Rengeteg pénzük van, és nem tudják, mire költsék

Norvégia furcsa gazdasági problémával küzd, nem tudja eldönteni, hogyan költse el az olajból beömlő rengeteg pénzét. Eddig félretették az unokáiknak, az új kormány azonban inkább a mának élne.

Panorámabár egy menetrend szerinti norvégiai hajón Forrás: AFP/hemis.fr/Patrice Hauser

Bár nem jellemző, azért Norvégiában is léteznek lepukkant iskolaépületek vagy kátyús útszakaszok. De nem azért, mert az állam nem tudná pikk-pakk kifizetni a javításukat, hanem azért, mert nem akarja, vagyis korlátozza a saját költéseit.

A pénz hegyekben áll, a közvagyont az északi-tengeri fúrótornyokból folyamatosan ömlő olaj egyre csak növeli. A tőkét az állam befekteti, így az tovább hízik, de a célja elsősorban az, hogy a jövő generációi is a mostanihoz hasonló jólétben éljenek, ezért a kormány a hozamból mindig csak meghatározott részt vehet ki. Többet akkor sem, ha kátyúzni kellene.

A luxusnak és az önsanyargatásnak ez az együttes módja a kilencvenes években kezdődött, amikor az olajbevételeket elképesztő lelkiismeretességgel, a hosszú távú gondolkodás jegyében egy befektetési alapba kezdték tenni.

Ez az alap külföldi kötvényekbe, részvényekbe és ingatlanba szórta szét a norvég állampolgárok vagyonát, elkerülve ezzel, hogy az irdatlan pénz otthon maradva irreális gazdasági folyamatokat tápláljon.

A norvég olajalap időközben a világ legnagyobb független befektetési portfóliójává duzzadt, értéke jelenleg 570 milliárd euró körül áll. Ez a világ tőzsdéin jegyzett összes vállalat jelenlegi piaci tőkeértékének 1,25 százaléka – vagyis a norvégoknak nagyjából akkora a vagyonuk, mintha minden egyes cégben átlagosan ekkora tulajdonuk lenne.

Olajfúró torony és vontatóhajó a Norvég-tengeren. Ömlik a pénz Forrás: AFP/Marcel Mochet

A kormányok a hozamból évente legfeljebb négy százalékot használhatnak fel, ezzel a korláttal egyrészt biztosítják, hogy az alap mindig növekedjék, de egyúttal az ország költségvetését is viszonylag kényelmesen pozitívban tartják vele.

Ha ez a pénz nem lenne, a költségvetés a negatív tartományban mozogna, vagyis a kiemelkedően nagyvonalú norvég szociális rendszert egyértelműen az olaj tartja fenn.

A munkanélküliség gyakorlatilag nem létező fogalom, az arány 3 százalék alatt van. Az olajszektorban dolgozók 70 százalékkal többet vihetnek haza, mint Európában dolgozó külföldi kollégáik.

A hígulás veszélye

Ezzel azonban az a probléma, hogy a magas fizetéseket a többi iparágnak is biztosítania kell, máskülönben a tehetségesebb dolgozók és felsővezetők kizárólag az olaj felé fognak kacsintgatni. A magas bérek miatt viszont az összes exportáló cég versenyképessége alacsony.

Másrészt az olajalap már olyan hatalmasra duzzadt, hogy egyre inkább fennáll a hígulás veszélye, vagyis nőhet azoknak a befektetéseknek az aránya, amelyek nem képesek biztosítani az elvárt megtérülést. Márpedig ebben az esetben az ország szimplán eltőzsdézi a vagyonának egy részét.

Kávézó egy vidéki norvég városkában Forrás: AFP/hemis.fr/Emmanuel Berthier

A hétfői parlamenti választásokat a konzervatív, Höyre nevű jobbközép tömörülés nyerte, de várhatóan bevonja az új kormányba a bevándorlásellenes nézeteiről ismert Haladó Pártot is. Az olajpénzek jövőbeni sorsa a kampány egyik fő témája volt, a Haladó Párt pedig egyértelműen a szabályok változtatását ígérte. Ők eltörölnék a jelenlegi 4 százalékos költési plafont, és több pénzt áramoltatnának az oktatásba, a kutatásba és az infrastruktúrába is.

A Haladó Párt tehát elérkezettnek látja az időt arra, hogy az olajvagyonból nagyobb mértékben részesüljenek már ma a lakosok, illetve arra szeretné fordítani a pénzt, hogy a K+F felpörgetésével versenyképessé tegye a norvég cégeket.

Erna Solberg leendő miniszterelnök érkezik a norvég parlamentbe Forrás: AFP/Scanpix/Aleksander Andersen

A konzervatív Höyre hasonló elveket vall, de csak az enyhébb nyitás mellett van. A 4 százalékos korlátot minden bizonnyal megemelik, a pénz elköltésének módjáról pedig nagy vita várható a koalíciós tárgyalásokon. Erna Solberg leendő miniszterelnök rögtön jelezte, hogy pártja elzárkózik a „felelőtlen gazdaságpolitikától”.

Valószínű, hogy a gazdag skandináv állam csökkenti az adókat, privatizációba kezd, ezzel rövid távon stimulálja a gazdasági aktivitást, a kieső állami bevételeket pedig az olajból könnyedén finanszírozza.

Jens Stoltenberg, a munkáspárt leköszönő miniszterelnöke mindenesetre októberben még beadja a 2014-es költségvetés tervezetét, és abban a kényelmes helyzetben lesz, hogy az olajpénzeknek csak a 3 százalékát kell majd felhasználnia.