A férfi, aki elvette Natalie Portman ártatlanságát

2010.10.27. 12:30

Az idei őszi filmfesztiválok közös ismérve volt, hogy mindenhol Darren Aronofsky balerinás parafilmje, a Black Swan volt a legkapósabb bemutató. A londoni filmfesztiválon sem volt másképp, amit a 41 éves rendező örömmel nyugtázott a fanatikus Aronofsky-hívekkel teli közönségtalálkozón. Helyszíni tudósítás Londonból.

A Black Swan bemutatója előtt a sorban álláshoz hozzászokott londoniak is lincshangulatba kerültek, és még a hétfő délelőtti negyedik vetítésen is rengetegen ölni tudtak volna egy jegyért. Nem is reklámoztam a sorban, hogy másodjára készülök kivenni a részemet a Black Swan által kínált különleges élményből, de utólag csak megerősíthetem a velencei filmfesztiválon leírt benyomásaimat: a Rekviem egy álomért és A pankrátor rendezője újabb karriercsúcshoz ért.

A közönségtalálkozón a moderátor rögtön azzal a kérdéssel indít, hogy nem tartott-e a balett világával szükségszerűen együtt járó teátrálisságtól, akár giccstől, mire a baseballsapkában, hetyke bajusszal, szakadt farmerben és a nyaka köré bugyolált óriási kendőben megjelenő Aronofsky nevetve leszögezi, hogy épp ellenkezőleg, szerette volna megragadni a balett bizarr világát. A film ötlete 10-12 éve a fejében volt, de még A pankrátor sikere után és Natalie Portman leszerződtetését követően is irtó nehéz volt pénzt szereznie rá, olyannyira, hogy két héttel a forgatás kezdete előtt pár befektető visszalépése miatt szinte teljes egészében szétesett a produkció, amit akkor alig mert elmondani sztárjának.

Ami Natalie Portmant illeti, a szerep valódi fordulópontot jelent a karrierjében, és e sorok írója szerint Oscart is hoz majd neki. A rizikós, merész jeleneteket sem nélkülöző forgatókönyv ellenére az eddig patyolattiszta imidzsű színésznő kezdettől fogva az egyedüli jelölt volt a szerepre, sőt aggódott is, hogy mikor valósul meg végre a terv, nehogy időközben kiöregedjen a balettcipőkből. "Nyilván senki nem számít Natalie-tól minderre, az első félórában ezért teljesen megzavarodik a néző, majd megszokja az új szerepkörben, hogy végül aztán kitéphessük a szívét" - mondja kéjesen a rendező, majd hozzáteszi, amit sejthettünk is: "Én akartam nővé tenni a vásznon ezt a lányt. Igaz, hogy Mike Nichols (Közelebb!) már próbálkozott, de én akartam lenni az ember, aki elveszi Natalie Portman ártatlanságát."

A Black Swan azért is zavarba ejti a nézőket, mert a horror, a dráma, a balett világáról szóló dokumentumfilm és az erotikus thriller elegyeként nem tudják hova tenni. Szinte minden kritikában hasonlítják Polanski Iszonyat-ához, a Rosemary gyermeké-hez, Cronenberghez, Lynchhez, de valójában mégis teljesen egyedi élmény. Aronofsky egyáltalán nem tagadja Polanski hatását, sőt, őt tartja a szubjektív filmkészítés nagymesterének, és pont az volt a célja, hogy a néző belemásszon ennek a frusztrált balerinának a fejébe. A műfajok elegyítésével kapcsolatban azonban Tarantinót említi, aki a Becstelen brigantyk-ban ment szembe a műfaji elvárásokkal; nem meglepő módon a közönségből elhangzó egyik kérdésre, hogy kik a kedvenc rendezői, is Tarantinót említi első helyen, majd a két Andersont (Paul Thomas Anderson és Wes Anderson), illetve Sofia Coppolát, aki egyébként az előzetes előrejelzések ellenére a Somewhere-rel elhappolta előle a velencei filmfesztivál fődíját (amit két éve viszont elnyert A pankrátor-ral).

Forrás: AFP
Black Swan | Natalie Portman és Vincent Cassel


Bár Aronofsky gyakran A pankrátor testvérfilmjeként hivatkozik a Black Swan-ra, első, fillérekből készült agymenésével, a Pi-vel még több a párhuzam. Egy kétperces bejátszás után nem győz szabadkozni (pedig igazán nincs miért, a Pi rendkívül erőteljes elsőfilm): "Ez totál megalázó, mintha egy 12 éves verseit olvasnánk fel" majd áttér a mostani rendezői módszereivel való összevetésre: "Ami a munkát illeti, nem sok minden változott; soha nincs elég idő, soha nincs elég pénz. Csak jobb szakemberekkel vagyok körülvéve, több segítséget kapok. Annak idején a Pi-vel semmi elvárásom nem volt, úgy mentünk a Sundance-re, hogy a nagy filmes szaklapok a beharangozóikban kb. annyival elintézték a filmet, hogy valami fekete-fehér furcsaság - ehhez képest csak kellemes meglepetés érhetett."

Forrás: AFP
Ellen Burstyn és Darren Aronofsky a Rekviem egy álomért forgatásán

A Rekviem egy álomért-ra áttérve a moderátor lazán azzal a kérdéssel indít, hogy "Sok kábítószert fogyasztottál felkészülésképpen?", amire hosszú, szemrehányó hallgatás a válasz, majd a pillanatra megfagyott levegőt profin eloszlatja, és azt mondja, hogy a négyszereplős drogdrámából bejátszott klip már csak "mérsékelten égő" számára. A film sikere azonban korántsem nyitott meg annyi ajtót számára, mint hihettük volna, sőt a neheze még ekkor következett a legendásan problematikus A forrás-sal: "Utólag szólva annyit tudok mondani, hogy ez is csak munka volt, abból ugyan a nehezebb fajta, de mint a második gyerekvállalásnál szokta az ember, itt sem a nehezére emlékszem, amikor visszagondolok. Ez egy kemény időszak volt az életemben egyébként is; betöltöttem a harmincat, a szüleimet rákkal diagnosztizálták, és nem véletlen, hogy foglalkoztatni kezdett az emberi mulandóság... végül 35 millió dollárból készült el a film, ami egyáltalán nem számít soknak egy ilyen produkciónál."

Nagyvonalúan átugorja, hogy a költségvetést több mint felére csökkentették, amikor Brad Pitt otthagyta a produkciót, de utóbb egy közönségkérdésre azt válaszolja: "Elmentem Ausztráliába helyszíneket nézni, és közben valami megváltozott benne. Az a tanulság, hogy sose hagyd magára a színészedet három hónapig. Hogy jóban vagyunk-e még? Ja, végül is köszönünk egymásnak.". Ami a nagy nehezen elkészült A forrás jobbára negatív fogadtatását illeti: "Mondjuk inkább, hogy VEGYES fogadtatása volt. Van egy csomó őrült Fountain-freak, akik odavannak érte és Hugh (Jackman) is mindig meséli, hogy odamennek hozzá lelkesen, hogy "Yeah, man, the Fountain!" - ennek örömére bejátszanak egy enyhén trashy részletet a filmből, amelyben a jövőbeni Hugh Jackman testéből az életfa mellett virágok hajtanak ki, mire Aronofsky féleg röhögve azt mondja: "Na tessék, nem is értem, mi problémája van bárkinek is ezzel a filmmel, hiszen kibaszottul fantasztikus!" (a közönségben ülő Fountain-freakek nagy ovációban törnek ki).

Forrás: AFP
Brad Pitt 2002 nyarán, akkori feleségével, Jennifer Anistonnal


Természetesen nem maradhat el a kérdés, hogy mi lett a Rekviem és A forrás között felröppent Batman-projekttel: "Épp a Rekviem-et vágtam, amikor felhívtak, hogy érdekelne-e, és jó ötletnek tűnt, hogy pénzt szerezzek A forrás-ra, ezért elvállaltam a forgatókönyv megírását, de az volt a feltételem, hogy Frank Millerrel dolgozhassak, amit nem nagyon támogattak. Végül én is beláttam, hogy nincs benne a lelkem, és inkább A forrás-on akarok dolgozni." A beszélgetés során egyszer sem hangzott el, hogy Aronofsky időközben állítólag leszerződött a Wolverine 2 rendezésére, de a hollywoodi bérmunkákhoz való jelenlegi hozzáállását jól tükrözi a mondat, hogy: "Nagyon szeretnék végre egy olyan filmet készíteni, ahol nem én vagyok az egyetlen, akinek szívügye, hogy elkészüljön a film."

Forrás: AFP
Darren Aronofsky és Rachel Weisz A forrás forgatásán

A pankrátor alapötletéről azt mondja, hogy még a főiskolán volt egy listája arról, hogy milyen témákról szeretne filmeket készíteni, és a Black Swan-nak, a Rekviem egy álomért-nak és A pankrátor-nak is ott szerepelt már egy ős-változata ezen a listán. Akkor kapott új erőre az ötlet, amikor a Rekviem egy álomért sikere után felhívta őt Sylvester Stallone, hogy lenne-e kedve egy találkozóhoz: "Hogy a fenébe ne lett volna! Kérdezgette, hogy mi volt a baj Pitt-tel, miért szállt ki A forrás-ból, majd felvázoltam neki A pankrátor-t. Felrántotta a pólóját, hogy ugye nem kell meghíznia a szerephez, mert nézzem meg, micsoda acélos teste van. Utólag meggyőződésem, hogy egy csomó ötletemet, amit akkor elmondtam neki, lenyúlt a Rocky 5-höz, de később egyébként sem vele képzeltem már el A pankrátor-t. Egy ponton Nicolas Cage is komolyan szóba került, de ő maga is látta, hogy a lelkem mélyén Mickey Rourke-ot akarom a szerepre, akit egyébként ő is nagyon komál, és az elsők közt gratulált neki."

Forrás: AFP
A pankrátor | Mickey Rourke és Marisa Tomei

"Mickey persze nem volt könnyű eset, eleve azzal indított, hogy nem játszhatna-e inkább egy orvost, aki felszed egy 24 éves csajt... meg ilyenek. Én meg visszakérdeztem, hogy voltaképpen kinek is képzeli magát?! Ekkor jött a képbe Cage, és majd megőrültem a dilemmától, mindenkit faggattam, hogy melyiküket látná szívesebben a szerepben. Végül azt mondhatom, hogy Mickey-vel dolgozni elég nagy kihívás volt, de valahol ő is úgy tekintett az egész közös munkára, mint egy gyógyszer, ami szar izű, de muszáj lenyelni. Azóta pedig láthatjuk, mi lett belőle."

----------

A Black Swan-t forgalmazó InterCom március elejére tervezi a film magyarországi bemutatóját.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK