő) sem jártak éppen rosszul.

A könyv egyébként végig Therese szemszögéből mutatja be a kapcsolatot, ő az aki nem tud mit kezdeni először a váratlan vonzalommal és aki tétován reagál a vágy titokzatos tárgyának kiszámíthatatlan hangulatváltozásaira. Haynes ezt a nézőpontot teljesen megváltoztatta és elkerülte a könyvadaptációkra jellemző idegesítő manírokat (narráció, időugrások), valamint lényegében Cate Blanchettet léptette elő főszereplővé.

Részlet a Carol című filmből

Ezért persze senki sem hibáztathatja.

Blanchett igazi színészistennő, aki egy-egy pillantásával, kézmozdulatával vagy hajigazításával is képes hipnotizálni a nézőt.

Rooney Mara hozzá képest háttérbe szorul, de a látványos díva-alakítással kontrasztban az ő bravúrja pont az, hogy finoman, szinte észrevétlenül érzékelteti, mikor lett a rajongás/csábítás dinamikából kölcsönös, viszonzott szerelem.

Az ezredforduló óta kismillió meleg témájú szerelmesfilm készült, de legtöbbjüknek esélye sincs kitörni a rétegfilmek közül. Todd Haynes is sokáig művészfilmes gettóba volt zárva Hollywoodban (a cannes-i versenyprogramban 17 éve szerepelt utoljára a meglehetősen egyenetlen és szűk kör által értékelt Velvet Goldmine-nal), a 2002-es Távol a mennyország volt a fordulópont, ami pénzt is hozott és Oscar-díjakra is jelölték. A Weinstein-stúdió valószínűleg hasonló utat szán a Carol-nak is, noha a két film kevésbé hasonlít, mint gondolnánk, bár a díszletek és jelmezek most is makulátlanok és szinte önálló karakterek.

Rooney Mara és Cate Blanchett a Carol című filmben

Forrás: Cannes Film Festival

A Távol a mennyországban egy érdekes stílus-gyakorlat volt, amelyben egy akkor sokkolónak számító témát dolgoztak fel a korabeli romantikus drámák stílusában. A Carol viszont már 1952-ben, regényként is forradalmi volt és kérdés, hogy 2015-ben is az-e, nagy közönségnek szánt, Oscar-díjakra pozicionált, hollywoodi produkcióként.

A válasz, hogy pont így tud csak igazán az lenni, hiszen a hollywoodi filmekben a homoszexualitás vagy életrajzi filmekben tolerált (Milk, Kódjátszma, Capote) vagy nők esetében erotikus thriller-elem (Fekete hattyú, Mellékhatások - ez utóbbi pont Rooney Marával), esetleg mókás, egydimenziós mellékszereplők fő tulajdonsága. Olyat, hogy egy stúdiófilm egy az egyben két azonos nemű fiktív hős szerelméről szóljon, mindössze kétszer láthattunk az ezredforduló óta: Brokeback Mountain és A gyerekek jól vannak.

Részlet a Carol című filmből

A Carol mindkettőhöz képest előrelépés, főleg a végkifejlete miatt, amit most nyilván nem lövök le. Kézenfekvő a két évvel ezelőtt itt, Cannes-ban Arany Pálmát nyert Adèle életé-vel is az összehasonlítás (sokak szerint pont a hasonló téma miatt nem valószínű, hogy a Carol is fődíjat kapjon), de amivel a francia filmet vádolták, hogy a férfi rendező öncélúan, nyálcsorgatva mutatja be a főhősnők szexuális életét, az a Carol-ra nem jellemző,

bár azt meg kell hagyni, hogy két A-listás hollywoodi színésznőtől kifejezetten merész a központi szerelmi jelenet.

Cate Blanchett egyébként múlt héten egy Variety-interjúban pont maga hozta fel, hogy Adèle élete-szintű szexjelenetekre senki se számítson, de akkor azt is sugallta a filmes szaklap manipulatív szerkesztése szerint, hogy az életben már neki is lettek volna női szeretői.

Cate Blanchett a Carol cannes-i sajtótájékoztatóján

Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

A cannes-i sajtótájékoztatón pontosított, miszerint a Variety nem a teljes válaszát hozta le,

de egyébként pedig tökmindegy, hogy szexelt-e már nővel, elvégre 2015-öt írunk.

A Carol széles közönséghez eljutása és a biztosnak tűnő díjeső után remélhetőleg egyre többen fognak hozzá hasonlóan gondolkodni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK