Hozta a várt kamatvágást a jegybank

Vágólapra másolva!
Sorozatban harmadszor mérsékelte a kamatot a magyar jegybank monetáris tanácsa, így 6,25 százalékra esett a ráta. Bár a jegybankárok szavazati aránya még nem ismert, az előző kamatvágások alapján valószínűsíthető, hogy továbbra is ellentét van a testület tagjai között.
Vágólapra másolva!

A magyar jegybank monetáris tanácsa keddi ülésén 25 bázisponttal 6,25 százalékra csökkentette az alapkamatot. A piaci várakozásoknak megfelel a döntés, az elemzők túlnyomó többsége erre számított.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy melyik jegybankár hogyan szavazott, de az előző két ülés alapján valószínűsíthető, hogy az alacsonyabb kamatszintet szerető, kormány által 2011 tavaszán kinevezett négy, úgynevezett külső tag, Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc, Kocziszky György szavazott a csökkentésre, a belső tagok, Simor András elnök, Karvatlis Ferenc és Király Júlia alelnök pedig szinten tartották volna a kamatszintet.

Fennmaradt a konfliktus

A jegybankárok sorozatban harmadszor mérsékelték a kamatot, először augusztus végén faragtak 25 bázispontot az akkor még 7 százalékos kamatból. Az augusztusi ülés kulcsfontosságú volt a jelenlegi összetételű monetáris tanács életében, mert akkor kerültek először többségbe a külső tagok, azaz a galambok legyőzték a héjákat.

A világ jegybankjaiban, így a magyarban is általában két csoportra osztják a jegybankárokat. Az inkább a csökkentés felé hajló, a kamatpolitikával a gazdaság élénkülésére törekvő tagokat szokták galamboknak hívni - a kormányok általában őket szeretik, mert segítik a rövid távú gazdasági növekedést. A héják csoportjába az inflációval szemben tűzzel-vassal küzdő szakemberek tartoznak, akik igyekeznek kompromisszumok nélkül koncentrálni a fő feladatra, az áremelkedés elkerülésére. A magyar monetáris tanácsban Simorék számítanak a héjáknak, a külső tagok pedig a galambok közé sorolhatóak.

Bár Simor András a legutóbbi két kamatcsökkentés után konkrétan nem beszélt a testületben kialakult konflikutusról, a szeptemberi ülés utáni sajtótájékoztatón érzékeltette, hogy nem ért egyet a többségi döntéssel. Arra azonban nem reagált, hogy az MNB feladta-e a törvényben rögzített feladatát, azaz az infláció letörését.

Kinek lehet igaza?

A döntéshozó testületben kialakult konfliktus ellenére nem lehet egyértelműen kimondani, hogy egyik vagy másik oldalnak lenne igaza. A tankönyvek szerint az inflációs célkövetés rendszerében, ha a drágulás meghaladja a célt, ráadásul romlik is a helyzet, nem szabad kamatot csökkenteni (ez a rendszer 2001 óta Magyarországon is érvényben van). Azonban a fejlett és a fejlődő országok széles körében a kilencvenes évek második felében, illetve a kétezres évek elején elterjedt színtiszta inflációs célkövetési rendszert több helyen megpróbálják újraértelmezni, tágítani a határokat. Több országban arra tesznek kísérletet, hogy ne ragaszkodjanak annyira szigorúan ahhoz az alapelvhez, hogy a jegybanknak az elsődleges feladata az árstabilitás elérése és fenntartása (ez az eurózónában 2 százalékos inflációt jelent, Magyarországon 3 százalékot), és ne akarjanak minden más szempontot ez alá rendelni.

A 2008-ban kitört pénzügyi világválságban és azóta is egyre inkább előkerül az a szempont, hogy a pénzügyi stabilitás sem kevésbé fontos. Az Egyesült Államokban már régóta nemcsak az infláció alacsony szinten tartására, hanem arra is koncentrál az ottani jegybank, hogy egészséges legyen a munkaerőpiac, és alacsony legyen a munkanélküliség. (Amerikában persze sokkal könnyebben teheti meg ezt a jegybank, hiszen ott hosszabb távon sincs 2 százalék fölötti inflációs veszély.)

A válság óta a fejlett országokból - elsősorban az eurózónából - és több fejlődő országból eltűnt vagy vészesen lelassult a gazdasági növekedés, az inflációs célkövetés tankönyvi rendszeréhez való merev ragaszkodást mostanában azért is éri támadás, hogy a jegybank a növekedés megindulását is támogathassa, ne csak és kizárólag az áremelkedés moderált szinten tartásán dolgozzon. Bár egyértelműen nem lehet kijelenteni, hogy a héják vagy a galambok érvei erősebbek, az azonban tény, hogy a kormány alacsonyabb kamatot szeretne, így a magas infláció mellett végrehajtott kamatcsökkentések miatt sérülhet a jegybank hitelessége.