Cigány az űrben – ez nem egy bunkó vicc kezdete

2016.08.25. 11:18

Majdnem hatvan évet repültünk vissza az időben, amikor beléptünk a Lajkó – Cigány az űrben forgatásának helyszínt adó uszoda kapuján. Ügybuzgó szovjet csinovnyikok lökdösnek egy búvárruhás nőt a medence vize felé, mi pedig rögtön azt érezhetjük, hogy a hidegháborús űrverseny közepébe csöppentünk. Lengyel Balázs filmje A tanú nyomdokain lépkedve szatirikus megközelítésből dolgozza fel a szocialista múltat, közben pedig egy lehetetlen álmokat dédelgető permetezőpilóta kitörését meséli el. Szürreális véresővel indít, jól kifigurázza Brezsnyevet, és az alkotók szándéka szerint azok is bírni fogják a film fekete humorát, akik életkoruknál fogva kimaradtak a szocializmusból. 

Ha a földrajzi koordinátákból indulunk ki, akkor a Gellért-hegy oldalában, a Mányoki úti uszodában vagyunk, és pár lépésnyi távolságról egy hórihorgas, piros búvárruhát viselő szőke nő és három laboratóriumi munkatárs küzdelmét figyeljük. A nő irtózik a víztől, a köpönyeges alakok viszont mindenáron a medencébe szeretnék taszítani. A film valóságában viszont ez a kézitusa a szovjet űrközpontban, Bajkonurban zajlik, és sokkal nagyobb a tét annál, mint hogy Helga elmerül-e a vízben, vagy sem. 

Anna Böger a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A Lajkó – Cigány az űrben 1957-be, az Amerika és a Szovjetunió között folyó űrverseny időszakába visz minket vissza, amikor a két nagyhatalom azért feszült meg, hogy mielőbb embert juttassanak fel az űrbe, és aztán élve le is hozzák onnan. A történelemkönyvekből tudjuk, hogy Gagarin volt az első ember az űrben, Lengyel Balázs szatírája viszont azzal a teljesen bizarr és mulatságos gondolattal játszik el, hogy mi van, ha ez az egész hazugság volt, és valójában Lajkó, a roma származású magyar permetezőpilóta jutott fel először a csillagok közé? 

Lengyel összeesküvés-elmélete méltó párja annak a széles körben elterjedt állításnak, miszerint az amerikaiak valójában nem szálltak le a Holdra, az erről szóló felvételeket Stanley Kubrick rendezte.

Hogy kerül egy magyar permetezőpilóta Bajkonurba?

A szovjet propagandagépezet baráti gesztusként tálalja, hogy űrhajósokat keresnek a keleti blokk országainak fiai és lányai között, miközben valójában csak pár balekot emelnek ki a szocialista országok másodrendűnek gondolt állampolgárai közül, hogy aztán egy szupertitkos program keretében szabadon kísérletezzenek velük, és így alaposan felkészüljenek Gagarin dicsőséges kilövésére – magyarázta nekünk Pusztai Ferenc producer a film alaphelyzetét. 

Pusztai Ferenc a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A fentebb már említett, még úszni sem tudó Helga a német jelölt, többek között vele versenyeztetik Lajkót Bajkonurban. A kiképzésnek a medencés búvárkodásnál sokkal durvább része is lesz, legalábbis az uszoda tornatermében kiállított három fémkoporsó ezt sejtette. A parányi ablakkal a tetejükön tökéletes alkalmatosságnak tűntek klausztrofóbia előidézésére, a jelöltek tűrőképességének tesztelésére. 

Sírni fogunk, vagy nevetni?

A producer elmondása szerint a dráma és a vígjáték közti vékony határmezsgyén fog billegni sok jelenet. A Lajkó – Cigány az űrben fekete, néhol brutális humorát a film kezdőjelenetével szemléltette Pusztai. A főszereplő kiskora óta rakétákat épít, és ezzel egy családi tragédiát idéz elő: az édesanyja rágyújt a kerti budiban, és véletlenül felrobbantja magát. Ezzel a „szürreális véresővel” fog indítani a film, és "hirtelen az ember nem fogja tudni eldönteni, hogy megdöbbenjen, vagy inkább nevessen". 

Keresztes Tamás a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A film hangulatának elképzelésében segíthet Lengyel Balázs őrülten vicces, abszurdba hajló, szintén orosz tematikájú A répa című kisfilmje. Ahogy a Sztalker-t is megidéző A répá-ban, úgy a Lajkó-ban is nagyon pontosan megszerkesztett, gyors ritmus támogatja majd a humort – ígérte Pusztai. Van azonban egy jóval ismertebb alkotás, amelyet példaként hoztak fel az alkotók. 

Gyabronka József a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

„Balázs azt mondta, hogy A tanú lebeg a szemük előtt” – árulta el nekünk a téeszelnököt alakító Gyabronka József, majd hozzátette, hogy a rendező és Lovas Balázs forgatókönyvíró „magasra tették a mércét”.

Olyan lesz ez, mint A tanú, csak űrhajósokkal?

Szegeztem neki a kérdést a rendezőnek, aki diplomatikus választ adott: „A szerénységemet kezdi ki ez az állítás. Nyilván nem merném magamat Bacsó Péterhez hasonlítani. A téma hasonló, a szatirikus megközelítés hasonló, illetve a csodálatos színészek meg a munka, amit beletesznek a filmbe, mutat abba az irányba, hogy a Lajkó-t A tanú-hoz hasonlíthassuk.” 

Lengyel Balázs a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

„Ahogy a szocializmust elképzelték, az egy nagyon klassz, ideális állapot. Viszont hiába volt az elmélet zseniális, ha a megvalósítás maximum kettes alát érdemelt” – emlékezett vissza Gyabronka a szocializmus évtizedeire. „A film humora ezt az ellentmondásos helyzetet próbálja kiaknázni. Amikor a tekintélytisztelet és az elmélet találkozik az emberi esendőséggel és az emberi élni akarással.”

A Gyabronka által alakított pártfunkcionárius ennél kevésbé kritikus a szocializmussal. Rettenetesen büszke arra, hogy ő kísérheti ki Bajkonurba Lajkót, csodálja Brezsnyevet, és kitüntetésként éli meg, hogy találkozhat vele. Lelki támaszt fog nyújtani a fiúnak, és tolmácsként segít majd neki.

A nosztalgiát és a pátoszt elfelejthetjük

A film ötlete abból eredt, hogy az oroszok ugyan már számos filmet készítettek a világűrbe kijutó emberről, de ezek mind hatalmas pátosszal nyúltak a témához, vígjáték formájában még egyszer sem dolgozták fel. Ezt a hiányt pótolhatja majd a Lajkó. A producernek is többek között az tetszett meg a forgatókönyvben, hogy hihetetlenül vicces módon karikírozza ki a történelmi eseményeket. 

Lengyel Balázs (középen) a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

„Reflektált történelem, amit ebben a film művelünk” – mesélte nekünk Lengyel Balázs rendező. „Nem teremtjük kockáról kockára, tárgyról tárgyra újra a múltat. Ez egy visszapillantás, amely azt mutatja be, hogyan látja az én generációm a szocializmus éveit annak minden esetlenségével és humorával együtt. A nagyszüleim minderre horrorként emlékeznek vissza. Úgy gondolom, hogy ennyi idő elteltével mindez már egy közös élménnyé gyúródott össze, így mondhatjuk azt, hogy ez a film arról szól, hogyan emlékszünk a 20. század ezen időszakára.” 

Az emlékezés sokszor nosztalgiával vegyül, de be sem fejezhettem a Csinibabá-ra kifutó gondolatsort, Lengyel Balázs rögtön leszögezte, hogy „a nosztalgiát és a pátoszt két kézzel tépte ki a film szövetéből".

Eddig parádésan hangzik, de mi ez a cigányozás a címben?

A cím és pár felületes információ alapján akár azt is lehetne hinni, hogy a Lajkó bunkó, rasszista poénokat ereget, és gúnyt űz egy álmai miatt könnyen megvezethető roma emberből. A valóság azonban ennek a teljes ellentéte. A rendező szerint biztos lesznek olyanok, akik félreértelmezik a címet, és biztos, hogy kell majd magyarázkodniuk miatta, de ez a film „annyira az elfogadásról, a toleranciáról szól, hogy én mindig is azt mondtam, vállaljuk be a címet”. 

Keresztes Tamás (baloldalt) a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

Nem akart lemondani róla, mert szerinte a címben benne van az egész történet. Kiérződik belőle Lajkó pályafutásának teljes lehetetlensége, utal a főszereplő elnyomott figurájára, aki ennek ellenére kitör, és megvalósítja az álmait. 

Úgy gondolom, hogy a politikai korrektségnek az újságírásban van helye, a film viszont szabadabb médium kell hogy maradjon – hozott fel Lengyel egy további érvet a Cigány az űrben alcím megtartása mellett. 

Jöjjön a nagy csobbanás!

Először csak a medence partján próbálta el a dulakodást Anna Böger német színésznő és a három köpönyeges fickó, aztán egy hosszas átállás után a nap fő attrakciója is eljött. Három búvár helyezkedett el a víz alatt: kettő a kamerával volt elfoglalva, a harmadik pedig a színészek biztonságára volt hivatott ügyelni. A vízszint felett is teljes profizmussal mentek neki a csobbanás felvételének: egy kaszkadőr lökdöste be egymás után a vízbe a köpönyegeseket, végül pedig az úszni nem tudó német űrhajósjelöltet. 

Anna Böger a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

Az oldalvonal mögül szemlélve mi okénak találtuk a csobbanást, a rendező azonban elégedetlen volt, több vergődést akart látni a német színésznőtől, így még háromszor visszaparancsolta a medence szélére a csuromvizes színészeket. A látogatásunk során csak víz alatti felvételeket rögzítettek, a kész filmben mindez úgy fog kinézni, hogy Helga a köpenyes fickókat még lerázza magáról, de a ráküldött két KGB-tiszttel már nem bír el, és akarata ellenére elmerül Bajkonur egyik medencéjében. 

Köpönyeges fickók a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

Egy újabb hosszú szünet következett, majd a Lajkó főszereplője, Keresztes Tamás ereszkedett búvárruhában a víz alá. Mindössze annyi volt a feladat, hogy Tamás megfordul, eljátssza, hogy észreveszi a fuldokló németet, és sietősen elkezd felé úszni. Pikk-pakk megvan az ilyen – hihetnénk, a gyakorlat azonban kicsiben megmutatta, hogy miért tartják rémálomnak a vízben való forgatást a rendezők, köztük Steven Spielberg, aki a Cápá-val küzdött sokat. 

Idáig semmiért nem fájt a szíve

Már a kommunikáció is nagy nehézségekbe ütközött Keresztessel. A medence alján gubbasztott, és egy víz alá dugott csörgővel jeleztek neki, ha indul a felvétel. Egyik alkalommal elindult ugyan a jelre, de a felvétel használhatatlan lett, mivel elállítódott valami a búvárruháján. Hosszadalmas mutogatások árán sikerült csak elérni, hogy kijöjjön a partra, és megigazítsák a felszerelését. Máskor meg tökéletesen megcsinálta a mozdulatsort, csak éppen nem a jelre, így nem rögzítették a kamerák. Lengyel Balázs a kontrollmonitor előtt állva fogta a fejét, hogy ebből mennyire jó snitt lehetett volna. 

Lengyel Balázs a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A felvétel végül dobozba került, de a nyúzott arcokat látva nem csak mi gondoltuk azt, hogy a kelleténél több időt emésztett fel az elkészítése. „Forgatókönyvírói múltból érkeztem, ahol a producerek, megrendelők mindig azt mondták, hogy ne foglalkozzak azzal, milyen gyártási nehézségekkel jár, amit leírok. Most tapasztalom meg, hogy mivel jár, ha az ember szabadon engedi a fantáziáját” – mesélte a rendező. 

Búvárok a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A kicsivel több, mint 400 millió forintból készülő kosztümös film forgatásakor több kompromisszumot is kellett hoznia Lengyelnek, de eddig semmi olyasmiért nem fájt a szíve, amit el kellett engednie. Sőt, Gyabronka József azt a fajta boldogságot is többször látta megcsillanni a szemében, amit egy rendező akkor érez, amikor jobbat kap, mint amire egy jelenettől, forgatási naptól előzetesen számított. 

A csillagok közé vágyik

Lajkó megformálóját, a legutóbb az Isteni műszak-ban és a Mancs-ban látott Keresztes Tamást a hosszúra nyúlt merülés után kaptuk el egy rövid beszélgetésre. Szárazon és utcai öltözetben mesélt arról, hogy régebben egyszer már kipróbálta a búvárkodást, de nem lett a szerelmese: „Bár jó érzékem volt hozzá, kiderült, hogy nem vagyok vízi ember. Azt hittem, hogy csend fogad majd a víz alatt, de a buborékok is nagy hanggal jöttek ki, és a felszínen pöfögő hajók is zajosak voltak. Arra jöttem rá, hogy semmi keresnivalóm nincs ott.” 

Keresztes Tamás a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

Keresztes jóvoltából a főszereplő lelkébe is beleláthatunk egy kicsit: „Gyerekkora óta vonzódik a csillagokhoz, az édesanyja azt mesélte neki, hogy amikor meghal, annak a csillagképnek válik az egyik csillagává, amelyben született. Ha jól viselkedik, akkor rögtön eggyé válik az égitesttel, ha viszont rosszul, akkor mehet gyalog.” 

Édesanyja halála komoly törést idéz elő a fiúban, onnantól kezdve egyetlen álma van, feljutni az űrbe, és bocsánatot kérni az anyjától. Erről nekem rögtön a Gattaca főszereplője jutott eszembe, ő is mindent alárendelt annak, hogy feljusson a csillagok közé, és ő is a társadalom számkivetettje volt, akinek reálisan nézve erre semmi esélye nem volt. 

Keresztes Tamás a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

Keresztes szerint komikus lesz, ahogy ez a szinte mindig egyféleképpen gondolkodó fiú furábbnál furább helyzetbe csöppen, majd így foglalta össze a film sajátos humorát: „Kívülről nézve van abban valami vicces, amikor egy ember tétlenül szemléli, ahogy az abszurd világ felzabálja őt.” 

Az igazi Bajkonurba is ki akartak utazni

A Mányoki úti uszoda minimális átalakítással is tökéletes időutazás volt a szocializmus éveibe. Elég volt felrakni pár szovjet zászlót, a pódiumra elhelyezni egy piros tárcsás telefont, pár elsárgult iratot és jegyzetfüzetet, és máris a múltban érezhettük magunkat. Bónuszként egy szovjet egyenruhát viselő férfi is feltűnt a jelenetére várva. 

A budai forgatás végeztével a kiskunlacházi laktanyában folytatják a munkát, ott rendezték be az űrközpont medencét nem igénylő részeit. Kezdetben arról is szó volt, hogy kimennek Oroszországba forgatni. Fel is vették a kapcsolatot a kinti kulturális minisztériummal, tervezgették, hogy kimennek Bajkonurba, ám a koprodukcióból végül nem lett semmi. Az oroszok nem találták viccesnek, hogy ez a film szatirikusan dolgozza fel a szocialista múltat. 

Lengyel Balázs a Lajkó – Cigány az űrben című film forgatásánFotó: Adrián Zoltán - Origo

A produkció maga próbált orosz színészeket megnyerni a Lajkó-hoz, ám ismételten falakba ütköztek. Ahogy megtudták, hogy Brezsnyevet kellene eljátszani, rögtön nemet mondták. Számukra ő még mindig egy idol, akiből nem akarnak viccet csinálni. A színészkeresést egy országgal arrébb, Ukrajnában folytatták, ahol már könnyedén ment a dolog, hiszen a jelenlegi politikai helyzetre való tekintettel ők „boldogan kifigurázzák az oroszokat”. 

Mi is szívesen repülnénk Lajkóval

Lengyel Balázs és csapata nem csupán a szocializmust a saját bőrén is megtapasztaló embereknek, hanem a fiatalabb generációknak is szánja ezt a filmet, elképzelésük szerint minden korosztály számára vonzó lesz a Lajkó humora és stílusa. Nehéz egy pár órás látogatás alapján ítéletet mondani, de az mindenféleképpen egy bátor és emlékezetes pillanatokkal teli filmet vetít előre, hogy úgy távoztam az uszodából, hogy két remekmű, A tanú és a Gattaca keverékeként képzeltem el Lajkó kalandjait.