Uruguay: mindig durvák, de szimpatikusak

Valószínűleg Dél-Afrikában sem találnak vissza a harmincas vagy az ötvenes évek dicsőségéhez, mégis kiemelt figyelemmel követjejük majd a vb-n az uruguayiakat, arra számítva, hogy a futball szebbik és csúnyábbik oldalát egyaránt megmutatják nekünk. 

Suárez és Forlán

Miért érdemes szurkolni nekik?

Mert Uruguay világoskék meze az egyik legszebb lesz a vébén. Nemzeti italuk, a maté tea nagy adagban tulajdonképpen doppingszernek minősül, viszont nagyon finom. Ideális kedvenc azoknak is, akik valamilyen hazai párhuzamot keresnek: a magyarhoz hasonlóan az uruguayi labdarúgás is a régi dicsőséget keresi.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Egy kis provokációval könnyen felbosszanthatók, ez a módszer mindig sikeres lehet ellenük. Nem tolerálják a műeséseket, viszont a játékvezetők könnyen bedőlnek ellenfeleiknek, hiszen mindenki tudja az uruguayiakról, hogy nem kell átmenniük a szomszédba egy kis keménységért.

Mit várunk tőlük?

Az ellenfél testi épségét sem kímélő belépőket, heves reklamálást az ellenük hozott ítéletek után. Látványos bombagólokat, óriási kihagyott helyzeteket, és a szimpatikus játék ellenére kiesést a csoportkörben.

Kire figyelünk?

Az uruguayiak támadójátéka lehet a torna egyik kellemes meglepetése. Diego Forlán már a 2002-es vébén is remekül játszott, Luis Suárez pedig most futhat be igazán. Az Ajax Amsterdam csatára a holland bajnokságban ontja a gólokat, és ha ezt a formát Dél-Afrikára is átmenti, akkor biztos, hogy a torna után valamelyik sztárklub lecsap rá.

A gyenge pont

A válogatott alighanem az egyik legfiatalabb kerettel utazik majd a vébére, a játékosok között alig akad majd harminc évesnél idősebb, és a rutintalanság könnyen visszaüthet egy ilyen tornán. A másik fő probléma a fegyelmezetlen, vagy a túlságosan is durva játék lehet - egy-egy kulcsember eltiltása mindig benne van a pakliban.

Róluk mondták

"Az uruguayi csapat sokkal technikásabb volt nálunk, játékosaik pedig gyorsak és azonnal reagálnak, minden szempontból felülmúltak minket" - szomorkodott a svájci szövetségi kapitány, Ottmar Hitzfeld a márciusi, 3-1-re elveszített barátságos mérkőzés után.

34/50

Kapusok: 6/10
A selejtezőkön négy kapus szerepelt, közülük a legkevesebb alkalommal Fernando Muslera védett -a két pótselejtezőn azonban már ő kapott bizalmat, és valószínűleg így lesz a vébén is. A Lazio kapusa ugyan rendkívül tehetséges, és mostanában rendszeresen véd klubjában, de még mindig rutintalannak számít, ráadásul hajlamos a könnyelműségre.

Védelem: 7/10
A védelem tradicionálisan az uruguayi válogatott egyik erőssége, és ez most is így van - még akkor is, ha a selejtezők során meglehetősen sok gólt kapott. A csapatkapitány Diego Lugano és Diego Godín személyében két kőkemény középhátvéddel rendelkeznek, Martín Cáceres pedig a jobb oldalon jelent megbízható megoldást. A balszélen már akadtak gondok, itt általában Jorge Fucile szerepelt.

Középpálya: 6/10
Leginkább egy vérbeli karmester hiányzik ebből a csapatrészből, a védekező részleg Diego Pérez és Walter Gargano jóvoltából magas szinten is képes kiváló teljesítményre. A kreativitás hiányát a szélsők pótolhatják, akik közül Cristian Rodríguezt (becenevén Cebollát, azaz Hagymát) kell kiemelni, ő azonban amilyen tehetséges, annyira forrófejű és meggondolatlan. Erre aztán alaposan ráfázott, mert az utolsó selejtezőn begyűjtött piros lapja, és az ezért kapott eltiltása miatt Tabárez végül nem nevezte.

Csatársor: 8/10
Az uruk fantasztikus csatárduóval rendelkeznek, Forlán és Suárez párosa sok más válogatottban is meghatározó lenne. Ketten együtt 12 gólt szereztek a selejtezők során, és szinte biztosan ők kezdenek majd a világbajnokságon is. Mögöttük bevetésre készen áll a fiatal Edison Cavani és a veterán Sebastián Abreu is.

Szövetségi kapitány: 7/10
Óscar Washington Tabárez személyében a válogatottat egy rendkívül tapasztalt szakvezető irányítja, aki már a világbajnokságon is kipróbálta magát, igaz, még 20 évvel ezelőtt. A 63 esztendős mester nagy tiszteletnek örvend egész Dél-Amerikában, köszönhetően a Boca Juniorsnál és a kolumbiai Deportivo Calinál eltöltött időnek, és tökéletesen azonosulni tud a játékosok mentalitásával.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A hiányzó kreativitás pótlására a középpályán két megoldás kínálkozik Tabárez számára. A fiatal Nicolás Lodeiro bevetése az egyik, ám ennél nagyobb sikerrel kecsegtet, ha az Ajax Amsterdam klasszisát, Luis Suárezt egy sorral hátrébb vonja - nem véletlenül adott 17 gólpasszt a holland bajnokságban.

Nem csak a szépre emlékezünk

Az uruguayi labdarúgás manapság már nem olyan meghatározó tényező, mint az előző évszázad első felében volt. A válogatott egészen 1950-ig tökéletes mérleggel rendelkezett a világbajnokságokon, hiszen 1930-ban hazai pályán, majd 20 évvel később Brazíliában is aranyérmet szerzett, a köztes tornákon pedig nem indult. Ezt követően már nem volt ilyen sikeres a nemzeti csapat, bár további két alkalommal bejutott a legjobb négy közé. Legutoljára 1970-ben szerepelt ilyen kiválóan, azóta viszont alaposan visszaesett a teljesítménye: a legjobb nyolc közé egyszer sem jutott el, a legutóbbi négy tornából pedig csak egyen vett részt, és 2002-ben már a csoportkörben elbukott.

Felejthetetlen pillanatuk

Az uruguayiak az 1950-es világbajnokságon alighanem minden idők legnagyobb meglepetését okozták azzal, hogy a torna utolsó mérkőzésén 2-1-re legyőzték a házigazda a brazilokat. A négyes döntő záró összecsapásán Brazília számára már egy döntetlen is elég lett volna a világbajnoki címhez, és a második félidő elején meg is szerezte a vezetést, de a Maracana stadion mintegy 200 ezres közönsége megdöbbente látta, hogy az uruguayiak megfordítják a találkozót.

Mi lett volna, ha

Válogatottjuk a világbajnokságok történetében először az 1954-es elődöntőben szenvedett vereséget, mégpedig a magyaroktól. Az összecsapás hatalmas küzdelmet hozott, a mieink már 2-0-ra is vezettek, de Uruguaynak sikerült egyenlítenie a második félidőben, és a továbbjutás csak a hosszabbításban dőlt el Kocsis Sándor két fejesgólja után.

Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy a dél-amerikaiak jussanak be a döntőbe: a ráadás első félidejében, 2-2-nél Juan Schiaffino a kapufát találta telibe, a harmadik magyar gólnál pedig az uruk emberhátrányban voltak, mivel védőjüket, Victor Andradét az oldalvonal mellett ápolták. A döntőben az NSZK várt volna az uruguayi együttesre.

Az 1990-es, olaszországi tornán ugyan továbbjutottak csoportjukból, de csak a legjobb harmadikok egyikeként, és így a nyolcaddöntőben rögtön a házigazdával kerültek szembe, amely túl erős ellenfél volt. Ki tudja, meddig juthattak volna, ha az első csoportmérkőzésen Spanyolország ellen Rubén Sosa nem hagy ki egy tizenegyest a második félidőben. A támadó azonban a felső kapufát találta telibe, így a végeredmény 0-0 lett, és a csoportot végül a spanyolok nyerték. Ha Uruguay megszerezte volna a második helyet, akkor a következő körben Anglia lett volna az ellenfele.

A válogatott legutóbb 2002-ben szerepelt vébén, amikor kiesett a csoportkörben, de megmutatta, hogy sohasem adja fel a küzdelmet. Az utolsó találkozón Szenegál ellen csak a győzelem jelentett volna továbbjutást, ám az afrikaiak a szünetben már 3-0-ra vezettek. Ez azonban nem szegte Forlánék harci kedvét, akik egyenlítettek, sőt az utolsó percben nagyon közel kerültek a győzelemhez is. Csak annyira lett volna szükségük, hogy Richard Moráles az üresen tátongó kapuba fejeljen - a csatár azonban hibázott.

Ha Moráles befejeli, akkor Szenegál helyett Uruguay végzett volna a második helyen, és a nyolcaddöntőben Svédországgal játszhatott volna.

Út Dél-Afrikába

A válogatott pótselejtező-specialista, hiszen sorozatban harmadszor végzett az ötödik helyen Dél-Amerikában. Persze a kvalifikációs sorozat rajtjánál az azonnali kijutás volt a cél, és a rajt jobban nem is sikerülhetett volna, Uruguay az első találkozón 5-0-ra verte Bolíviát. A folytatás már nem volt ilyen meggyőző, a következő négy találkozón nyeretlen maradt a csapat, ám jött egy újabb gólzáporos győzelem (Peru ellen), és ez új lendületet adott. A Kolumbia elleni idegenbeli 1-0-s győzelem ismét megnyugtatott mindenkit, de amikor úgy tűnt, hogy végre sínen vannak, mindig jött egy váratlan kudarc: különösen a Brazília elleni 0-4 volt fájó vereség. Az utolsó meccseken a szerencsével sem álltak hadilábon: a Kolumbia elleni hazai találkozón az utolsó negyedórában szerzett gólokkal nyertek, Ecuador ellen pedig a mindent eldöntő tizenegyest a 93. percben értékesítették. Ha otthon megverik Argentínát, akkor pótselejtezőre sem lett volna szükségük, de valószínűleg már megszokták, hogy ők játsszák a kvalifikációs sorozat utolsó mérkőzését. Az interkontinentális pótselejtezőn Costa Rica ellen idegenben nyertek 1-0-ra, a hazai visszavágó ennek ellenére szoros volt - a végeredmény 1-1 lett, és ez elég volt a vébéhez.

Csoportellenfelek: Dél-Afrika, Franciaország, Mexikó

www.global-soccer.eu