Máshol már lejárt lemez a sárgacsekk-adó

Az ausztrálok vezettek be először olyan banki tranzakciós adót még a nyolcvanas években, amely valamennyire hasonlít az Orbán-kormány mostani tervére. Argentína és Brazília is bevetette ezt a fegyvert, de már eltörölték.

Nem az Orbán-kormány lenne az úttörő, ha megvalósítaná tervét, és a banki tranzakciók széles körére - a készpénzfelvétellel és -befizetéssel kezdve a hiteltörlesztésen és sárga csekken történő befizetésen át a munkabér folyószámlára történő kifizetésével és a közterhek államnak történő megfizetésével bezárólag - adót vetne ki.

A Wikipedia gyűjtése alapján először, 1982-ben Ausztrália vezetett be hasonló adót, amely több mint húsz éven át működött. Az eredetileg a központi kormányzat által bevezetett teher kivetési joga 1990-től az ország tagállamaihoz került, majd 2002 és 2005 között fokozatosan megszüntették. Az adóval azt a személyt sújtották, akinek a folyószámlájához tartozott csekkfüzet, és ezen keresztül vett ki pénzt a számlájáról.

Korábban Latin-Amerikában is rákaptak a banki tranzakciós adóra. Argentína 1984-ben vezette be a maga banktranzakciós adóját, amelyet 1992-ben szüntetett meg. Brazíliában 1993-2007 között volt ilyen adó, az egészségbiztosítási alapot finanszírozták belőle.

A széles alapra, több tranzakcióra is felszámított adó viszonylag jól tudta kezelni, minimálisra tudta szorítani az adóelkerülést, hatékonyabb és kevésbé drágán beszedhető, ellenőrizhető volt, mint a hagyományos adók, írja egy tanulmány, amely a brazil tapasztatokat dolgozza fel. A banki forgalmi adóval beszedhető nagy bevétel pedig felélesztette azt a régi gondolatot, hogy más adót, például a munkabérre rakódó terhek csökkentésére így tér nyílik. Egy IMF-elemzés pedig arra világít rá, hogy az adó beszedése technikailag is könnyű.

Brüsszelben háromfajta adóról morfondíroznak

A kormány elképzelésében élő adó - amelynek sorsáról a Nemzetgazdasági Minisztérium csak a kormánydöntés megszületése utánra ígért bővebb tájékoztatást, de a miniszterelnök nem tagadta a tervet - nem azonos azzal az adófajtával, amely Tobin-adóként híresült el, és a rövid távú pénzügyi tranzakciókra, például részvénykereskedésre, devizakereskedésre, más értékpapírok adásvételére számítják fel, amikor a megvett eszközt akár néhány másodperc vagy néhány nap múlva már el is adja a tulajdonosa.

A Tobin-adó gyakorlati megvalósítására viszonylag kevés nemzetközi példát lehet találni. Kalocsai Zsolt, az RSM DTM Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint a svéd példa a legérdekesebb, amely arra figyelmeztet: a tranzakciós adó kétélű fegyver a kormányok kezében.

Svédország 1984-ben vezetett be 0,5 százalékos pénzügyi tranzakciós adót minden olyan tőzsdei ügyletre, amelyet helyi bankokon vagy brókertárságokon keresztül végeztek, kivéve az ajándékozás és az öröklés esetében történő átruházásokat. Két évvel később duplájára emelték az adó mértékét, majd a pénzügyi közvetítők közötti ügyletekre is kiterjesztették, 1989-ben pedig az állampapírok kereskedésére is kirótták, a futamidőtől függően 0,2-0,3 százalékos mértékben.

1991-ben azután az összes pénzügyi tranzakciós adót eltörölték, miután a svéd kormány belátta, hogy a tervezettnél jóval kevesebb bevétel folyik be ebből az adónemből. A tőzsde ugyanis az adóemelések hírére folyton áreséssel reagált, a legaktívabban kereskedett svéd részvények forgalmát Londonba irányították, az állampapírok utáni adóbevétel pedig a várt összegnek mindössze 4 százaléka lett.

Van más ötlet is

A Tobin-adót tavaly az EU-ban is fontolóra vették, de egyelőre - főleg a britek ellenkezése miatt - nem lett belőle semmi. Mindenesetre az Európai Bizottság azt javasolta idén márciusban, hogy a befolyó összeg egyharmadát a tagállamok megtarthatnák, kétharmadát viszont az uniós büdzsébe kellene utalniuk, de ezzel a mostani befizetéseik egy részét, akár a felét is kiválthatnák.

Brüsszelben azonban két másik adófajtában is gondolkodnak. A bankok mérlegfőösszegére, jövedelmére vetnének ki adót egységesen. Ezt néhány ország alkalmazza, és közel áll a mostani magyar bankadóhoz is.

A harmadik megoldás az lehetne, hogy a most áfamentes pénzügyi szolgáltatásokat áfakötelessé tennék, igaz, ennek van veszélye is, mert ha áfát kell fizetni, akkor a bankoknak az áfalevonási joga is megnyílik, ráadásul a szolgáltatások drágulnak, így a teljes hatás nem feltétlenül pozitív a gazdaságra és költségvetésre nézve.