Álruha és a Balaton

2017.06.12. 17:59

Pályi Zsófia szabadúszó fotográfus nyerte a 2017-es Hemző Károly-díjat. Pályi tavaly a finalisták között végzett, az idén pedig több sorozatból álló portfóliójára kapta meg a fiatal alkotók számára meghirdetett pályázat díját. A díjra az Alapítvány tanácsadói jelölhetnek pályázókat. Az idén Barakonyi Szabolcs, az index.hu képszerkesztője, Bognár Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa (Lengyel Beatrix nevében), Cseke Csilla, az MTI fotószerkesztőségének vezetője, Molnár Zoltán fotográfus, tanár és a tavalyi győztes, Mohai Balázs fotográfus jelölt alkotókat. A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűri (Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter és Bánkuti András fotográfusok és az Alapítvány titkára, Szarka Klára kurátor) az idén is úgy döntött, hogy az egyetlen díjazott mellett még négy finalistát is megnevez. Kaszás Tamás, Kállai Mártont, Sivák Zsófia és Végh László, a 2017-es finalisták egyaránt magas színvonalú pályázatokat nyújtottak be. Pályi Zsófiát mint érett, kiforrott alkotót, a fotográfia több területén is magas nívójú teljesítményt nyújtó fényképészt ismerte el a díjjal a zsűri. A Hemző-díjjal oklevél, pénzjutalom és kiállítási lehetőség jár a Magyar Fotográfusok Házában.
A tavalyi díjazott, Mohai Balázs Együtt szép című jutalom kiállítása július 9-ig látható a Kismanó Galériában.

Balaton, a magyar tenger. A sorozat a Balatonról, Közép-Európa legnagyobb taváról szól. A képek hordozzák azt a kelet-európai hangulatot, ami évről-évre tűnik el a modernizáció következtében

Fotó Pályi Zsófia

 

Az 1960-as, 70-es években kedvelt turista úticélpont volt a tó, ahol számos munkásosztálybeli magyar és külföldi találkozott, akik a Keleti Blokkból érkeztek. Egyúttal találkozóhelyként szolgált a kelet- és a nyugat-németek számára is, akiket 1989-ig a berlini fal elválasztott egymástól

Fotó Pályi Zsófia

 

A kommunizmus bukásával, a régió veszített népszerűségéből, meglehetősen lepukkant és már csak a magyarok látogatták. Azonban napjainkban új reneszánszát éli. A külföldi turisták újra felbukkantak, de a tó régi bája még mindig érződik

Fotó Pályi Zsófia

 

Első pillantásra a képek egy tenger érzetét keltik határtalan horizonttal. Valójában a víz, mint tudjuk, nagyon sekély, átlagosan mindössze három méter mély. A fényképeken az illúziók ugyan szertefoszlanak, a Balaton mégiscsak egy tó marad csupán. A magyarok egymás között ironikusan mégis magyar tengerként gondolnak rá

Fotó Pályi Zsófia

 

Álruhában, kopaszon – Hegedűs D. Géza. Az 1953-ban Ibrányban született, feleségével él Budapesten, két lány édesapja. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész hétköznapjaiban nincsenek üres járatok. Hegedűs D. Géza korát meghazudtolva mindenhol jelen van, nemzedékének egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze, kedvelt szinkronszínész, több mint negyven filmben szerepelt

Fotó Pályi Zsófia

 

A Vígszínháznak negyven éve hűséges tagja, hetente többször is fellép....mindenközben hajnalban kel, hogy Szász János legújabb filmjének, a Sóhajok 120 kilométerre folyó forgatásaira odaérjen Rónabányára

Fotó Pályi Zsófia

 

...mindenközben hajnalban kel, hogy Szász János legújabb filmjének, a Sóhajok 120 kilométerre folyó forgatásaira odaérjen Rónabányára

Fotó Pályi Zsófia

 

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1987 óta tanít, ahol amellett, hogy rektor helyettes, egy induló és egy most végzős osztály vezetője is. Diákjaival igazi közösséget alkotnak, elmondása szerint nincs köztük a tekintély fala, egy ponton túl már ugyanazon a szinten léteznek, mivel jó barátok lette a munkával eltöltött évek alatt. Végzős hallgatóinak meghívására az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett William Shakespeare: Athéni Timon című darabjában is játszik. A 2015-ös diplomadarabban Timonként körülzsongják a fiatal színészek és azt a kérdést feszegetik, vajon valósi társak alkotják-e a mai társadalmat.

Fotó Pályi Zsófia

 

"Kis öregjeim".Hernádi Zsoltné Zsuzsa 1975-ben született Nyírbátorban. Két gyermeket született, akikkel eleinte öt évig otthon volt, majd elvégezte a szociális gondozó és ápoló szakképesítést, és ma már tizenöt éve, hogy házi segítségnyújtóként dolgozik Budapest belvárosában, Lipótvárosban. Úgy érzi, talán az vezethette erre a pályára, hogy már már édesanyját is ápolnia kellett súlyos betegsége miatt tinédzser korában. Jelenleg az ötnapos munkahét mellett ügyeletet is vállalva idős emberek alapvető hétköznapi teendőiben segít, naponta öt-hat lakásban is megfordul. Mindenhol abban segít, amire épp szükség van: a fürdetés, a borotválás, a pelenkázás, a felmosás, a vásárlás vagy éppen az ebédeltetés mind szerepelnek a listáján

Fotó: Pályi Zsófia

 

Mégis talán a legfontosabb, hogy társaságot nyújt. A gyerekek tragikus, korai halála, a rokonok leterheltsége vagy külföldi munkavállalása miatt sokszor Zsuzsa jelenti az egyetlen emberi kapcsolatot a magányos, depressziós idősek számára. Alapvető fontosságú a bizalom ezekben a kapcsolatokban, mivel a gyakran mozgásképtelen idősek a lakásuk kulcsait is átadják neki, de aki megismerte Zsuzsát, mind családtagként várja vissza. „Kis öregjeimként" emlegeti a hozzá került nyugdíjasokat, akikhez a munka során mindig közel kerül és nehezen viseli, hogy majdnem minden évben gyászolnia is kell

Fotó: Pályi Zsófia

 

Remény az élet peremén. A Morzsa család mindennapi gondokkal küzd. Nehézségeik között jelen van az eladósodás, az elvégzett munka után járó elmaradt fizetések, hóvégi anyagi nehézségek.
Elérkezett a nap, mikor már az albérletük díját sem tudták kifizetni. Két hónappal maradtak el csupán, amit főbérlőjük nem tolerált. Távollétükben minden személyes tárgyukat kukába dobta. Így most mindent kezdhetnek előröl.
Ebben a reménytelen helyzetben kerültek a Vöröskereszt által működtetett csepeli Családok Átmeneti Otthonába.

Fotó: Pályi Zsófia

 

A család feje, Miklós havi tíz alkalommal visz 24 órás műszakot jegykezelőként, néhol túlórázva; még így sem tudták rendezni helyzetüket, mivel Tünde, három gyerek anyukájaként még otthon van a legkisebb gyerekükkel, egyelőre nem tud munkát vállalni. A két nagyobbik kislány már egy közeli, halmozottan hátrányos helyzetűeket befogadó óvodába jár, ide még a legkisebb fiút nem tudják beadni. Morzsáék kilenc hasonló helyzetű családdal együtt élnek az otthonban. Jelenleg minden család egy-egy szobában van elszállásolva. Közös konyha és fürdőszoba ugyan áll rendelkezésükre, de nincs olyan közösségi tér, ahol a gyerekek tudnának játszani. Miklós és Tünde az első hónapokban még nem igen tudtak spórolni, mert hiányzó téli ruhákra és gyerekjátékokra költötték minden vagyonukat. Céljuk viszont, hogy amit most a szálláson meg tudnak takarítani, azt a jövőjükbe fektessék, és albérletbe tudjanak költözni

Fotó: Pályi Zsófia