Barátnak kölcsönadni bátor dolog

Kínos szituációkat eredményezhet, ha valaki a legjobb barátjának ad kölcsönt, de a pénzt nem kapja vissza. A válság óta egyre többen megtapasztalják ezt, sokan futnak a millióik után. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

„Az egyik (addig) legjobb barátommal ütöttem meg nagyon csúnyán a bokám. Egy hónapra kért tőlem 1,5 millió forintot, mondván, jócskán el van maradva a lakáshitele törlesztésével, és viszi a bank a házat, ha nem segítek, de átstrukturálja az egészet, és visszaadja. Egy baráton ilyen esetben természetesen segít az ember, a feltételek is korrektnek tűntek: nem ér veszteség, mert kifizeti az elmaradt kamatot is, amit a lekötött pénz feltörésével elvesztettem volna” – kezdi történetét Zsuzsa, aki immár négy éve fut a pénze után.

Kiderült, hogy a barátja körülbelül 20 embernek tartozik, összesen durván 30 millió forinttal, a vállalkozása nagyon csúnyán elindult lefelé a lejtőn, majd be is csődölt, egy csomó beszállítónak nem fizetett, többen felszámolást indítottak ellene. Az autóját már elvitte a bank, a házát még időben átíratta a barátnőjére, hogy azt ne vigyék el, Zsuzsa pedig úgy érzi, esélye sincs, hogy valaha visszakapja a pénzét. Annyit sikerült elérnie, hogy tavaly év végén elmentek együtt egy ügyvédhez, és papírt írtak róla, hogy ha örököl, vagy egyéb módon pénzhez jut, akkor ő lesz az első a sorban, meg kamatot is elkezdtek számítani. „Az apja egyébként milliomos, csak nem segít neki, szóval az egyetlen esélyem visszaszerezni, ha meghal az öreg, akivel amúgy jóban vagyok, és kedvelem. A barátságnak, mondanom sem kell, annyi” – jegyzi meg Zsuzsa, akinek esete elég tipikus.

Csak az általunk ismert hitelezők közül Anitának 3 millióval lógnak három éve, Péter 600 ezer forint után fut két és fél éve, de legalább Attila ott tart, hogy sok kis részlet és másfél év huzavona után talán visszakapja egymillió forintját. Ügyvédekkel és közjegyzőkkel is beszélgetve úgy tűnik, az elmúlt években egyre többen kerültek olyan helyzetbe, hogy valahonnan sürgősen pénzt kellett szerezniük.

Barát, kolléga, egykori iskolatárs vagy szobatárs a legkézenfekvőbb megoldás, és általában addig nincs is baj, amíg kisebb összegekről van szó. Pár tízezer, esetleg 100 ezer forint még annyi pénz, ami nem szokott galibát okozni, sőt, mint ahogy például Zoltán mesélte, az ő baráti körükben simán működik. „Tök jó, hogy pofátlanul oda lehet menni, hogy adjál száz rugót, indokolni se kell, nem is kérdezzük, hogy mire kell. A delikvens megmondja, hogy másnap tudja visszaadni, vagy két hét múlva, és ha épp tudunk, akkor adunk. Ennyi, nyilván nincs kamat se, vagy ilyesmi.”

Több százezernél kezdődnek a gondok

Az ügyvédek látóterébe kerülő ügyek nyilván nagyságrendekkel komolyabbak. Minimum több százezer, de inkább néhány milliós tartozások, amelyeket korábban jól fizető állással vagy vállalkozással rendelkező, eredendően jól szituált, jól képzett emberek sem tudnak törleszteni. A válság ugyanis már ezt a réteget is elérte (a Tárki tavalyi kutatásából is jól látszott, hogy szűkült a felső és az alsó középosztály is, többen a szegények közé csúsztak). Sokan elvesztették a munkahelyüket, befuccsolt a cégük, esetleg szétment a házasságuk is, és bár maguk is azt hitték, hogy pár hónap alatt rendezni tudják a dolgokat, egyre mélyebb adósságspirálba kerültek.

Hogy hányan vannak, akik milliós baráti kölcsönökkel küzdenek, arról nincsenek adatok. Ezeket a hiteleket a legtöbb esetben nem papírozzák le – erről szól a bizalmi, baráti viszony –, legfeljebb annak van nyoma, ha az ügy már bírósági, végrehajtási szakaszba kerül. Pontos statisztikát azonban ezekről sem vezet senki, mert mire ide kerül az ügy, az adós már általában mindenféle tartozást felhalmozott, lóg a banknak, a rezsiszolgáltatóknak, üzleti partnereinek és a barátainak.

Kétszer annyi ügy

„Az biztos, hogy az elmúlt 3-5 évben kétszer annyi perem van baráti kölcsönök miatt, mint korábban volt, és sok esetet láttam, amikor több tízéves barátságok mentek szét” – mondja egy budapesti ügyvéd, aki szerint ezek a helyzetek a legrosszabbat hozzák ki az emberekből, „képesek lemenni kutyába”. Sok ügyfelének nyerte meg a pert, de mint mondja, az ilyen ügyeknek nem ez a nehezebb része, hanem a pénz visszaszerzése. Ha az adósnak nincs munkája, így fizetése sem, nincs a nevén ingatlan, autó vagy üzleti vállalkozás, akkor hiába van jogerős végzés, és hiába indul végrehajtás, évekig húzódhat az ügy reménytelenül.

A jelek szerint tehát a baráti kölcsön az egyik legkockázatosabb ügylet, amelynek következtében a jószívű hitelezők, akik a legtöbbször maguk sem Krőzusok, szintén nehéz helyzetbe kerülhetnek. Elvileg van arra lehetőség, hogy az ilyen kölcsönök ne legyen olyan rizikósak, csak nem Magyarországon. Amerikában és Európa számos országában működik az úgynevezett közösségi hitelezés, amelynek keretében sok ember összeáll, hogy a bankoknál olcsóbban adjon kölcsönt annak, aki kér, így fejenként kisebb összeg és kisebb kockázat jut a hitelezőkre. Utóbbiaknak meg azért éri meg ez az egész, mert valamivel többet keresnek rajta, mint ha ők maguk a bankban fektetnék be a felesleges pénzüket.

A modellt nálunk is próbálták elindítani, de mivel a szabályozás csak nulla kamatra engedné az ilyesfajta hitelezést, a rendszer nem életképes, az erre létrehozott felület ma már nem is működik.

Közjegyző, ügyvéd, végrehajtó

Hogy mégis milyen jogi segítség jár annak, aki szeretné behajtani a barátjának adott kölcsönt, arra összeszedtünk pár tippet. Parti Tamás, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöke szerint az a legsimább eset, amikor magát a kölcsönt közjegyzői okiratba foglalták, vagy legalább az adós közjegyzői okiratban fizetési kötelezettséget vállalt: mikor, mennyi pénzt fizet vissza. Ha ezt elmulasztja, akkor a kölcsönadó kérelmére azonnal megkezdődhet a végrehajtás, ez a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás. A papír az adósnak is védelmet nyújt, hiszen ha a hitelezője túl sokat akarna tőle visszakövetelni, akkor ő is a bíróságra mehet.

Az esetek többségében azonban nem készül közjegyzői okirat (általában csak az csináltat ilyet, aki már megégette magát), de ilyenkor is több út járható. A hitelező elmehet egy közjegyzőhöz, és kérheti, hogy fizetési meghagyást bocsássanak ki az adóssal szemben. Ezt magánemberként bárki megteheti, minden közjegyzőnél van erre egy űrlap, csak ki kell tölteni, és ha az adós nem mond ellent (átveszi a postán a meghagyást, vagy kézbesítik nekik, és nem akarja letagadni a dolgot), akkor a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik, olyan, mintha jogerős bírósági ítélet született volna.

Ha a kézbesítéstől számítva 15 napon belül az adós tagad, vagy ellentmond a fizetési meghagyásnak, akkor perré alakul az eljárás. Ez egyébként a közjegyzői tapasztalatok alapján csak az esetek 6 százalékában áll elő, mindesetre ilyenkor a bíróságon folytatódik az ügy. Ehhez már jó, ha van egy ügyvéd, akit egyébként rögtön az elején is fel lehet kérni, mert ha ő adja be a fizetési meghagyást (elektronikusan), és az adós tiltakozik, akkor gyorsabban, már 3 napon belül per lesz a dologból.

Magát a kölcsönt általában elég könnyű bizonyítani, nem baj, ha nem kötöttek szerződést a felek, de nyilván jobb, ha írásba is foglalták. A legfontosabb, hogy nyoma legyen annak, hogy a pénzt az adós átvette (a legjobb, ha átutaljuk a pénzt, annak a nyomát nem lehet eltüntetni), és nem árt, ha arról van valamilyen papír (akárcsak egy e-mailes levelezés), hogy mégis miben állapodtak meg a felek a törlesztésről.

Ezeknek az eljárásoknak persze költségük van (a fizetési meghagyás a kölcsön 3 százaléka, de legfeljebb 300 ezer forint, a peré még további 3 százalék, és az ügyvédnek is van díja), amit annak kell előre megfizetnie, aki fut a pénze után. Ha az adósságot sikerül behajtani, akkor a kölcsönnel együtt ezek a kiadások is megtérülnek, de a végrehajtási procedúra sem garancia semmire. Ha az adósnak nincs fizetése, amelyből le lehetne vonni a tartozást, vagy ha közben átíratta a vagyontárgyait valamely családtagjára - mint ahogy ezt sokan megteszik - akkor a végrehajtás sikertelenül zárul. Azt viszont nem árt tudni, hogy ez fedezetelvonásnak, a hitelezők szándékos kijátszásának minősül, ami bűncselekmény.