hirdetés

Jól játssza a törököt Orbán Viktor

2012.03.24. 8:06
A kormány állítja, hogy meg akar állapodni az IMF-fel egy hitelkeretről, szó sincs arról, hogy a török kormány korábbi stratégiáját folytatva csak az időt húzza és esze ágában sincs megállapodni. Néhány megszólalása mégis kísértetiesen hasonlít a taktikázó török kormányéhoz, ráadásul jobb az alkupozíciója, mint amilyen az övék volt.

"Magyarország nem húzza az időt, nem játszik török kártyát, ahogy itt, Washingtonban fogalmaznak, hanem teljesen egyértelműen arra törekszik, hogy a tárgyalások minél hamarabb elkezdődjenek és sikeresen végződjenek" - mondta Fellegi Tamás IMF-tárgyalásokkal megbízott tárca nélküli miniszter a múlt pénteken. Egy héttel korábban Orbán Viktor miniszterelnök nevezte "szamárságnak", hogy nem akar megállapodni az IMF-fel.

A török kártya kifejezés Törökország 2008 májusa és 2010 márciusa közötti magatartására utal. Ankara legutóbbi IMF-hitelprogramja 2008 tavaszán járt le, azután a Valutaalap és a török kormány delegációi közel két éven keresztül tárgyaltak egy új hitelmegállapodás lehetőségéről, majd 2010 tavaszán a kormány bejelentette, hogy mégsem kér segítséget.

A külföldi lapok úgy értékelték a tárgyalások elhúzódását, hogy a törökök az orruknál vezették a nemzetközi szervezetet. A New York Times "lefulladó, majd újrainduló" tárgyalásokról írt, a Financial Times úgy fogalmazott, hogy a törökök "tűkön ülve tartották" a befektetőket, a Wall Street Journal viszont azzal magyarázta a kormány viselkedését, hogy a 2011-es választásokra készülve Ankara el akarja kerülni az IMF-hitellel járó megszorításokat - a kormánypárt meg is nyerte a tavalyi választást.

Nem arról van szó, mégis nagyon hasonlít

Magyarország számára az IMF-hitelkeret biztos hátteret jelentene, amely a befektetők számára azt garantálná, hogy az állam akkor is fizetőképes marad, ha bármilyen körülmény miatt a piacról nem tudná finanszírozni magát. A piac attól tart, hogy a magyar kormány csak lebegteti az IMF-hitelkeretet. Erre utal az [origo] korábbi értesülése is: januárban kormányzati források azt mondták, novemberben még reális forgatókönyv volt, hogy ez csak a piacok megnyugtatására szolgáló bejelentés, és esetleg néhány tárgyalási nap után a kormány eláll az IMF-megállapodástól. Fellegi Tamás igyekezett eloszlatni az ilyen jellegű félelmeket.

A megállapodás várható időpontja viszont egyre csúszik: először még az első negyedévre, majd a másodikra várta a kormány, de az MTI által megszólaltatott londoni elemzők már szeptemberi időpontról is beszéltek. Fellegi Tamás utoljára áprilisra várta a tárgyalások megkezdését. Ráadásul a magyar kormány eddig megszólalásaiban és az egykori török stratégiában számos párhuzam van.

Minél hamarabb

Törökország azzal húzta az időt, hogy a hiteligénylési szándékot lebegtette két éven keresztül - de ezt egyszer sem adta be valójában, csak szakpolitikai kérdésekről egyeztetett a Valutaalappal, vagyis a hitelkeret kapujában toporgott. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök 2008 nyarán azt ígérte az IMF-nek, hogy hamarosan eldöntik, a korábbi hitelkeret után kell-e új IMF-program Törökországnak - de ez nem történt meg.

Pár hónappal később, az IMF sajtótájékoztatóján megint az hangzott el, hogy a török kormány még nem döntötte el, milyen segítséget kér. Dominique Strauss-Kahn, a Valutaalap akkori vezetője szerint nem értettek egyet a felek a török gazdasági kiigazítás mértékében és hogy ehhez az IMF mekkora összeggel járulhatna hozzá. Egy későbbi IMF-es nyilatkozatból az derült ki, hogy az adókon vitatkoztak, Erdogan az áfa emeléséhez ragaszkodott, ami nem tetszett a Valutalapnak.

2009 júliusában a kormányfő ismét arról nyilatkozott, hogy szándékában áll megegyezni az IMF-fel. A török kérdéssel foglalkozó IMF-es sajtótájékoztatón ugyanúgy elhangzott, hogy "minél hamarabb meg akarnak egyezni", ahogy Fellegi Tamás is fogalmazott washingtoni látogatásakor. A törökök még pár hónappal a visszautasítás előtt is arról beszéltek, hogy kétéves IMF-programot szeretnének.

Egy évtized az IMF-fel

Törökország 1999 decembere óta folyamatosan részt vett az IMF hitelprogramjában, amely során gyors növekedésnek (a csúcsév 2004 volt 9,4 százalékos bővüléssel) indult a török gazdaság, miközben megfékezték a hiperinflációt (2000-ben 55 százalékos volt a drágulás, amit 2004-re 8,6 százalékra tudtak leszorítani). 2008 májusában, vagyis még a válság kitörése előtt döntött úgy a török kormány, hogy több mint 8 évi együttműködés után megpróbálják saját lábra állítani az országot. Ez még úgy is sikerült, hogy a válság miatt 2009-ben 4,8 százalékkal visszaesett a gazdaság. Összességében tehát a török lakosság a program végére azt tapasztalhatta, hogy a rohamos áremelkedést sikerült visszafogni, miközben a gazdaság komoly növekedést tudott elérni.

A feltételek, amelyek nincsenek

Magyarország még meg sem kezdte a tárgyalásokat, így jobb helyzetben van az időhúzáshoz, mint a törökök. Hasonlóság a két ország között az is, hogy különböző képviselői egymásnak ellentmondóan beszélnek a megállapodásról. 2009 őszén egy török újságíró amiatt tett fel kérdést Strauss-Kahnnak egy törökországi IMF-rendezvény után, mert Ali Babacan török kormányfő-helyettes azt mondta, ott nem tárgyalnak az IMF-vezérrel a hitelkeretről. Ehhez képest Erdogan miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a rendezvény után igent vagy nemet fog mondani a megegyezésre. Három nappal az eset után egy újabb török újságíró panaszkodott az IMF sajtótájékoztatóján arra, hogy eltérő dolgokat állít a török kormány. Erdogan a Wall Street Journalnek azt mondta, hogy nagyon közel van a megegyezés, Babacan pedig azt, hogy nem tudják elfogadni az IMF által ajánlott feltételeket.

A magyar kormány kommunikációját az utóbbi hetekben az határozta meg, hogy nem tudják pontosan, milyen feltételei vannak a tárgyalások megkezdésének, ezért azokat írásban várják az Európai Bizottságtól. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnök március 8-án azt mondta, "két hónapja ott ülök a tárgyalóasztalnál, csak nem jönnek". Az EU és az IMF főbb feltételei régóta ismertek, elsősorban a bírói és a jegybanki függetlenség garantálását (ezen belül a Magyar Nemzeti Bank elnökének előírt eskü szövegének átírását) várják, de még ennek minden pontjában sem jutottak megállapodásra. Az esküről a miniszterelnök egyértelműen azt mondta, hogy ebben nem kíván engedni a kormány.

Bár Orbán korábban azt mondta, hogy a tárgyalóasztalnál várja az IMF-et, március 15-én már arról beszélt, hogy Magyarország "nem lesz gyarmat". Hasonlóan éles váltás volt az is, amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tavaly novemberben azt mondta, hogy "ez a hárombetűs intézmény minden egyes intézkedésünket ellenzi, így hát nem is rá, hanem ellene hangoljuk a kormányzati politikát", majd három nappal később "új típusú megállapodást" vagyis a segítséget kérte a hárombetűs szervezettől.

Az időpont, ami sosem jön el

Eközben a kormány különböző tagjai más és más időpontokra tették a tárgyalások megkezdését. Matolcsy György tavaly év végén még január 10-i kezdést jósolt, Cséfalvay Zoltán gazdaságstratégiai államtitkár januárban úgy látta, hogy márciusra már meg is állapodunk a Valutaalappal, Martonyi János külügyminiszter idén februárban már március eleji indulást látott valószínűnek. Fellegi Tamás legutolsó nyilatkozata szerint pedig áprilisban indulhatnak a tárgyalások.

Törökország nem uniós tagállam, ezért nem vonatkozott rá az a megállapodás, amely szerint az IMF nem tárgyalhat önállóan uniós tagállammal az Európai Bizottság részvétele nélkül. Magyarország esetében sem a Valutaalap áll a tárgyalások útjában, hanem az Európai Bizottság, amely feltételek teljesítését várja el, mielőtt tárgyalóasztalhoz ülne. Így a magyar kormánynak eggyel több akadályt kell leküzdenie a tárgyalások megkezdéséhez, ami eggyel több lehetőséget is jelent az időhúzásra.

Most
Top 12 óra
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat