Bankok kontra devizahitelesek: pániktól tart az állam

2013.06.17. 14:16

A sokasodó bankellenes perek miatt aggódik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Szász Károly levélben kérte a Kúriát, hogy a társadalmi hatásokra is ügyeljen, mielőtt a devizahitelesek javára ítélne. Nyíltan nem kéri azt a bíróságtól, hogy támogassa a bankokat a perekben, de figyelmeztet rá, hogy a számukra kedvezőtlen ítéletek következménye beláthatatlan.

"Itt nem a devizahitelesek megsegítéséről, és nem is a bankok profitjáról van szó, hanem egy potenciális bankpánik lehetőségéről (amely szélsőséges esetben akár államcsődben is végződhet)" - olvasható abban a május 31-i levélben, amelyet Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke írt a Kúria tanácselnökének címezve a devizahiteles perekről.

Az Origo birtokába jutott, és az egyik adósvédő szervezet, a PITEE honlapjára is feltett két és fél oldalas levélben Szász Károly kifejti, hogy miért tartja veszélyesnek, ha a bíróság az adósok javára, vagyis a bankokkal szemben ítélkezik a bankellenes perekben. Végkövetkeztetésként arra jut, hogy: "egy- vagy kétszázezer devizahiteles jelenlegi gondja, több millió betétes jövőbeli problémájává is eszkalálódhat, ami nyilvánvalóan nem lehet cél". (A teljes levelet és a hozzá tartozó 33 oldalas mellékletet innen töltheti le.)

A levél egyébként a Kúria által feltett devizahiteles kérdésekre született válaszként, és azért érdekes, mert eddig nem volt annak nyoma, hogy az egyre szaporodó bankellenes perekben bármilyen állami szerv megpróbált volna iránymutatást adni a Kúriának, vagy a független hazai igazságszolgáltatás bármelyik szervének. Szász Károly mostani levele nem tartalmaz nyílt utasítást arra vonatkozóan, hogy miként járjon el a Kúria vagy a bírók, de a bankpánik és az államcsőd felemlegetésével, valamint a bírói karra nehezedő felelősség taglalásával a PSZÁF véleményének mégiscsak az az üzenete, hogy jobb, ha a bíróság az össztársadalmi hatásokat is fontolóra veszi, amikor arról dönt, hogy az adott ügyben az adott adósnak egyébként igaza van-e, vagy sem.

Ez az indoklás nyilván a bankoknak kedvez, hiszen a törlesztőrészletet nehezen fizető devizahitelesek közül egyre többen mennek a bíróságra, és közülük mind többen nyernek is a bankokkal szemben. Vannak, akik jogerősen és egyénileg nyertek már pert, akár a legnagyobb bankkal, az OTP-vel szemben, és olyanok is, akik pertársaságokba szerveződve harcolnak a maguk igazáért. A jogerős ítélet azonban még nem minden, hiszen a végső szót sok esetben a Kúriának kell kimondania, ezért is van jelentősége, hogy milyen támpontokra hagyatkozik az igazságszolgáltatás legfőbb szerve.

A végtörlesztés ötszöröse

A levélhez fűzött mellékletben a PSZÁF "banküzemtani alapvetésekkel" és "háttérjellegű gazdasági információkkal" is eligazítja a Kúriát. Bizonyos részletkérdésekre, a perekben tipikusan előforduló felvetésekre válaszul például határozottan kijelenti, hogy a devizahitelek igenis devizahitelek, vagyis "a deviza és devizaalapú hitelek mögött mindig devizaforrások állnak", ami azért fontos, mert egyes adósvédő szervezetek és ügyvédek érvelésében ez visszatérő elem.

A legérdekesebb azonban annak számszerűsítése, hogy mi történne, ha a bíróságok kimondanák a devizahitel-szerződések érvénytelenségét, és valamilyen módon a bankok és adósaik végleg megpróbálnának elszámolni egymással. Az első változat szerint az elszámolás úgy történne, hogy az eredeti kölcsön forintban kifejezett összegét felkamatoztatnák a jegybanki alapkamattal, és ehhez viszonyítanák az eddig befizetett törlesztéseket, vagyis, mintha nem is devizahitelt vett volna fel az adós.

Egy konkrét példában a PSZÁF szerint ez azt jelentené, hogy a 2005-ben felvett 7 millió forintnak megfelelő (közel 45 ezer svájci frankos) hitel 2013-ra 12,17 milliósra duzzadna (az elmúlt nyolc évben ennyit tenne rá az alapkamat), de ebből a tartozásból le kellene vonni az eddig törlesztésként befizetett 7,5 millió forintot. Az adósnak tehát még bő 4,6 millió forintot ki kellene fizetnie a bankjának, amelynek pedig veszteségként 1,5 millió forintot kellene leírnia, de ezt követően a banknak és adósának már semmi dolga nem lenne egymással.

Ha minden devizahitelessel így számolnának el, akkor az adósoknak 2796 milliárd forintot kellene összeszedniük, és ez a bankoknak összesen 1697 milliárd forint veszteséget okozna. A PSZÁF számítása szerint ez a veszteség a végtörlesztés több mint ötszöröse, a bankrendszer saját tőkéjének 70 százaléka volna, és mivel a bankoknak a mögöttes devizaforrásokat egyszerre vissza kellene fizetniük, a forint is nagyon meggyengülne.

Kisebb-nagyobb jogi hibák nem zárhatók ki

A PSZÁF még két másik elszámolást is megvizsgált. Mindegyikben az jött ki, hogy az adósoknak valamennyit még be kellene fizetniük, ha semmissé nyilvánítással meg is nyernék a pert, és végleg le szeretnék zárni a szerződésüket, a bankoknak pedig nagy vagy még nagyobb veszteségük keletkezne.

A felügyelet szerint ez azért is problémás, mert az adósok többsége nem is tudna végső búcsúként pluszbefizetést teljesíteni, másrészt pedig a devizaalapú hitelek úgy általában, mindenestül nem voltak jogellenesek vagy tisztességtelenek, vagyis a semmisségre vonatkozó kérelem sem lehet helytálló, legalábbis általánosságban. Azt ugyanis a PSZÁF sem zárja ki, hogy számos olyan egyedi szerződés született, amely valamely kisebb-nagyobb jogi hibától szenved, így ezeket a jogszabályi keretek között orvosolni kell, és egy-egy alkalommal akár a semmisség kimondása is indokolt lehet.