Orbán nagy trükkje lehet az IMF-lista

Orbán Viktor bejelentette, az IMF által kért megszorítások árán nem kell Magyarországnak a pénzügyi segítség. Az IMF listáját azonban nem érdemes diktátumnak tekinteni, mert a valutaalapnak nem ez a módszere. A csomagot mindig az adott ország állítja össze, a nyugdíjak visszavágásának az igényével például soha nem hozakodott még elő az IMF, jóllehet ezt több ország is bevállalta már némi kölcsönért cserébe.

"Ezen az áron, így nem kell" biztonsági, pénzügyi garancia a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) és az Európai Uniótól - jelentette be a Fidesz-KDNP-frakció döntésére hivatkozva csütörtökön Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, utalva arra az állítólagos IMF-listára, amely a csütörtöki Magyar Nemzetben jelent meg.

A kormányfő szerint ezek a lépések nem érdekei Magyarországnak, "ezért a frakcióülés arra az álláspontra helyezkedett, én személyesen is ezzel a véleménnyel értek egyet, hogy ezen az áron, így nem" - mondta Orbán Viktor. A Fidesz-KDNP-frakció sárvári tanácskozásán ezért arra hatalmazta fel a kabinetet, hogy egy alternatív IMF/EU-tárgyalási javaslatot hozzon tető alá a következő napokban - közölte a kormányfő.

A fordulat világos elhatárolódás az eddigi állásponttól, amely szerint a magyar kormány mindenképpen meg akar állapodni az IMF-fel és az EU-val, és már az ősszel lezárulhatnak a tárgyalások. Annak fényében pedig különösen érdekes, hogy aligha azokat a kéréseket tartalmazza az IMF-nek tulajdonított lista, ráadásul nem is ultimátumszerűen, amelyről a miniszterelnök számolt be a Fidesz-KDNP-frakciószövetség tagjainak az őszi parlamenti nyitány előtti háromnapos ülésen.

A Magyar Nemzet által megszellőztetett kormányfői beszámoló szerint a nyugdíjak csökkentését, a nyugdíjkorhatár emelését, általános, értékalapú ingatlanadó bevezetését, a családi pótlék mérséklését, a személyi jövedelemadó növelését, a bankadó eltörlését és a bankszférának szánt pénzjuttatást, az önkormányzatok kiadásainak visszavágását és a bürokrácia leépítését kéri a valutaalap.

Megkerestük az IMF budapesti képviseletét, azt kérve, hogy kommentálja a napilap értesülését, mondja el, mi igaz a nekik tulajdonított elvárásokból, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Simon O'Connor, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi területért felelős szóvivője pedig az MTI megkeresésére mindössze annyit válaszolt: a miniszterelnök sajtóban megjelent kijelentéséhez egyelőre nincs hozzáfűznivalója az Európai Bizottságnak.

Lista van, de az nem követeléseket tartalmaz

Az IMF és a vele szorosan együttműködő Európai Bizottság július végén, amikor a képviselői elutaztak az újraindult hiteltárgyalások első fordulója után, valóban hagyott a kormánynál egy dokumentumot. Az azonban nem egy követeléslista, bár tartalmasabb egy egyszerű emlékeztetőnél, több mint az egy héten át folytatott többtucatnyi megbeszélés összefoglalója.

Az anyag inkább javaslatokat tartalmaz, illetve rávilágít, hogy az IMF és a bizottság szerint milyen dolgok nehezítik a magyar gazdaság fellendülését. Egy a listát ismerő forrás azt mondta az [origo]-nak, hogy a listában nincs benne többek között a bankoknak való pénzjuttatás, a nyugdíjak csökkentése, a személyi jövedelemadó emelése. Ezt erősíti az Index birtokába került levél.

Megfogalmazzák, hogy szerintük egyes területeken - közlekedés, adórendszer, oktatás - mit lehetne tenni, milyen irányokban lenne érdemes elindulnia a kormánynak, de információink szerint csak egy-két olyan dolgot említenek, amelyeket alapkérdésnek tekintenek a tárgyalások folytatásához. A jegybankra is kivetett tranzakciós illetékkel alapvető baja van a bizottságnak (heteken belül kötelezettségszegési eljárást is indíthat Brüsszel a jegybankadó miatt), és főként szintén Brüsszel ragaszkodik a kormány által megígért jövő évi költségvetési hiánycél betartásához.

Az IMF és a bizottság amúgy sem úgy közelít egy országhoz, amelyik segítségért fordul hozzá, hogy egy diktátumot tár elé. Nem állít össze olyan konkrét csomagot, amelynek a tételes megvalósítását kéri, hanem épp ellenkezőleg, az adott országra bízza, hogy az IMF és a bizottság által helyeselt célt miként éri el. Ha tehát az államadósság hosszú távú finanszírozása, a költségvetés hiányának a csökkentése vagy a gazdasági növekedés felpörgetése a cél, akkor az adott ország ismerteti azokat a terveket, amelyekről a két szervezet is elmondja a véleményét. Legalább a fő vonalakkal persze egyet is kell hogy értsen, majd a megállapodás megkötése után a csomag tételeit szigorúan számon is kéri.

Már hónapok óta tudni lehet, mit gondolnak

Az Orbán által ismertetett listában tehát legfeljebb ajánlások lehetnek, és ezek sem lephették meg a magyar felet. Azok ugyanis arra a két országjelentésre támaszkodnak, amelyet az IMF januárban, a bizottság pedig májusban tett közzé.

Mindkét szervezet szóvá tette az elhibázott adópolitikát, azt, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóra való áttérés az idén az alacsony keresetűeket nehéz helyzetbe hozta, sokuk nettó bére csökkent, illetve a drasztikus minimálbéremelés miatt sokukat inkább elbocsátották a cégek, mert nem tudták a megemelkedő bérköltséget kitermelni. A kormány ez ellen felkínált eszköze, a bérkompenzáció pedig újabb adminisztrációs bonyodalmakat szült. Az alacsony keresetűek problémája az egész magyar gazdaságra is kihat, mert ha az ő pénzük csökken, vagy az infláció ledarálja a bérnövekedésüket, akkor kevesebb pénzt tudnak elkölteni a boltban.

Az alanyi jogon járó szociális támogatások - így például a családi pótlék - átgondolását is ajánlotta már az IMF. Elsősorban azt, hogy a jómódúak, akiket az egykulcsos adórendszer helyzetbe hozott, vagy a sokgyerekesek, akiknél a bőkezű családi adókedvezmény pénzt hagyott, ne vagy kevesebb családi pótlékot kapjanak, hogy a pénzt máshol, hasznosabban lehessen elkölteni.

A két szervezet a közmunkaprogramokkal sem értett egyet teljes mértékben, mert úgy látják, hogy a közmunkások nagyon nehezen találnak majd munkát a versenyszférában, azt a tudást, képességet, ami ahhoz kell, hogy egy magánvállalat felvegye őket, a közmunkaprogramban nem fogják megszerezni.

A tömegközlekedési vállalatoknál és az önkormányzatoknál tapasztalható pazarlás ellen szintén felszólalt már korábban is a két szervezet, vélhetően ez is benne van a kormány előtt levő dokumentumban.

A nyugdíjcsökkentés nem reális

Az elmúlt évek nyugdíj-politikai döntései után az azonban igencsak furcsa lenne, ha a nyugdíjak csökkentését és a nyugdíjkorhatár emelését kérné - ráadásul egyszerre - az IMF és a bizottság. A nyugdíjkorhatár emelését ugyanis már három éve törvénybe foglalták, 2014-ben el is indul, a korhatár évente fél évvel emelkedik, míg végül 2020-ban a nőkre és a férfiakra egységesen a 65 éves korhatár vonatkozik majd.

Ami pedig az öregségi nyugdíjak csökkentését illeti, ez eddig nem került elő a két szervezet korábbi anyagaiban. Maga az ötlet nem szokatlan az IMF-hitelért cserébe - volt már pár ország, amely ezt az utat választotta (lásd keretes írásunkat) - de Magyarország esetében meglepő lenne, ha minden előzmény nélkül a valutaalap pont most jött volna elő ezzel.

A korhatárt már betöltött nyugdíjasokat amúgy is szent tehénként kezeli Orbán, nemegyszer kiállt a mellett, hogy nekik nem lehet bántódásuk. Legutóbb egyenesen úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjasok ügye a demokrácia egyik alapkérdése, a juttatásuk csökkentése a demokráciát ásná alá.

Kommunikációs trükk

A Magyar Nemzet által felfestett, féligazságokat tartalmazó listát az [origo]-nak nyilatkozó politikusok inkább amolyan horrorforgatókönyvként értették a miniszterelnöki beszámoló alapján. Orbán a legrosszabb, a politikailag legfájóbb eshetőségként vázolhatta fel az elképzeléseket, és összekapcsolta az IMF-tárgyalásokkal. Ez pedig abba az irányba mutat, hogy a valutaalapot, illetve annak listáját politikai céljaira is felhasználhatja a miniszterelnök. Ha a javaslatok egyikét-másikát megvalósítja a kormány, akkor majd mutogathat az IMF-re, mondván, ezt kérte a valutaalap. De kijátszhatja ezt a kártyát akkor is, ha végül nem sikerülne dűlőre jutni a bizottsággal és a valutaalappal a most megrekedt hiteltárgyalásokon, mondván, a kormány megvédi a magyar embereket attól a nyomortól, amelyet az IMF követelései hoznának az országra.

A sárvári frakcióülés néhány résztvevője a horrorforgatókönyv hasznát csütörtökön azzal egészítette ki, hogy a Magyar Nemzethez sejthetően szándékosan kiszivárogtatott lista lesz a kommunikációs alapja annak az IMF valós kérései miatt szükségessé vált költségvetési kiigazításnak, amelyet például a jegybankra rótt, ám a valutaalap által ellenzett tranzakciós díj bevételeinek pótlására kényszerül Matolcsy György tárcája összeállítani.

"Elbocsátunk mondjuk pár ezer embert a közszférából, elvonunk néhány kedvezményt, vagy kisebb emelést hajtunk végre néhány céges adón, de így is ajándéknak fog tűnni minden ahhoz képest, amiről azt állítottuk, hogy feltételül szabja az IMF. Vagyis a kormány az IMF-re mutogatva azt kommunikálhatja, hogy a legkisebb rosszat választotta, a legnagyobb veszélyeket pedig elhárította az intézkedésekkel, tehát végső soron még jól is jöhet ki a népszerűtlen intézkedésből" - vezette végig a logikai sort az [origo]-nak egy kormánypárti forrás, utalva rá, hogy több korábbi kormány is alkalmazott már hasonló kommunikációs trükköket.

A kommunikációstrükk-elméletet erősíti, hogy a videó, amelyben Orbán Viktor azt állította, hogy a kormánypárti frakciók egy alternatív IMF-csomag összeállítására kérték fel a kabinetet, nem sokkal fél három után jelent meg a miniszterelnök Facebook-oldalán. Az ülés [origo] által megkérdezett - éppen ebédszünetüket töltő - résztvevői azonban azt mondták, hogy a csütörtöki megbeszéléseken egyetlen szó sem esett addig az IMF-hitelről, szerda este pedig csak említésképp sorolta fel a témákat a kormányfő, és mivel másnapra részletes tárgyalást ígért, fel sem vetődött, hogy bármire is felhatalmazást kérne.

Három ország, ahol a nyugdíjakhoz nyúltak

Románia 2009 kora tavaszán fordult az IMF-hez, a költségvetést ez után kezdték rendbe rakni. 2010 tavaszán az akkori kormányfő, Emil Boc előtt két út állt: az adóemelés vagy a fizetések, nyugdíjak csökkentése. A miniszterelnök az utóbbit választotta, a közszféra béreit 25, a nyugdíjak és a szociális segélyek szintjét pedig 15 százalékkal tervezték csökkenteni, azzal a megkötéssel, hogy az előbbiek nem eshetnek a 600 lejes (ez ma durván 35 ezer forintos), az utóbbiak pedig a 350 lejes (20 ezer forintos) minimumszint alá. Bár a parlament ezt megszavazta, a nyugdíjak drasztikus csökkentése mégsem lépett életbe, mert az alkotmánybíróság elkaszálta azt. Mivel ez után kérdésessé vált, hogy az IMF egyáltalán elutalja a hitelcsomag soron következő összegét, a román kormány mégis kénytelen volt adót emelni, akkor emelkedett az áfa 19-ről 24 százalékosra.
 
Ukrajna is bevállalta a nyugdíjcsökkentést és a nyugdíjkorhatár emelését az IMF hiteléért cserébe. A valutaalap 2010 júliusában állapodott meg egy 15 milliárd dolláros keretről a kormánnyal, amely ennek feltételeként a közüzemi díjak drasztikus emelését is bevállalta, de később visszakozott. Az IMF ezért tavaly márciusban le is állította a hitelprogramot. Viktor Janukovics kormánya végül részben beadta a derekát, és a parlament korhatáremelést tartalmazó új nyugdíjtörvényt fogadott el, amely 2011-ben lépett életbe.

A nyugdíjak csökkentése Görögországban is elkerülhetetlen volt, jóllehet a görög politikusok többször nyilatkoztak úgy, hogy a pénzügyi piacok zsarolják az országot. A görög államháztartás és az ország eladósodottságának a helyzete azonban megkövetelte, hogy a bérek csökkentésén és rendkívüli adók kivetésén túl a nyugdíjrendszerhez is hozzányúljanak, ott ugyanis az államcsőd elkerüléséről volt szó.