Kiskapukon át lehet tolni a szabadságot a jövő évre

Alapból a munkahelyeknek minden szabadságot ki kell adniuk december végéig, a következő évre nem lehet átvinni napokat, és a szabadságot nem lehet pénzzel megváltani. Azért van néhány nagyobbfajta kiskapu. Öt napot mindenki átvihet január elejére, ha már december végén elmegy szabadságra. Megegyezés alapján pedig az életkor és a gyerekek után járó pótszabadságot teljes egészében korlátlanul át lehet vinni a következő évre.

Főszabály szerint az adott évben esedékes minden szabadságot ki kell adni az év vége előtt. A munka törvénykönyve a szabadság megváltását nem engedi meg, más szóval a munkáltató nem fizetheti ki a beragadt szabadságot. Vannak viszont olyan kiskapuk, amikkel a szabadság nem kis részét mégis át lehet vinni a következő évre.

Nem érdemes okoskodni

Nem kell tehát mindenképpen kiadni az összes, még megmaradt napot decemberben. És okoskodni sem kell például úgy, hogy a főnök lebeszéli a beosztottjával, hogy papíron kiírják a szabadságot, de azért menjen be dolgozni, és majd a következő évben nem hivatalosan lecsúsztatják. Ez a megoldás egyébként törvénytelen, ha az ember hivatalosan szabadságon van, vagy betegállományban, esetleg szabadnapos, akkor ténylegesen sem dolgozhat.

Átlóghat a januárba

A kiskapuk közül kettő nem is olyan kicsi, mert minden munkavállalóra vonatkozik. Az első ilyen, hogy a tárgyévben kiadottnak minősül az a szabadság, ami még decemberben elkezdődik, és legfeljebb 5 nap esik belőle az új évre.

Az, hogy 5 napot át lehet vinni január elejére, egyáltalán nem kevés, tekintve, hogy

a mindenkinek járó éves alapszabadság 20 nap.

Ami 2015-öt illeti, ha valaki december 31-én kivesz egy nap szabadságot, akkor január 4-től 8-ig szabadságon lehet a 2015-ös keret terhére. Azok, akik rendes munkarendben dolgoznak hétfőtől péntekig, ezzel a megoldással tizenegy nap összefüggő pihenéssel kezdhetik az új évet: január elseje munkaszüneti nap, január 2-3. hétvége, ahogy január 9-10. is.

A pótszabadságot lehet hurcolni

A másik nagyobbfajta kiskapu, hogy az alapszabadságot ugyan ki kell adni az adott évben (a január elejére átvihető 5 napon kívül), de ugyanez nem igaz a pótszabadságra. Ha a dolgozó és a munkáltató erről írásban megállapodást kötnek (ez csak az adott évre vonatkozhat, nem lehet általános),

a pótszabadság napjai a következő év utolsó napjáig kiadhatóak,

vagyis akár az egész pótszabadságot át lehet vinni a következő évre.

Az évek és a gyerekek

A pótszabadság lehet sok vagy kevés, ez elsősorban a dolgozó életkorától függ. Az alábbiak szerint jár az életkor függvényében pótszabadság:

• a 25. életévtől plusz 1 nap,
• a 28. életévtől plusz 2 nap,
• a 31. életévtől plusz 3 nap,
• a 33. életévtől plusz 4 nap,
• a 35. életévtől plusz 5 nap,
• a 37. életévtől plusz 6 nap,
• a 39. életévtől plusz 7 nap,
• a 41. életévtől plusz 8 nap,
• a 43. életévtől plusz 9 nap,
• a 45. életévtől plusz 10 nap.

A munkavállalóknak a 16 évesnél fiatalabb gyermekük után is jár pótszabadság, egy gyerek után 2, két gyerek után 4, kettőnél több gyerek után 7 nap évente. Ha a gyermek fogyatékkal él, akkor a szülőnek jár még plusz 2 nap szabadság. Az apáknak a gyermek születése után jár plusz 5 nap, ha ikreik születnek, akkor 7.

Ezeken túl van még néhány feltétel, amik alapján pótszabadságot kell adni, de ezek már csak nagyon kevés embert érintenek (az átlagos munkahelyen azért nincs sok ionizáló sugárzás).

Főszabály szerint minden szabadságot ki kell adni, de azért vannak kiskapuk Forrás: Flickr/Simon Law

Előfordulhat, hogy a felét se kell kiadni

A fentiek alapján, ha valaki például 40 éves, és van két 16 évesnél fiatalabb gyereke, akkor összesen 31 nap szabadság jár neki (20+7+4). Ebből 15-öt mindenképpen meg kell kapnia az év végéig. Viszont az alapszabadságából 5 napot átvihet január elejére, a 11 nap pótszabadságát pedig teljes egészében átviheti a következő évre, ha megegyezik a munkáltatójával. Tehát hiába a szigorú főszabály, ebben az egyáltalán nem kirívó példában a szabadság felét sem kell mindenképpen kiadni december végéig.

A negyedét kollektíven át lehet vinni

Az eddig felsoroltak mindenkire vonatkoznak, vannak azonban olyan kiskapuk, amelyek csak néhány munkavállalóra. Akinek október elseje után kezdődött a munkaviszonya, annak a szabadságát (értelemszerűen, ami az október és december közti 3 hónapra jár) a munkáltató átviheti a következő évre, de legkésőbb március 31-ig minden napot ki kell adnia.

Kivételes helyzetben lehetnek azok is, akiknek van kollektív szerződésük.

Ha a kollektív szerződés erről rendelkezik, akkor a munkáltató átviheti a szabadság negyedét

a következő év elejére, legkésőbb március 31-ig.

Halmozódhat

Előfordulhat, hogy valaki tartósan beteg, vagy esetleg a gyermeke születése után gyesen van, ezért a munkáltató nem tudja kiadni neki a szabadságát. A munka törvénykönyve szerint az ilyen esetekben a felhalmozódott szabadságot az adott körülmény megszűnése után 60 napon belül ki kell adni.

A munkáltató felelőssége

A szabadsággal kapcsolatban fontos megjegyezni, amit a munka törvénykönyve is hangsúlyoz:

a szabadságot a munkáltató adja ki, nem pedig a munkavállaló veszi ki.

Így a munkaadó felelőssége, hogy a szabályoknak megfelelően kiadja az összes szabadságot, nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem vette ki.

A munkáltatónak kötelező kiadni a szabadságot Forrás: Thinkstock

A szabadság nagy részével a munkáltató szabadon rendelkezik, de 7 napot legfeljebb két részletben akkor kell kiadnia, amikor a munkavállaló kéri. A dolgozónak legalább 15 nappal előre be kell jelentenie az igényét, ugyanez igaz a munkáltatóra is, amikor szabadságra küldi a dolgozót.

Két hét mindenkinek jár

A szabadságot egyébként úgy kell kiadni, hogy

a dolgozónak egy évben legalább egyszer legyen 14 nap egybefüggő pihenőideje,

bár ebbe a szabadnapok is beleszámítanak. A törvény azért hagy kiskaput a munkáltatónak: ha meg tud állapodni a dolgozójával, akkor nem kell meglennie az egybefüggő 14 napnak. Persze ettől függetlenül minden napot ki kell adni, legfeljebb elaprózva.

Búcsúzáskor jár érte pénz

A szabadságot egyetlen esetben lehet (sőt olyankor kell) pénzzel megváltani: ha a munkaviszony megszűnik, és a dolgozó még nem vette ki az összes időarányos szabadságát. Vagyis ha például valaki év közepén kilép a munkahelyéről, de még egyetlen napot sem volt szabadságon, akkor az összes éves szabadsága felét ki kell neki fizetni.

Fordítva viszont nem működik a dolog, a munkáltató nem vonhat le pénzt a dolgozó utolsó fizetéséből azért, mert az időarányosnál több szabadságot vett ki a munkaviszony megszűnése előtt.