Krugman: Egy tragédia a válságkezelés

Négy évvel a pénzügyi válság kezdete óta a világ vezető ipari gazdaságainak teljesítménye változatlanul "mélységesen nyomott", az összkép túlságosan is hasonlít az 1930-as évekre, és ennek oka az, hogy a döntéshozók most is az akkori, "alapvetően elhibázottnak bizonyult" módszereket alkalmazzák a válság okainak feltárására és a válaszlépések kidolgozására - írta a csütörtöki Financial Timesban két nemzetközi hírű szakértő.

Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász és Richard Layard, a patinás London School of Economics közgazdaságtudományi egyetem professzora szerint sok döntéshozó ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, hogy a válságot a felelőtlen állami hitelfelvételek okozták.

A szerzők szerint azonban - nagyon kevés kivétellel, ezek közé tartozik Görögország - ez tévedés: a válság feltételeit valójában a magánszektor - köztük a bankok - eltúlzott hitelfelvételei és hitelkihelyezései teremtették meg. Ennek a buboréknak a kipukkadása a kibocsátás és így az adóbevételek meredek eséséhez vezetett. Ebből eredően a mai államháztartási hiányok a válság következményei, nem pedig az előidézői - fejtegeti a londoni gazdasági napilapban a két közgazdász.

Krugman és Layard szerint az ingatlanbuborékok kipukkadása után az Atlanti-óceán mindkét partján a magánszektor meredek kiadáscsökkentésekkel próbálta felhalmozódott adósságait leépíteni, ami egyéni szinten racionális lépés volt, kollektív szinten azonban a magánszektor "saját magára mért vereséget, mivel egyvalakinek a költekezése másvalakinek a bevétele".

Ennek az eredménye lett a gazdasági depresszió, amely felduzzasztotta az államadósságokat. Olyan időszakokban azonban, amikor a magánszektor kollektív módon igyekszik visszafogni költekezését, az államnak stabilizáló erőként kell fellépnie, és nem szabad még tovább rontania a helyzetet az állami kiadások jelentős visszafogásával vagy a "hétköznapi emberek" adóterheinek jelentős emelésével - írta Krugman és Layard.

A két neves közgazdász szerint a nagy hiba az, hogy az állami szektorok a magánszektorokkal "tandemben" akarják csökkenteni adósságállományukat. A költségvetési politikák, ahelyett, hogy stabilizáló tényezőként hatottak volna, csak tovább fokozták a magánszektor kiadáscsökkentésének a gazdasági aktivitásra gyakorolt negatív hatását.

Krugman és Layard szerint az eddigi tapasztalatok alapján nincs mértékadó példa arra, hogy a költségvetési kiadáscsökkentések bárhol a gazdasági aktivitás élénküléséhez vezettek volna.

A szerzők szerint, természetesen, kell lenniük középtávú államadósság-csökkentési terveknek, ám ha az adósságleépítési programok túlzottan koncentrált módon zajlanak, akkor a folyamat saját maga kudarcát okozza a gazdasági fellendülés megakadályozásával. A legfontosabb feladat a munkanélküliség csökkentése, "még mielőtt járványos méreteket ölt", és még nehezebbé teszi a jövőbeni deficitcsökkentést. 

Elhibázott elképzeléseivel sok nyugati gazdaságpolitikai döntéshozó "súlyos szenvedéseknek teszi ki" országa lakosságát - írta Krugman és Layard, "tragédiának" nevezve, hogy a recesszió kezelésére most is olyan módszerek merülnek fel, amelyeket az 1930-as évek katasztrófái után szinten minden közgazdász már elvetett.

A szerzők "a közgazdasági józan ész melletti kiáltványnak" minősítik írásukat, és felszólítanak minden közgazdászt, aki érvelésükkel egyetért, hogy ezt internetes fórumokon jelezze, és nyilvánosan érveljen a jelenleginél megfelelőbb döntéshozói hozzáállás érdekében, mert "az egész világ megszenvedi, ha hallgatnak azok, akik tudják valamiről, hogy rossz".