Az olaszok legyalulásával ismét Európa-bajnok a spanyol fociválogatott

Spanyolország 4-0-ra legyőzte Olaszországot a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjében, és ezzel egy sor rekordot felállított: az első csapat lett, amely ekkora különbséggel győzött egy Eb vagy vb döntőjében, valamint elsőként nyert meg zsinórban három tornát, és első Eb-győztesként védte meg a címét. A spanyolok esélyt sem hagytak a fáradtnak, tompának tűnő olaszoknak, akik ráadásul az utolsó fél órát tíz emberrel harcolták végig az utoljára becserélt Thiago Motta sérülése miatt.

Cassanónak (jobbra) nem sok momentuma volt a döntőben

Négyszer nullázták le a spanyolok az olasz védelmet - nézze meg a döntő góljait!

Percről percre

Ismerje fel a spanyol sztárokat gyerekként!

Balotelli a döntő után is magát adta - videó

Majdnem belenézett Xabi Alonso jobbhorgába a berohanó drukker - videó

Torres cserecsatárként lett Eb-gólkirály

foci-Eb, döntő:
Spanyolország - Olaszország 4-0 (2-0)
Kijev, Olimpiai-stadion
vezette: Proenca (portugál)
Spanyolország: Casillas - Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba - Xavi, Busquets, Xavi Alonso - David Silva (Pedro, 59.), Fábregas (Fernando Torres, 75.), Iniesta (Mata, 86.).
Olaszország: Buffon - Abate, Bonucci, Barzagli, Chiellini (Balzaretti, 21.) - De Rossi, Pirlo, Marchisio, Montolivo (Thiago Motta, 56.) - Cassano (Di Natale, 46.), Balotelli.
gól: David Silva (14.), Jordi Alba (41.), Fernando Torres (84.), Mata (88.)
sárga lap: Piqué (24.), Barzagli (45.)

Két olyan válogatott jutott az Európa-bajnokság döntőjébe, amelyről a háromhetes torna végére az derült ki, hogy a saját stílusuktól eltérő játékkal is hatékonyak tudtak lenni.

A spanyolok négy éve még két csatárral támadtak majdnem minden Eb-meccsen, majd a dél-afrikai vébén már óvatosabb, de még mindig hatékony játékkal, 1-0-kkal jutottak el a történelmi sikerig, a mostani Eb-n pedig a Barcelona által meghonosított, sok passzra épülő, sokaknak unalmas stílust vették elő, és többször - így a döntőben is - előfordult, hogy nem volt csatár a kezdőben.

Az olaszokra mindig is jellemző volt, hogy a masszív védekezés volt mindennek az alapja, de ezúttal sikerült megtalálniuk a támadás és a bekkelés megfelelő aranyát, még ha a csoportkörben a rájuk jellemző módon nem is ment minden zökkenőmentesen. A negyed- és az elődöntőben viszont a középpálya Pirlo karmester vezényletével remekül muzsikált, elöl már az angolok ellen is megvoltak a helyzetek, ami akkor nem ment be, azt a németek ellen Balotelli elintézte.

A Barzagli, Bonucci kettős nagyon jól teljesített a védelem közepén az egyenes kieséses szakaszban, nem meglepő, hogy Cesare Prandelli nem bolygatta meg őket, így Chielliniből balhátvéd lett, pedig a Juve védője belül általában jobban érzi magát. Egyetlen kérdés maradt, ki legyen a jobbhátvéd, és bár Balzaretti az olaszok egyik legjobb embere volt az Eb-n, Abate felépült a sérüléséből, és így a Milan játékosa került a kezdőbe.

A spanyolok már az első percekben kézbe vették az irányítást, az olaszok pedig tompának tűntek, ami azzal is összefügghet, hogy a kiírás furcsasága miatt nem álltak jól a frissességgel: az elődöntő előtt a 120 perces csatából érkező squadra azzurra két nappal kevesebbet pihenhetett, mint a németek, és most a döntő előtt is volt egy nap fórjuk a spanyoloknak.

Villa és Puyol a lelátóról szurkolt a társaknak
(A képre kattintva galéria nyílik)

Amíg a portugálok az elődöntőben folyamatos letámadással igyekezték elejét venni a spanyol passzolgatásnak, az olaszok inkább a 16-os előtti területet szállták meg, ami azért nem tűnt kifizetődőnek, mert így Xaviék kedvükre fickándozhattak, és az Iniesta, Fábregas, David Silva hármasból mindig volt valaki, aki visszalépett a labdáért. A 14. percben sikerült is lenullázni az olasz védelmet, Iniesta mélységi passzára Fábregas indult be, aki könnyen lefutotta Chiellinit, majd úgy lőtte vissza a labdát, hogy a támadást követő David Silva fejére pont jó lett (1-0).

Eb-döntőben 1980 óta nem esett gól ilyen korán, és a kérdés az volt, hogyan reagálnak majd az Eb-n először hátrányba kerülő olaszok a sokkra. Két veszélyes pontrúgást sikerült is összehozni, de ez csak arra volt elég, hogy kiderüljön, Casillas a vezetés ellenére ideges, mindkétszer bizonytalannak tűnt a spanyol kapus.

Bár a spanyolokkal kapcsolatban általában a támadójátékról van szó, az Eb-n védekezésben is etalon, amit nyújtanak, utoljára Di Natale lőtt nekik gólt az első csoportmeccsen, és most is stabilan álltak a lábukon, az olasz középpályásoknak nem volt helyük passzolgatni, vagy éppen megtalálni az eddig bevált 35-40 méteres labdákkal a két támadót. Maradt az improvizáció, Cassano éles szögből és 25 méterről is megpróbálta meglepni Casillast, akinek a második lövésnél volt nehezebb dolga, már amennyire, mert elvetődnie akkor sem kellett.

David Silvát gyakran két olasz sem tudta tartani
(A képre kattintva galéria nyílik)

Hiába volt az Eb-n először kevesebbet a labda a spanyoloknál, a 41. percben ez is elég volt ahhoz, hogy két piros mezes átlépje a felezővonalat, Xavi passza után a balhátvéd helyéről végignyargaló Jordi Alba négy olaszt lehagyva ért oda a labdára, és ballal begurította Buffon mellett (2-0). Borítékolni lehetett, hogy egy ilyen félidő után Prandelli váltani fog, és be is hozta Di Natalét Cassano helyett, az Udinese gólerős csatára pedig röpke hat perc alatt kétszer is helyzetbe került, de előbb fölé fejelt, majd Casillast találta el nagy ziccerben.

2-2 helyett tehát maradt a 2-0 a spanyoloknak, de lehetett volna 4-0 is, Fábregas három védőt bolondított meg, de a pöckölését Buffon kitolta, Sergio Ramos fejesénél pedig ugyan Bonucci kezét érintette a labda, de Proenca nem fújt büntetőt. A 60. percben eldőlt a meccs, pedig nem is volt a labda a spanyoloknál, az olaszok harmadik cseréje, Thiago Motta ugyanis a combjához kapott, és nem tudta folytatni a játékot, így tíz emberrel kellett volna csodát tennie Prandelli csapatának.

"Az olaszok nemcsak fizikálisan, mentálisan is elszálltak azzal, hogy tíz emberre fogyatkoztak. Rengeteget kiadtak magukból ezen a tornán, és nagyon fáradtak lehetnek már" - írta a BBC-n Chris Waddle korábbi angol válogatott, tökéletesen átlátva a helyzetet. A hátralévő időt csak a szabályok miatt kellett lejátszani, a spanyolok nem akarták kivégezni az olaszokat, de azért a csereként beállt Fernando Torres is gurított egyet Xavi újabb mesés passzából (3-0). A Chelsea BL-győztes csatára ezzel elmondhatta magáról, hogy két Eb-döntőben is eredményes volt, sőt most még egy gólpasszt is bevéshetett a statisztikájába, mivel a két perce pályán lévő Matával rúgatott egy gólt (4-0).

Torresnek (jobbról a második) gólkirályi címet ért a gól és a gólpassz
(A képre kattintva galéria nyílik)

Soha nem volt még ekkora különbség az Eb-döntő csapatai között, úgyhogy a spanyolok nemcsak azzal írtak történelmet, hogy három nagy tornát nyertek meg egymás után, hanem a 4-0-val és azzal is, hogy első Eb-győztesként védték meg a címüket. A spanyolok a döntőre időzítették a legjobb formájukat, szinte egy percig nem hagytak esélyt az olaszoknak, a meccs már Jordi Alba góljával eldőlt, Thiago Motta sérülése pedig az utolsó szög volt az olaszok koporsójában.