Így úszhatja meg Orbán az IMF-et

Durván 7600 milliárd forintra van szüksége a kormánynak 2014 közepéig, vagyis a következő parlamenti választásokig ahhoz, hogy törlessze kötelezettségeit, és megújítsa a lejáró államadósságot. Ez akár a napokban bizonytalanabbá vált IMF- vagy uniós pénz nélkül is összeszedhető, ha a kormánynak mázlija lesz, és a nemzetközi befektetői hangulat kedvező marad. Az IMF-mentes forgatókönyv megvalósításához az is segítséget nyújthat, hogy hatalmas összeg pihen a kormány jegybankban lévő számláján. 

Két forgatókönyvet valószínűsítenek az elemzők az óta, hogy Orbán Viktor és a kormány hozzáállása a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval (EU) kötendő megállapodáshoz 24 órán belül gyökeres fordulatot vett. A mielőbbi egyezséget sürgető szerdai kommunikációs offenzíva, majd a csütörtöki kormányfői visszavonuló az állítólagos vállalhatatlan követeléslista miatt két, egymással teljesen eltérő gondolatmenettel egyaránt magyarázható.

Az egyik szerint Orbán Viktor azért emlegetett durva megszorításokat (nyugdíjcsökkentést és adóemelést, ingatlanadót és a bankok megtámogatását), hogy később saját politikai sikereként adhassa el a kemény feltételeket végül nem tartalmazó hitelszerződést. A másik lehetséges szcenárió pedig az, hogy a kormánynak esze ágában sincs megállapodni az IMF-fel és az EU-val, mert úgy számol, hogy az ő segítségük nélkül is kihúzhatja a következő parlamenti választásokig.

Kihúzhatja?

Annak eldöntésére, hogy jól számol-e a kormány, ha valóban ezzel számol, érdemes megnézni az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatait, amelyek negyedéves bontásban megmutatják, hogy mikor mennyi pénzt kell az országnak visszafizetnie a korábban kibocsátott állampapírok, illetve a már felvett IMF/EU-hitelek után. 2014 nyaráig összesen mintegy 7600 milliárd forintnyi adósságot kell megújítania Magyarországnak, ebből körülbelül 3000 milliárdnyi a devizaadósság és 4600 milliárd a forintadósság összege.

Egy-két könnyebb negyedévet leszámítva (lásd a táblázatot) ez háromhavonta átlagosan körülbelül 1000 milliárd forint előteremtését igényli a következő választásokig bezárólag, amit - ha nem lesz újabb IMF/EU-hitel, akkor - más forrásból kell összeszedni. Hogy ez nem sétagalopp, arra az Állami Számvevőszék (ÁSZ) legfrissebb jelentése is felhívta a figyelmet. Az ÁSZ szerint a kockázatok már 2012-től jelentkeznek, ekkortól válik nehezebbé a hitelek finanszírozása a magas összegű és középtávú lejáratok miatt, valamint azért, mert az ország bóvli besorolással rendelkezik. Egy bóvli ország pedig nehezebben és drágábban juthat friss forráshoz egy-egy kötvényaukción.

A teljes adósságállományon belül az ÁSZ kiemelte a 2008-ban és 2009-ben lehívott IMF/EU-pénzek törlesztéseit, mondván, ezeket lehívásonként 8 részletben, 2012-2014 között negyedévenként kell törleszteni. A 2008-ban lehívott 2000 millió eurót 2011-ben kellett, a 2009-ben lehívott 3500 millió eurót 2014-ben és 2016-ban kell visszafizetni, így 2011-2014 között éves szinten 2-4 milliárd eurónyi, azaz 600-1200 milliárd forintnak megfelelő adósságot kell visszafizetni.

Rizikós, de működhet

A teljes adóssághalmazt részben rövid futamidejű, egy éven belül lejáró diszkontkincstárjegyekkel finanszírozza az állam, ezek szinte automatikusan megújulnak, mert ezeket a legkönnyebb eladni a befektetőknek. A kincstárjegyeknél bizonytalanabb lehet az egy éven túl lejáró állampapírok, a kötvények értékesítése.

"A nemzetközi hangulat az egésznek a kulcsa" - szögezte le Samu János, a Concorde közgazdásza, aki szerint, ha jó marad a nemzetközi klíma legalább a jövő nyárig, akkor össze lehet szedni a választásokig szükséges 7600 milliárd forintot. Ebben az esetben a kormány akár le is mondhat az IMF-megállapodásról ebben a ciklusban, hiszen anélkül is kimehet a nemzetközi piacra, és lebonyolíthat egy sikeres devizakötvény-kibocsátást.

Meglehetősen kockázatosnak, de akár kivitelezhetőnek is tartja az IMF nélküli forgatókönyvet Bebesy Dániel is. A Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint erre az esetre a kormány legjelentősebb támaszát a jegybankban lévő kormányzati betét nyújthatja, amelynek értéke a magánnyugdíjkasszákból korábban befolyó vagyonnal együtt jelenleg 2500 milliárd forintra rúg. Ez majdnem annyi pénz, mint amennyire a 7600 milliárd forintnyi teljes lejáró adósságon belül a devizaadósság megújításához szüksége van az államnak, tehát, miként Samu János is fogalmaz, még egy viszonylag pesszimista nemzetközi hangulat esetén is kellő puffert adhat a kormánynak.

Ez a pénz ráadásul minden megkötés nélkül mozgósítható, és az elemzők szerint még csak rossz üzenete sincs, ha a kormány az adósság visszafizetése céljából hozzányúl. A kormányzati betét ugyanis a kabinet saját pénze, azt csinál vele, amit akar, és bár a jegybankban van, nem szabad összekeverni a devizatartalékkal.

Draghi és Bernanke kulcsfigura

Az IMF nélküli stratégiához külföldről is kaphat közvetett támogatást a kormány, leginkább az Európai Központi Bank (EKB) részéről. A Mario Draghi által - Orbán Viktor IMF-től elforduló nyilatkozatával egy napon - bejelentett korlátlan kötvényvásárlási program nagyon fontos lépés az eurózóna életében, egyfajta biztosíték arra, hogy az EKB nem hagyja elszabadulni a hozamokat, és megpróbálja stabilizálni az euróövezet piacait. "A bejelentés óta jó hangulat uralja a piacokat, és ha ez akár éves távlatban is kitart, az jelentős segítség a magyar államadósság finanszírozásában" - mondta Bebesy.

Emellett az Egyesült Államokban is beindulhat a pénzpumpa, azaz a gazdaság felpörgetése érdekében a Fed (a jegybank szerepét betöltő amerikai intézmény) is újabb pénzt önthet a piacokra, ami szintén javíthatja a hangulatot, és segítheti az IMF-mentes forgatókönyv megvalósulását. Mindebben ugyanakkor sok a rizikó és a Magyarországtól független feltétel, ami könnyen boríthatja az egész tervet. "Mivel Magyarországot a legsérülékenyebb országok között tartják számon a befektetők, ha romlik a helyzet, akkor szükség lehet az IMF-re" - tette hozzá Bebesy. Eddig ugyan jól működött a lebegtető politika, az év eleje óta jelentősen csökkentek a magyar hozamok, és nagyot zuhant a kockázati felár is, de a hozamszintek ma is azt mutatják, hogy Magyarországnak komoly felárat kell fizetnie azért, hogy a befektetők egyáltalán idehozzák a pénzüket.