Kiinduló helyzet:
Számításainkhoz vettünk egy átlagos hitelt, ami
A nagy kérdés: mi lett volna, ha forinthitelt veszünk fel ugyanakkor? Azt látjuk, hogy hét és fél év elteltével a forinthiteles máig 600 ezer forinttal fizetett kevesebb törlesztőt és 3,3 millió forinttal alacsonyabb az aktuális hiteltartozása (hiszen a devizaárfolyam kedvezőtlen hatása nem befolyásolta), azaz összességében 3,9 millió forinttal járt jobban, írja a Bankmonitor.
Az alábbi grafikon azt mutatja, hogyan alakult a két hitel közötti különbség a törlesztés és tartozás vonatkozásában, mikor melyik volt a kedvezőbb.
Nem. Határozottan nem. A Kúria azt mondta ki, hogy csupán az árfolyamrés és az indokolatlan kamatemelés jár vissza. Ezt is megpróbáltuk számszerűsíteni:
A példánkban szereplő átlagos adós, aki 7 millió forintot vett fel 2007 elején, ma a kedvezőtlen devizamozgásoknak köszönhetően 9,2 millió forint tartozással rendelkezik. Hogyan kaphatja ő vissza a fenti említett 980 ezer forintot, az aktuális hiteltartozásának 11 százalékát?
A kormány elsődleges törekvése a lakossági devizahitel-állomány csökkentése. Ebből adódóan szinte biztosra vehető, hogy a hitel aktuális tartozásának összegének 11 százalékát kitevő (általunk becsült) visszatérítést nem készpénzben, hanem a meglévő adósság leírása révén fogja megkapni az adós.
Ennek egyenes következménye lesz, hogy nagyságrendileg 11 százalékkal csökkeni fog a havi törlesztési kötelezettsége. Fontos: bankonként eltérő mértékű lesz a visszatérítendő összeg a fentiekben az „átlagos” hitel esetében próbáltuk meg számszerűsíteni a visszafizetési kötelezettséget. Ráadásul a visszafizetés időbeli hatálya is maximum 5 év, ugyanakkor az 5 év kezdő pontja sincs definiálva – a Kúria döntésének időpontja lesz? Vagy a törvényi szabályozás életbe lépéséé?
Egészen biztosan nem. A fenti két tényező (árfolyamrés és indokolatlan többletkamat) számításaink szerint a forint- és a devizahitelek közötti különbségnek csupán az egyharmadát indokolják. A kétharmad teljes egészében az árfolyam kedvezőtlen változásának tulajdonítható! A probléma meg nem oldottságát az is jól szemlélteti, hogy ma a példánkban szereplő átlagos frankhiteles 66 százalékkal, közel 40 ezer forinttal fizet többet, mint a forinthiteles (2007-ben a hitel felvételekor a svájci frankos fizetett 27 százalékkal, közel 20 ezer forinttal kevesebbet havonta).
Alapelv, hogy a devizahitelek kivezetésekor nem járhat jobban a devizahiteles, mint a forinthiteles. Azonban a szakadék olyan nagy a két hitel között, hogy az egyharmadnyi különbség visszafizetése után fennmaradó összeg is horribilis, amit szinte biztos, hogy
A forintosítás konkrét módja és ehhez kapcsolódóan a hitelteher enyhítésének módja nem rögzített egyelőre. Az egészen biztos, hogy a bankok által az adósoknak visszajuttatott pénz a fizetésképtelen réteg jelentős részének csupán részlegesen enyhíti a problémáit, de meg nem oldja. Ebből adódóan szerintünk a helyzet rendezésébe szociális szempontok figyelembevételét is be kell majd vonni.
Mára teljesen egyértelmű a kormányzat számára is, hogy vannak, akik azért nem törlesztik a hitelüket, mert nincs érdemleges szankció a bankok kezében, így a helyzet végleges rendezésének elhúzódása önmagában számottevő problémát jelent. Nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy a devizahitelesek helyzetének rendezése ne járjon együtt a nem fizetők szankcionálhatóságának visszaállításával.
A végtörlesztéssel élők esetében megítélésünk szerint nem lesz további kedvezmény. Ők annak idején – 2011 végén – 25 százalékkal a piaci árfolyam alatt törleszthették hitelüket, azaz a tartozás teljes összegére vetítve ekkora kedvezményt kaptak.
Teljesen más kérdés, hogy a normál visszafizetéssel lezárt hitelszerződéseknek mi lesz a sorsuk. Ezt illetően azt valószínűsítjük, hogy a Kúria döntésétől visszamenő öt évre ők is élhetnek majd a banki visszatérítés lehetőségével.