Még mindig jobb öregnek lenni, mint halottnak

Filmlegendák elmélkednek életről, elmúlásról, a moziról és a fiatalságról A nagy szépség rendezőjének csodálatos új filmjében. Paolo Sorrentinónál nincs most izgalmasabb rendező Európában; minden filmje egy varázslat. A 82 éves Michael Caine hatalmasat játszik az Ifjúságban, amit Cannes-ban láttuk.

Paolo Sorrentino engem az Il Divo első jelenetével vett meg, amikor a Toop Toop cimű elektro-himnusz dallamaira lemészárolják a fél olasz politikai és gazdasági elitet, attól a pillanattól pedig bármikor bármilyen helyzetben fel tudok vidulni, amikor A nagy szépség elképesztő partijelenetében a Far l'amore italodiszkó-klasszikus taktusaira megelevenedik Fellini LSD-tripje a kétezres évekről. Nem vitás, ez az ember úgy tudja használni a filmjeiben a zenét, mint Tarantino óta senki más.

Vizuálisan is folyamatosan sziporkázik - Ifjúság Forrás: Mozinet

Éppen ezért az Ifjúság első jelenete rögtön feldobott, mert a You've Got the Love szállodaterasz-verziója azonnal odarepített a svájci Alpokba, a luxusszanatóriumba, ahol Michael Caine és Harvey Keitel áznak a termálvízben és közben elmélkednek az elmúlásról, a barátságról, a fiatalságról és a művészetről. Sorrentinónak viszont nem csak briliáns filmzene-ötletei vannak, de vizuálisan is folyamatosan sziporkázik és úgy tud hangulatot teremteni, hogy az szinte varázslat.

Mindegy, hogy angolul forgat, sztárokkal, akkor is egyértelmű, hogy az ő filmjét látjuk. Néha itt Cannes-ban sétálva is meglátok egy-egy embert és arra gondolok, hogy totálisan beleillene egy Sorrentino-filmbe statisztának. Az ennyire jellegzetes, egyedi stílusnak persze az is a hátránya, hogy egy idő után egyhangúnak tűnhetnek a filmjei, de az Ifjúság-on azt éreztem, hogy ezzel a rizikóval ő maga is tisztában van.

Rachel Weisz az Ifjúságban Forrás: Mozinet

Különben miért foglalkozna 44 évesen azzal, hogy meddig tud releváns maradni egy művész és hogyan viszonyuljon a fiatalabb generációkhoz? Ezzel a témával kapcsolatban érdekes dolgokat sugall a film, de szerencsére nem próbál semmiféle tanulságot belekalapálni a fejünkbe.

Ingoványos talajra csak ott téved Sorrentino, amikor Keitel idős rendezője és Paul Dano fiatal, de kiégés-közeli filmsztárja kapcsán a mozi jelenlegi állapotáról próbál valamit mondani. Ez viszont olyan téma, amivel évi négy-öt film foglalkozik, és - hogy csak a legutóbbiakat említsük - a Birdman-hez vagy a Sils Maria felhői-hez képest sem tud semmi újat mondani az Ifjúság: igen, vannak színészek, akiket egész életükben egy szereppel azonosítanak a nézők és igen, öregkorára sok művész beleesik az önismétlés csapdájába.

Paul Dano, Harvey Keitel és Michael Caine az Ifjúságban Forrás: Mozinet

Egy jelenet csengett nagyon hamisan, amikor egy kislány odamegy Paul Dano filmsztárjához, hogy ő bizony nem a robotos blockbusterjéért szereti, hanem egy olyan filmje miatt, amit senki nem látott. Viszont amikor legközelebb újra találkozik ez a két szereplő, akkor Dano teljesen váratlanul Hitlernek van maszkírozva és az egész szanatórium döbbenten, fehér egyen-fürdőköpenyben nézi, ahogy a Führer cseresznyét majszol a reggelinél. Egy ilyen bizarr és vizuálisan lenyűgöző jelenet pedig azonnal elfeledteti a korábbi gyengébb pillanatot.

Érdekes, hogy Keitel figuráját úgy jellemzik a filmben, hogy a színésznők álom-rendezője (egyik látomásában a sok általa rendezett női figura között tűnik fel Cseh Anna Mária is pár másodpercre) de az Ifjúság-ban inkább csak villanásnyi szerepek jutnak a nőknek. Kivétel Rachel Weisz pár emlékezetes pillanata (ő remek cannes-i évet tudhat magáénak, a szintén nagyon jól sikerült The Lobster-ben is szerepelt) és Jane Fonda ötperces jelenése, amivel majdnem lenyúlja az egész filmet.

Michael Caine és Harvey Keitel az Ifjúság című filmben Forrás: Mozinet

Persze Michael Caine elől nem lehet csak úgy lenyúlni egy filmet. A visszavonult, nyakas karmester szerepéért ötven év kihagyás után jött el újra Cannes-ba és a sajtótájékoztatón csüngött a szavain a világsajtó. Mielőtt láttam volna az Ifjúság-ot, kicsit sajnáltam, hogy Sorrentino ezúttal nem Toni Servillónak (Il divo, A nagy szépség, A szerelem következményei) adta a főszerepet, de Caine szenzációs és képes arra, hogy bölcsességet és méltóságot adjon hozzá Sorrentino virtuozitásához.

A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy még mindig szívesebben alakít öreg embereket, mint halottakat és 82 évesen valóban ritka, hogy megtalálja az embert egy ilyen lehetőség. Lehet, hogy az Ifjúság lesz az utolsó ilyen csodálatos főszerepe, de ha mégsem, akkor is a legnagyobb alakításai között fogjuk emlegetni.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az Ifjúság című film ősszel érkezik a magyar mozikba.