Aprópénzért szabadulnak a rossz adósoktól a bankok

Elfogyott a bankok türelme, elkezdték nagy mennyiségben eladni a bebukott áru- és személyi hiteleket. Eddig is tisztogattak az adósaik között, de az idén egyre több bukott hitel landol követelésvásárlóknál, ráadásul a válság előtti ár töredékéért. Az elrejtőzés nem jó stratégia, rengeteg pénzt lehet bukni vele. A nehéz helyzetbe került lakáshitelesek többsége viszont egyelőre lapíthat.

"Átszakadt a gát. A bankok az idén elkezdték valóban komoly méretekben önteni a piacra a rossz hiteleket" - mondta Kiss Ádám, a Díjbeszedő Faktorház Nyrt. vezérigazgatója, aki a magyar követelésvásárlói piac három legnagyobb cégének egyikét irányítja. Tapasztalatai szerint egyelőre nem a lakáshitelektől, hanem az úgynevezett fedezetlen kölcsönöktől (személyi kölcsönöktől, áruhitelektől, hitelkártya-tartozásoktól) szabadulnak a bankok, ezeket lehet ugyanis könnyebben értékesíteni. Csak az utóbbi hetekben 35-40 milliárd forintnyi tendert írtak ki a bankok fedezetlen hitelekre. A lakáshiteleknél ez a hullám még várat magára, de Kiss Ádám szerint ez is csak idő kérdése.

Felfalusi Péter, a piac egyik legnagyobb szereplőjének számító, svéd tulajdonban lévő Intrum Justitia Zrt. vezérigazgatója részben a kivonuló bankokkal magyarázza a növekedést. "Ez nem jelenti azt, hogy most dőltek volna be tömegesen a hitelek. Inkább arról van szó, hogy vannak bankok, amelyek az elmúlt egy-három évben nem vagy csak korlátozottan voltak jelen a piacon. Másfelől pedig voltak kivonuló bankok, a HSBC, a Credigen vagy éppen a Santander, ők pedig a leírt és le nem írt fedezetlen hiteleiktől is megváltak, illetve megválnak" - tette hozzá.

A válság elmélyülése, 2008 ősze után egyre több lett a bedőlt hitel, de a bankok egyre óvatosabbak, minimálisra csökkent a fedezetlen hitelezés, így rossz adósokból is egyre kevesebb lesz. Ráadásul a hiteléhség is jelentősen csökkent, a háztartások ugyanis inkább próbálják visszafizetni a tartozásaikat.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének májusban kiadott kockázati jelentése szerint a nem jelzáloghitelek, amelyekbe az autóhitelek is beletartoznak, közel ötöde volt nem fizető státuszban. A múlt év második felében lassult a fedezetlen hiteleket is felölelő bedőlt hitelek arányának növekedése, ami azzal magyarázható, hogy több bank is növekvő volumenben ad el fedezetlen lakossági követeléseket, jellemzően követelésbehajtással foglalkozó pénzügyi vállalkozásoknak.

Csomagban takarítják a portfóliót

Ha valaki már 90 napon túl nem törleszti a hitelét, akkor a bankok egy ideig próbálják házon belül kezelni a behajtást, egy idő után azonban elegük lesz az ügyféllel járó vesződségből, és rábízzák a dolgot egy követeléskezelőre, vagy végleges megoldást keresve egy követelésvásárló cégnek értékesítik a hiteleket. Ez utóbbi kétféleképpen történhet: vagy úgy, hogy hosszú távú - 1-2 éves - szerződést köt a bank egy céggel, amelynek azután - mondjuk havonta - átad egy rossz hitelcsomagot, vagy időről időre versenyeztetnek cégeket, bizonyos egyedi jellemzőkkel bíró hitelcsomagokra licitálhatnak a követelésvásárlók.

A liciteken nyilván a legtöbbször az nyer, aki a legtöbbet kínálja, de mivel a behajtásuk meglehetősen bizonytalan, manapság tizedáron adják-veszik a rossz portfóliókat. Kiss Ádám szerint 2008-ban még körülbelül 20-30 százalékos volt a tipikus ár (ha tehát 1 milliárd forintnyi behajtandó tartozást csomagolt össze, akkor 200-300 millió forintért adott túl ezen a bank), a válság azonban a padlóra küldte az árakat, és a követelésvásárló cégek most jellemzően a tartozás tizedét hajlandóak kifizetni egy tipikus, lejárt, fedezetlen követelésállományért. "A fedezetlen termékeknél, hiteltől függően 6-25 százalékos az átlagos eladási ár, amely megfelel a piaci áraknak" - írta kérdésünkre az OTP is.

Ezek a hitelcsomagok azonban igazán rossz minőségűek, jellemzően csak három-négy éves távlatban lehet elfogadható mennyiségű pénzt behajtani utánuk. Egy követelésvásárló munkatársa azt mondta, hogy már akkor elégedettek, ha mondjuk egy adott termék vételárát egy-két év alatt sikerült behozni.

Miért fizet jobban az adós a behajtónak, mint a banknak?

A követelésvásárlók belépésekor a legerősebb hatás pszichológiai. Azt követően, hogy már nem a bank, hanem egy újabb szereplő próbálja meg behajtani a tartozást, a késésben lévő adós megijed. Többségük ilyenkor azonnal fizet, két-három hónapon belül pedig a követelések 75-80 százaléka befolyik, ezért a jogi típusú behajtásra nem minden esetben kerül sor. Ha mégis, akkor a behajtó hivatalosan követelheti az ügyféltől a tartozást, és elindíthatja a végrehajtást is. Ennek keretében az adós fizetését és a nyugdíját is letilthatják, ha van neki, lefoglalhatják az autóját, tévéjét.

A bankok magatartása eltérő, van, amelyik évekkel ezelőtt elkezdte a portfólió tisztítását, és folyamatosan, kisebb csomagokban bízta másra a behajtást, de a többségük mostanra elégelte meg a dolgot, és az idén kezdték nagyobb tempóban kiszórni a piacra a rossz hiteleket. Olyan is akad, amelyiknek saját faktorháza van, így kvázi házon belül oldja meg a dolgokat.

A lakáshitelekből csak csipegetnek

A bankokból kipucolt állomány körülbelül fele személyi kölcsön, az ilyen tartozások esetében az egy ügyfélre jutó átlagos összeg - a Díjbeszedő Faktorház tapasztalata szerint - 600-700 ezer forint. Az átadott állomány másik fele áruhitelből és hitelkártya-tartozásból jön össze, az előbbinél átlagosan 300 ezer forintot kell behajtani, az utóbbinál 150-200 ezer forintot.

A fedezetlen hitelek piacán egyelőre pörög a bolt a követelésvásárlóknak, a lakáshitelekből viszont még csak csipegetnek, jóllehet ez az állomány közel négyszerese a fedezetlen hitelekének. A bankok szívesen eladnák itt is a késedelmes, rossz hiteleiket, a követelésvásárlók azonban kockázatosnak tartják az ilyen tartozások tömeges megvételét. Az ingatlanpiac ma nem tudná ezeket felszívni (nem véletlen, hogy az árverésekre is kvótát határozott meg a kormány a bankok részére), a lakáspiac pang, befektetési célú ingatlanvásárlás alig akad, mindez nagyon kockázatossá teszi a lakáshitelek behajtását.

A hitelek mögötti fedezetet, pláne rövid időn belül, nem lehet pénzzé tenni, és mivel itt jóval nagyobb összegű hitelekről is van szó, a lekötött tőke igénye is sokkal magasabb lenne. (A követelések megvásárlása és a tartozás behajtása vagy az ingatlanfedezet értékesítése közötti időben ugyanis a követelésvásárlóknak kell megfinanszírozniuk az összeget.) Kiss Ádám szerint egyelőre nincs olyan szereplő a piacon, aki nagy tömegben bele merne vágni ebbe az üzletbe.

Lehet és kell is egyeztetni, ha baj van

Sok ügyfél megretten, ha a követeléskezelőhöz kerül az adóssága, és elbújik előle, ez azonban az egyik legrosszabb megoldás. A bankkal, a követeléskezelővel is lehet - és kell is - egyezkedni, a lényeg az, hogy mutasson együttműködési és fizetési hajlandóságot. Lehet haladékot, részletfizetést kérni. "Több százezer forintos tartozásnál esetén is akár havi 5-10 ezer fizetési hajlandóságot mutatva elkerülhető a jogi eljárás" - mondta Felfalusi Péter, az Intrum Justitia Zrt. vezérigazgatója.

"Sajnos azonban az ügyfelek többsége nem együttműködő, ezért mi is, és a követeléskezelő cégek is, egyre jobban koncentrálunk a jogi eljárásokra, mivel nincs más megoldás" - tette hozzá az Intrum vezetője, aki azt mondta, elbújni már csak azért sem érdemes, mert a követeléskezelőknek ez a fő tevékenységük, emlékezni fognak a tartozásra, és az elévülési idő előtt megindítják a jogi eljárást. Ezt pedig két dolog miatt érdemes elkerülni, egyrészt a jogi eljárásban már nem lehet egyeztetni a követeléskezelővel, akkor már a végrehajtóé a főszerep, másfelől pedig az eljárás költségeit is az adósnak kell állnia, ami egy 100 ezer forintos tartozást 40-50 százalékkal is megdobhat.