Harkov nem Mordor! - Kendős nénik és atlétás sofőrök sasolják az Eb-t

A Kijevtől 700 kilométerre lévő Harkov a valaha volt legkeletibb Európa-bajnoki helyszín. A stadion és környéke talán egy Komlóval kevert Frangepán utcaként írható le, csak éppen minden sarkon rendőr áll, és majdnem mindegyiken egy angolul jól beszélő egyetemista önkéntes. Kell ez a lengyel-ukrán rendezésű Eb, és ezt nem csak a lengyelek és ukránok gondolják így.

Harkovba eljutni még repülővel sem egyszerű feladat, a kijevi átszállás időigényes, simán eltölt egy bő fél napot az ember, mire otthagyhatja a reptéri környezetet. Fél nap után aztán meglepő a fotocellás ajtón túli kánikula, a helyiek bevallása szerint nem ilyen szokott lenni a nyár, ez csak egy plusz különlegesség az Euro 2012 mellé.

Ahogy szokatlan a városba vezető út is: kevés reptér lehet, ahonnan trolibusszal lehet eljutni a betonrengetegbe, Harkovban épp így áll a dolog, bár persze taxival vagy busszal is lehet menni. De minek, a tömegközlekedés az igazi: a végállomáson lelkes önkéntesek mindenkit arra buzdítanak, hogy utazzanak jegy nélkül, mert meccsnapokon ez is ér, legalábbis ha van belépő.

Ilyenformán nagyon is használható a közlekedés, és a város sem az a rettegett Mordor, amilyennek itthonról tűnt a zord, szürke téli fotók alapján. Nem egy Firenze, de nem is lőnek minden sarkon aknavetővel az emberre, azért sem, mert ezeken a sarkokon rendőr áll, szó szerint minden sarkon, nem is egy. Dolguk nincs sok, a tevékenységük jobbára kimerül a zavart mosolygásban, például amikor egy német szurkolócsoport Ukrajnát kezdi éltetni, kicsivel később pedig egyenesen magát Sevcsenkót.

Elsőre úgy tűnik, nagyon bejött mindenkinek ez az Eb: drukkerek jöttek Brazíliából, Japánból, Kínából (az egyikük ukrán játékosnak nézett) meg persze szerte Európából, a helyiek pedig tudják jól, hogy ilyenben nem lesz mostanában még egyszer részük, így amennyire csak lehet, csatlakoznak a főáramhoz, és nagyon jól érzik magukat.

Sok házból kimennek az utcára, csak hogy nézegessék a stadion felé hömpölygő tömeget, kendős nénik, atlétatrikós sofőrök és megtört pályaívű költők állnak kis csoportokban, beszélgetnek, nézelődnek. A tömeg meg jön, nagyra értékeli a város számos egyeteméről verbuvált önkénteseket, és egymással sem balhézik. Az esti nagy rangadó előtt egy rakás hollandba botlott két német, akik harsányan odaszóltak: Üdv a torna utolsó tétmeccsén! Aztán csak együtt nevettek, semmi izmozás.

Lehet, csak a szerda délután volt ilyen ihletett, de valahogy a stadionban - ahol meg a holland tábor skandálta többször, hogy Ukraina, Ukraina - úgy tűnt: jól van ez így, kellett ez a keleti Eb, akkor is, ha Varsó futballsemleges polgárai nem feltétlenül osztják ezt a nézetet.