Az ügyfeleiket szorongatják a présbe került bankok

2013.05.23. 06:58

A magyar bankoknak egyre rosszabbul megy, míg korábban itt volt Európa pénzügyi aranybányája, mára a legkevésbé jövedelmező hely lett Magyarország. Az eltűnő nyereséget az ügyfeleken igyekeznek visszahozni. A betéti és hitelkamatok közötti különbség nálunk a legnagyobb, a svájci frankban eladósodottak terhein akkor sem enyhítenek, ha lehetne.

Visszaélnek az erőfölényükkel, a jó ügyfeleket büntetik indokolatlanul magas kamatokkal, és bár adhatnák olcsóbban a hiteleket, nem adják, mert így próbálják kompenzálni a veszteségeiket - ilyen és ehhez hasonló megállapítások olvashatók ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) negyedévente publikált stabilitási jelentéséből.

A hazai bankrendszert érintő kritikákat számos adattal alátámasztja a jegybank, a két nappal ezelőtt közzétett májusi jelentésben is több ábra igazolja azt a már a Gyurcsány-érában is megfogalmazott állítást, amely szerint nincs kellő verseny a bankszektorban, és ennek levét az ügyfelek isszák meg, legfőképpen alacsony betéti és magas hitelkamatok formájában.

Három ábrát választottunk ki, hogy bemutassuk a banki erőfölény tüneteit és hatásait, és egy negyediket azért, hogy megmagyarázzuk a bankok viselkedését. Ez utóbbi egyúttal arra is alkalmas, hogy levonjuk a következtetést: jó ideig nem várható javulás.

Európa-bajnokok vagyunk a kamatmarzsban

A magyarországi bankok kamatjövedelme a régióban kiugró, ami azt mutatja, hogy az itteni bankok egyértelműen a betéteken és a hiteleken (a kettő közötti kamatmarzson) szeretik megszedni magukat. Nyugat-Európában nem ez a helyzet (és az ábra szerint Kelet-Közép-Európában is sokkal kevésbé), ott a jutalékbevételek is fontos bevételi forrásnak számítanak.

Forrás: MNB

Ez azt jelenti, hogy míg a fejlettebb bankpiacokon az egyéb szolgáltatások - a jutalékos értékpapírügyletek, befektetési jegyek adásvétele a drágább - nálunk a mezei bankbetétesen és hitelfelvevőn próbálják behozni az egyébként elszenvedett veszteségeiket a bankok. Ezek alapján hosszabb távon is abban érdekeltek, hogy a magas kamatjövedelem és a széles kamatmarzs fennmaradjon.

2011 óta alig csökken a kamatmarzs

A kamatmarzs (vagyis az a különbség, amely a betéti és hitelkamatok között van) ráadásul évek óta szinte ugyanolyan magasan cövekel Magyarországon. Bankonként persze nagy eltérések lehetnek, de az összesített adatok azt mutatják, hogy különösen az úgynevezett nettó kamatmarzs (ez a mérvadó, ezt az értékvesztésekkel korrigált és nem a teljes hitelállomány alapján számítják) két éve gyakorlatilag bebetonozódott a 3,3 százalék körüli szinten. Az OTP-é, a legnagyobb lakossági banké a tavalyi éves jelentése szerint ennél is magasabb, 4,58 százalékos volt.

Forrás: MNB

Ez a jegybank szerint annak a jele, hogy a bankok áthárítják a rossz hiteleken elszenvedett veszteségeiket és a bankadót az ügyfelekre. (Ez történik egyébként a tranzakciós adóval is, csak ezeken az ábrákon ez még nem látszik.) A terheket a törlesztéseiket rendesen teljesítő, elsősorban devizaalapú jelzáloghitelt felvett adósokra rakják, vagyis pont annak a körnek a kamatterhe emelkedik, amelyik a legjobb adósnak számít.

A bankok költsége csökkent, a devizaadósoké nőtt

A svájci frank alapú hitelek árazásán jól látszik, hogy a banki terhek áthárításának kik a legfőbb vesztesei. 2010 óta sem a szabad felhasználású, sem a lakáscélra felvett svájcifrank-hitelek kamata nem csökkent, miközben a bankok úgynevezett forrásköltsége (az az ár, amelyen ők maguk hozzájutnak a devizahitel mögötti devizához) mérséklődött.

Forrás: MNB

Ennek egyik mérőszáma az országkockázati CDS-felár, amely hiába indult meredeken lefelé 2012 második felében, nem hozta magával a frankhitelek kamatesését. Sőt, a meglévő frankhitelek kamata még emelkedett is, ami a jegybank szerint újabb jele annak, hogy a bankok visszaélnek az erőfölényükkel.

Mélyben a jövedelmezőség

Minderre megvan a magyarázat, a jegybanki stáb is úgy fogalmaz, hogy érthető, csak nem kívánatos jelenségről van szó. A bankrendszer ugyanis 2011-ben 212 milliárd forintos, majd 2012-ben újabb 105 milliárdos veszteséget produkált (adózás előtt). Az így számított egyik legfontosabb mutató (a ROE) már tavaly év közben a nulla közelébe zuhant, az év végére pedig a mutató tovább romlott, mínusz 3,8 százalékra esett. Ezzel az egyik legkevésbé vonzó célponttá tette a magyar bankpiacot az európai mezőnyben.

Forrás: MNB

Nem volt ez mindig így. A kétezres évek elején a magyar ROE-nél csak a cseh piac jövedelmezősége volt mesésebb, de 2004 után - nem függetlenül az olcsónak látszó, de a bankoknak is átmenetileg kiemelkedő hasznot hozó devizahitelek elterjedésétől - már egész Európát vertük. A banki nyereségesség szempontjából aranykornak számító időszak 2006-ig tartott, ekkor a magyar piacon tevékenykedő bankok 25 százalékos ROE mutatóval örvendeztették meg a tulajdonosaikat, miközben Európa fejlettebb országaiban 10-15 százalékon állt ugyanez a mutató. A fordulat 2006 után jött el, azóta meredeken esik a magyarországi bankok jövedelmezősége, előbb a különadók, majd a végtörlesztés és a rossz hitelek miatti veszteségek hatására.

Ha bankoknak rossz, akkor az ügyfeleiknek sem lesz jobb a helyzetük. A jövedelmezőségi kilátások most nem jók, az idén már a tranzakciós adó is rontja a képet, és egyelőre a rossz hitelek aránya sem csökken a banki portfóliókban, sőt inkább még emelkedik. Mindeközben új hitelezés alig van, a verseny ezen a fronton is jóval gyengébb a korábbinál, tehát minden jel abba az irányba mutat, hogy az erőfölény belátható ideig még a bankoknál marad, és lesznek köztük olyanok, amelyek megpróbálják ezt majd a jövőben is kihasználni.