Korcsolyatúra és őzmentés a Felvidéken

2017.01.14. 18:05

Komárom három folyó összefolyásánál található, a későbbi folyószabályozások holtágakat, tavakat hagytak maguk után, Csallóköz pedig kiemelt mezőgazdasági terület, ezért az egész régiót öntözőcsatornák szelik keresztül-kasul. Gyerekkorunktól jártunk a tavakra korcsolyázni, pár évente a kisebb kanálisok is befagytak, de olyan teleken, mint az idén, az erősebb sodrású és szélesebb csatornák is alkalmasak korcsolyázásra. Tízévnyi angliai kint lakásom során rengetegszer szerettem volna elmenni egy jó korcsolyatúrára, de ott ez teljesen esélytelen. Hazaköltözésünk óta minden télen reménykedtem, hogy eljön az a száraz, hideg, szélmentes tél, ami ahhoz kell, hogy a vízfelület tükörszerűvé fagyjon. Idén január elejétől figyeltük az időjárás-jelentést, pár napja azt hittük, ennyi volt, amikor Esztergomban leesett 10 centi hó, de Komárom környéke szerencsésen teljesen száraz maradt. Otthoni ismerőseim kétnaponta jártak ki ellenőrizni a jég vastagságát, túl sokszor szakadtunk be kamaszkorunkban, hogy tudjuk, ha megfulladni nehéz is egy sekély csatornában, órákig vizes ruhában lenni a metsző hidegben nagyon kellemetlen, és a megfázás szinte garantált. A hét elején végül a lassabb folyású részeken 20 centi fölé nőtt a jégpáncél, és még a Komáromból induló 35 kilométer hosszú nagykanális is tökéletesnek ígérkezett. 

Az elindulás nélkülözhetetlen kellékei az étel, tea, laposüvegben lélekmelegítő, az esetlegesen beszakadó túratársakat kihúzni képes kötél és modern kiegészítésként GPS, hogy tudjuk, pontosan melyik kanálison is vagyunk

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

A városhoz közelebb eső részeken még találunk korcsolyanyomokat. Később teljesen szűz jégen korcsolyázunk

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Cikcakkban bejárjuk a közeli régiót, de sok kanálison is a jég vagy vékony, göröngyös, vagy teljesen benőtte a nád. Végül rátalálunk a komáromi kanális egy szakaszára, ahol tökéletes a jég. A változó vízszint miatt keresztül-kasul repedezett, de ez semmiféle veszéllyel nem jár, hiszen a csatorna kezdeti, lezsilipelt szakasza egy autót is elbírt volna

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Termálvizes befolyásoknál nagyon óvatosan kell mozogni, a jég ritkán vastagabb 2-3 centinél. A látvány viszont lenyűgöző

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Hidak alatt és zsilipeknél, összefolyásoknál a jég nem elég vastag, így szárazon kell átkelni, hogy az ember a másik oldalon folytathassa a csúszást, óvatosan, a korcsolya kicsorbítása nélkül

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Ekel külterületén hagyjuk az autót, és elindulunk Komárom felé. Ez azonban zsákutcának bizonyult, 2 kilométer után egy zsilip zárja el az utunkat, mögötte jégmentes folyóvíz. Visszafordulunk Nagymegyer irányába

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Sok helyen nehéz megállapítani, milyen vastag a jég, egy baltával végzünk "próbafúrásokat". Ennek a kutyák is örülnek, a sok futástól alaposan megszomjaztak

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

A kutyák éles csaholásba kezdtek, a nádasban, a jégen egy rettenetesen elcsigázott őzgida lapult. Kiszabadítottuk a nádba gabalyodott lábait, és kivittük a szárazföldre, napra, hogy kicsit összeszedhesse magát

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Mivel élvédőt elfelejtettünk hozni, a legviccesebb átkelések azok, ahol aszfalt van az úton, itt négykézláb kell minél gyorsabban átcsúszkálni a kutyák és az autósok legnagyobb szórakozására

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Mivel sok idő eltelt a jó jég keresésével, hamarosan nekiállt sötétedni. Az autó már messzebb volt, mint Nagymegyer, úgy döntöttünk, megnyomjuk a tempót, és Nagymegyerről vonattal megyünk majd vissza Ekelre az autóért

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Ötre már jelentősen ránk sötétedett. Bár az eredeti terv, Komáromból végigkorcsolyázni a nagykanálist, nem sikerül tökéletesre, mert a jég ezt nem engedte, mégis összesítve 20 kilométernél is többet csúsztunk

Fotó: Szabó Gábor - Origo

 

Zsemlékes előtt több száz hattyú kilométer hosszan kifürödte a jeget

Fotó: Szabó Gábor - Origo