Emiatt alszunk be a tökéletes spanyoloktól

Míg az utóbbi két világversenyen mindenki el volt alélva a spanyol válogatott játékstílusától, a mostani tornán hiába menetel magabiztosan Vicente Del Bosque csapata, a labdatartást mindennél előbbre helyező, csatár nélküli játékuk lassan az unalom szinonimájává válik a szurkolók szemében.

Furcsa dolog történt a spanyol-francia negyeddöntő második félidejében: a közönség előbb élénk füttyszóval fejezte ki nemtetszését, majd az elégedetlenség fokozódásával felhangzott az Ukrajnát éltető kórus is. Pedig nem történt egyetlen súlyos szabálytalanság sem, a spanyol csapat tetszetősen passzolgatott a mezőnyben, miközben a franciák eredménytelenül szaladgáltak a labda után.

Ennél még az Önök kérték is izgalmasabb

Miután Laurent Blanc és csapata az eddigi ellenfelekhez hasonlóan semmit nem tudott kitalálni a spanyolok atombiztos taktikája ellen, a mérkőzésből teljesen hiányzott az izgalom, a dráma. Onnantól, hogy a spanyol csapat 1-0-ra vezetett, szinte meg sem próbált támadásokat vezetni, a franciák számára pedig már az is nehézséget okozott, hogy egyáltalán megszerezzék a labdát. A második félidőben mindössze egyetlen kapura lövést láthattak a nézők, amikor a 89. percben Spanyolország tizenegyest rúghatott. A büntetőt a csereként beállt Pedro harcolta ki, akinek mintha nem szóltak volna, hogy a cél nem az, hogy gólt szerezzenek, hanem csupán a labda megtartása és ezáltal a megakadályozása annak, hogy az ellenfél betaláljon.

Utóbbit maga Vicente del Bosque is elismerte a lefújás után. "Kontrolláltuk a mérkőzést, Iker Casillasnak alig volt dolga, ami jelzi, hogy a védekezésünk remek - márpedig ha ez a helyzet, akkor közelebb kerülünk az aranyéremhez" - mondta a spanyol kapitány.

Rajzfilmes paródia is készült a spanyolok nézőket fárasztó játékáról

Az amerikaifutballban gyakran emlegetett mondás, miszerint a támadók nyerik a meccseket, de a védelem a bajnokságot, a jelek szerint Spanyolországra is igaz: a legutóbbi Európa-bajnokságot és világbajnokságot megnyerő válogatott a nagy tornákon az elmúlt 14 mérkőzésén mindössze három gólt kapott, és tizenegyszer kapott gól nélkül hozta a meccseket.

A számok a spanyolokat igazolják

Ennek ellenére a spanyol válogatottat a 2010-es vébé után még szinte mindenki dicsérte, a "tiki-taka" kifejezéssel illetett taktika egyet jelentett a látványos támadófutballal - mostanra viszont már inkább "tiki-takanacciónak" hívják, utalva az 1960-as évek végén elterjedt defenzív olasz taktikára, a catenaccióra.

Pedig a számok alapján a spanyolok játéka egyáltalán nem lett védekezőbb, mint a legutóbbi két tornán: az Európa-bajnokságon eddig nemcsak a labdabirtoklásban vezetik a statisztikákat (a mérkőzéseken 61 százalékban van náluk a labda), hanem övék a legtöbb kapura lövés (44) is, leszámítva az angolok elleni hosszabbításos meccset csaknem végigtámadó olaszokat (50). Ugyanez volt a helyzet a 2010-es vébén és a 2008-as Európa-bajnokságon is. Tény, hogy a franciák ellen próbálkoztak a legkevesebbszer, mindössze ötször találták el a kaput, míg korábban az ebből szempontból eddigi legrosszabb meccsükön, a horvátok ellen is tízig jutottak.

A spanyol válogatott ezen az Európa-bajnokságon minden korábbinál jobban igyekszik másolni az FC Barcelona által szinte tökélyre fejlesztett taktikát, emiatt is van, hogy Del Bosque négy mérkőzésből kétszer vérbeli középcsatár nélkül játszatta együttesét, és Francesc Fabregast küldte pályára visszavont támadóként, úgynevezett hamis kilencesként. A katalánoknál azonban ugyanez a szerepkör Lionel Messié, aki sokkal direktebben, kapura veszélyesebben futballozik, mint a spanyolok sztenderd kezdő tizenegyének bármelyik támadó középpályása.

A türelem győzelmet terem

A spanyolok játéka emiatt kevésbé tűnik támadó szelleműnek, középpályásaik gyakran még helyzetben is azt nézik, hogy kinek lehetne passzolni, nemcsak 1-0-s vezetésnél, mint a franciák ellen, hanem akár gól nélküli állásnál is. A türelem azonban eddig mindig meghozta a gyümölcsét: a spanyolok a 2010-es vébén az egyenes kieséses szakaszban úgy nyerték meg 1-0-ra mindegyik meccsüket, hogy az összes góljukat a 60. perc után szerezték, és az Eb-n elért nyolc találatukból ötöt szintén a meccsek utolsó félórájában lőttek, miután az ellenfél egész egyszerűen elfáradt és belefásult a labda utáni folyamatos rohangálásba.

Maguk a spanyol játékosok is tisztában vannak azzal, hogy mindez kívülről unalmasnak is tűnhet. "Játszottam Angliában, tudom, hogy ott milyen meccseket szeretnek: nyílt mérkőzéseket, sok helyzettel. A mi játékunk viszont a labdabirtoklásról, a mérkőzések irányításáról szól, amit valóban lehet unalmasnak tartani. De az emberek nem veszik figyelembe, hogy egy Európa-bajnokságon milyen nehéz ellenfelekkel kerülünk szembe, nem nyerhetünk meg minden meccset brillírozva 3-0-ra" - mentegetőzött a Guardiannek a spanyolok jobbhátvédje, Álvaro Arbeloa.

www.globalsoccerapp.com