Még a megosztott Európának is jobb a teljesítménye

Szükséges-e újratárgyalni, újragondolni és újraépíteni az Európai Uniót – e kérdéseket feszegették a Mathias Corvinus Collegium által szervezett konferencián.

Az Európai Unióban a nemzeti arculat mintha mostanában nagyobb hangsúlyt kapna, az uniós polgárok talán a szívük mélyén nem akarnak nagy összetartást, mondta Malcolm Gillies. A London Metropolitan University igazgatója és rektorhelyettese szerint az EU arculata eleve nem egészen egységes, hiszen bizonyos tagállamok néhány éve léptek be, míg mások 60 évvel ezelőtt kezdték az integráció folyamatát. Az Unió a jog és a kereskedelem területén egységesebb, mint például a külügyekben és az emigráció-politikában. Gillies szerint újabban ismét mintha fontosak lennének a nemzeti különbségek, és arra is utalnak jelek, hogy már egyáltalán nincs törekvés az integrált Európa megteremtésére.

A kormány hozzáállása az unióhoz kettős, mondta Kumin Ferenc, a nemzetközi sajtókapcsolatokért felelõs helyettes államtitkár. A kormány egyes területeken több, másokon pedig kevesebb Európára, kevesebb egységes kötöttségre vágyna. Az első csoportba tartozik a külügyi biztonság, a bankunió, az energiapolitika, az eurozóna elmélyülése. Viszont nemzeti és alkotmányos hagyományainkban, az energiamix kérdésében, a gazdaságpolitika egyéni megoldásaiban, az adórendszerben látna szívesebben kevesebb Európát a kormány. Kumin szerint 2012. január 18-án Orbán Viktor kijelentette, hogy uniós alapelvek alapján szervezték újra és újították meg Magyarországot. Ám Olli Rehn 2012 februárjában, a kormányzás félidejében igencsak lehúzta a magyar fiskális politikát, a túlzott deficiteljárás miatt pedig szankciók fenyegettek. Ám 2013 májusában pedig már az hangzott el, hogy a magyar kormány biztató intézkedéseket tett, stabilizálta a gazdaságot, és a hatalmas deficitnek vége. A jelenlegi ciklusban, az elkövetkező hét évben Magyarország 35 milliárd euró várományosa.

A válságok korát éljük, mondta John O’Sullivan. A Danube Institute igazgatója szerint 2008-ban kettőt is átélt a világ: a gazdasági válság mellett a második Grúzia lerohanása volt. Igaz, a gazdasági válságot nem minden állam szenvedte meg, Ausztrália és Kanada például szinte meg sem érezte. O’Sullivan szerint bár az Unió lassan tér magához, de jelenleg rengeteg optimista állítást lehet tenni. Ugyanakkor a mediterrán országok folyamatosan rossz helyzetben vannak – bár tulajdonképpen az sem egyértelmű, mely államokat sorolhatjuk ebbe a csoportba. O’Sullivan azt mondta: őt szórakoztatná, ha Párizs azon kezdene agonizálni, hogy Észak- vagy Dél-Európához tartozik.

Az Unió esetében nem világos, hogy elegendő lesz-e a következő 30 vagy 60 évre az, ami az elmúlt 30 évben megfelelt, mondta John Stevens volt EP-képviselő. Szerinte az EU-nak nincs valódi vezetése, a szervezet pedig túlpolitizált és túlságosan bürokratikus. Ám a motorja túl erős, visszafordíthatatlan, és a saját logikáját követi. Stevens szerint az EU egyre inkább az Egyesült Államokra fog hasonlítani, a nagy kérdés pedig az, lesz-e egységes piac. A feltörekvő befektetők, Kína és India nagyon szegény államokból egyre komolyabb partnerré válnak, de ez a változás egyszerű része. A nehézség abban lesz, hogy mindez az energiaköltségekkel és a szállítási kérdésekkel politikai és társadalmi problémákat fog megbolygatni.

Stevens konklúziója, hogy bár az Unió számos területen teljesen természetesen, organikusan megosztott – például nyelvi, kulturális és gazdasági különbségeiben –, de biztosan megmarad még egy ideig, a résztvevő társadalmak pedig a globális kontextusban jobb teljesítményre képesek.

Az integrált kontinentális piac elkezdett kialakulni, vélte Stevens, és éppen ezt képviseli a közös pénz. Az már politikai kérdés, elbírják-e ezt a társadalmak, de Stevens szerint kétségbeesett túlzás azt állítani, hogy az európai társadalmak nem elég kemények az átmenethez, vagy, hogy az EU intézményei túl gyengék lennének. A volt EP-képviselő szerint a jövő valójában bíztató.