Negyvennégy év után jött össze a nagy diadal a spanyoloknak, akiknél végre minden összeállt, és magabiztosan verték végig a mezőnyt.
Hariszteaszék sokkolták Európát, esélytelenül indultak, de célfutballjukkal meg sem álltak a tornagyőzelemig, a döntőben a házigazda portugálokat verve.
Franciaország az utolsó két meccsét aranygóllal nyerte, és ezzel az aranyérem is az övé lett.
Először volt 16 csapatos a torna, Angliában Németország és Csehország verekedte be magát a fináléba. Bierhoff aranygólja döntött.
A délszláv háború miatt Jugoszláviát kizárták, Dánia beugrott, és ha már ott volt, meg is nyerte a svédországi Eb-t.
Minden idők talán legjobb holland válogatottja Gullittal, Van Bastennel. Parádés teljesítménnyel nyertek, a döntőben a szovjetek tapsolhattak nekik.
Megérdemelten győzött a Platini vezette francia válogatott, Arconada kapus potyagólja azóta is kísért a spanyol labdarúgásban.
Zsinórban harmadszor jutott döntőbe az NSZK, az 1972-es diadal után ezúttal Hrubesch két gólja ért aranyérmet a belgák elleni római döntőben.
Csehszlovákia nem engedte ismételni a németeket, a torna véghajrája pedig igazán drámai volt, egy meccs sem dőlt el a rendes játékidő alatt.
Gerd Mülleréket senki nem állíthatta meg, nekünk, az Illovszky-féle csapatnak egy negyedik hely jutott.
Már Eb-nek hívták az Eb-t, Olaszország kalandos úton utasította maga mögé a kontinenst.
A szovjetek megint csak elmasíroztak a döntőig, ott azonban kikaptak a Suarez vezette spanyoloktól.
Az akkor még Nemzetek Európa Kupájának hívott sorozat végén a szovjetek ünnepelhettek, Jasin és társai a hosszabbításban verték Jugoszláviát a döntőben.