Hatalmas tőke keresi az izgalmas célpontokat

2015.12.22. 14:56

Magyarországnak szüksége van nemzeti tőzsdére csakúgy, mint minden olyan államnak, amely jól működő pénz- és tőkepiacot akar. Az ország nagyvállalatait sehol sem értékelik úgy, mint ott, ahol működnek. Az uniós források egy ideig még kitartanak, de ha ez a pillér kiesik, a tőzsdének nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy ez ne okozzon majd olyan tőkehiányt a magyar gazdaságban, aminek a növekedésre nézve káros hatása lehet – csak néhány érv azok közül, amelyekkel kiállt a magyar tőzsde mellett Gereben András és Szécsényi Bálint, az Equilor elnöke és vezérigazgatója. Az általuk vezetett vállalkozás az idén 25 éves Budapesti Értéktőzsde alapítói közül az egyetlen független, nem banki hátterű brókercég, amely még talpon maradt. Az idén az év befektetési szolgáltatójának választotta a társaságot a tőzsdei közösség. Azt a tényt, hogy a BÉT többsége nemrég a magyar állam kezébe került, olyan lehetőségként értékelik, amely egy erős felívelés alapját jelentheti a közeljövőben.

  • Az esztendő viharos eseményei ellenére meghatározó, ám korántsem drámai év áll a magyar tőkepiac mögött.
  • A piac megtisztulásának van jó oldala is: az ügyfelek és a megmaradt cégek egy kiszámíthatóbb, átláthatóbb környezetet kapnak, igaz, ennek árát a piaci szereplőknek drágán meg kell fizetniük.
  • Az állam mint tulajdonos megjelenése lökést adhat a tőzsdének, a remények szerint megjelenhetnek nagy állami cégek is, de támogatással, garanciavállalással a magánvállalatok piacra lépését is ösztönözhetik.
  • A nemzetközi környezet ugyan számos politikai kockázatot tartalmaz, hatalmas tőke keresi azonban a jó befektetési lehetőségeket. Előbbi bizonytalanná teheti a kibocsátások időzítését, utóbbi ugyanakkor biztató lehet a jó sztorival rendelkező cégeknek.
  • Lehet elkötelezetten dolgozni valamiért akár egész életen át. A tőkepiac pedig olyan terep, ami elég változatos ahhoz, hogy ezt valaki ne unja meg.

Viharos éve volt a magyar tőkepiacnak. Januárban a svájci jegybank lépése, majd a brókerbotrányok tartották lázban az országot, de az esztendő második fele sem volt eseménytelen, egyebek mellett új tulajdonosa lett a Budapesti Értéktőzsdének. Volt ehhez hasonlóan sűrű év az elmúlt negyedszázadban?

Szécsényi Bálint: Az biztos, hogy egy fordulópont és egy meghatározó év volt a 25 éves magyar tőkepiac életében a 2015-ös esztendő, de kiemelkedőnek, drámainak nem mondható. Az ideihez hasonló események voltak az előző évtizedekben is, csak ezeket a piac hamar elfelejti. Tény ugyanakkor, hogy az idei események olyan változásokat hoztak, amelyek az elkövetkezendő évtizedekben jelentősen meghatározzák a hazai tőkepiac szerkezetét és működését.

Gereben András: A végeredmény, optimistán gondolkodva úgy hiszem, hogy pozitív lesz. A piac megtisztulása, egy ezzel együtt járó konszolidáció a nap végén az ügyfelek és a megmaradt szereplők számára is egy jobb környezetet teremt.

Gereben András, az Equilor elnöke (balra) és Szécsényi Bálint vezérigazgatóFotó: Polyák Attila - Origo

Az év a svájci frank árfolyamküszöbének eltörlésével indult, amely percek alatt hatalmas veszteségeket okozott számos piaci szereplőnek. Lehet már pontosan látni, hogy ez okozott-e károkat, illetve azt, hogy mennyi idő alatt rendeződnek az ebből eredő elszámolások és jogi ügyek?

Sz. B.: A károkat a jegybank féléves, a pénzügyi rendszer stabilitásról szóló jelentése nagyrészt tartalmazta. Amit lehet látni, az az, hogy ez egy extrém, egyedi és rendkívüli esemény volt. Voltak olyan vonatkozásai, amelyek vitákat gerjesztettek a piacon az ügyfelek és a cégek között, de ezek ennyi idő távlatából már jól értékelhetők és jól kezelhetők.

Az Equilort milyen mértékben érintette az ügy?

Sz. B.: A svájci frank egy népszerű deviza, nálunk is voltak ilyen pozíciók. Nyilván ez a piaci vákuum okozott az ügyfeleknél egyfajta meglepetést, amiből keletkeztek veszteségek. Ezt kezelni kellett vagy az ügyfelek vagy a szolgáltatók részéről, de azt gondolom, hogy nálunk ezt megnyugtatóan sikerült rendezni.

A hullámok még el sem simultak, jöttek sorra a hazai botrányok. Tényleg nem lehetett előre látni, hogy ekkora a baj? Mit volt érzékelhető azelőtt, hogy a Buda-Cashhez kivonult a felügyelet?

G. A.: Szemmel látható jele annak, hogy ilyen horderejű esemény történik majd a piacon, nem igazán volt. Amikor azonban elindult a Buda-Cash-történet, akkor már benne volt a levegőben, hogy lesznek további áldozatok.

Sz. B.: Főleg a kialakuló bizalmi válság miatt lehetett erre számítani. Azt ugyanis látni kell, hogy ha egy piaci szereplő bajba került, az összes szolgáltatóval szemben megrendül a bizalom.

G. A.: Különösen a Quaestornál jelentett ez gondot, amely jelentős mennyiségű kötvénnyel finanszírozta a vállalatcsoport likvidnek nem mondható eszközeit. Az adott piaci szituációban egy ilyen tőkeszerkezet még fiktív kötvények nélkül is magában hordozta a bedőlés jelentős kockázatát.

Túl van a piac ezen a válságon?

Sz. B.: A bizalmi válság csak néhány hétig tartott. A felügyelet azonnali fellépése és az azt követő gyors reakciók megakadályozták, hogy erőteljesebben szétterjedjen, és komolyabb problémákat okozzon, de ennek azért vannak messzebbre húzódó hatásai. Bár nyilván a befektetési szolgáltatókat érintette a pánik a legkedvezőtlenebbül, azt azért látni kell, hogy még bizonyos bankoknál is felmerült az, hogy az ügyfelek bizalma megrendül. Sőt, még az alapkezelők is érezték a negatív hatásokat.

Szécsényi Bálint: Fordulópontot jelent a mögöttünk álló év a magyar tőkepiaconFotó: Polyák Attila - Origo

Mindezzel együtt azt gondolom, hogy így utólag ezek már pozitív eseményként is értékelhetőek, hiszen felszínre hoztak olyan problémákat, amelyek akár még évekig elsikkadhattak volna. Ezáltal a bizalom is helyre tudott állni.

Eseménydúsnak, ám nem kiemelkedőnek értékeltétek ezt az évet, hiszen az elmúlt 25 évben ezekhez hasonló, illetve nagyobb horderejű ügyeket átélt a magyar tőkepiac. Konkrétan mire gondoltatok?

G. A.: Piactisztulás az ezredforduló környékén és az azt megelőző időszakban is volt. Nem egy, nem kettő. Méretükben nyilván kisebbek voltak, mint az idén, hisz a piac is jóval kisebb volt akkor. Válságok is voltak, elég csak az orosz, az ázsiai vagy a 2008-as hitelválságot említeni. Ezek horderejükben mérhetőek voltak az idei eseményekhez, sok esetben meg is haladták azt. Például a hitelválság lényegesen erőteljesebb hatást gyakorolt a magyar piacra, mint az év eleji svájci frank okozta piaci pánik és a brókerbotrányok együttesen.

Sz. B.: Annál is inkább, mert 2008-ban jóval nagyobb bankok mentek csődbe a világban. Köztük olyanok is, amelyek Magyarországon is működtek, csak ezeket nem érzékeltük, mert valójában ezek a bankok nem közvetlenül, hanem leányvállalataikon keresztül voltak jelen a magyar piacon. Talán mondhatjuk azt, hogy mi ezeket a pénzpiaci sokkokat elég jelentős késleltetéssel kellett, hogy megéljük. Nyilván más okok miatt és más módon.

Hogyan lehet ebből felállni?

G.A.: Az idő egyrészt megszépíti a dolgokat. Másrészt szabályozói oldalról történtek olyan változások, reformok, amelyek reméljük, hogy jobb irányba terelik majd a piacot. Egy sokkal kiszámíthatóbb, megbízhatóbb környezet lesz mindenki számára a tőkepiac. A történések, amelyek a bizalmi válságot előidézték, az idő múlásával elhalványodnak, és bízunk benne, hogy ezzel egy időben épülni fog a piac.

Sz.B.: Az elmúlt hónapok eseményeiből, ami megmarad, az a költségek egyértelmű növekedése. A szigorúbb szabályozás drágább infrastruktúrát, több háttérterületet, bonyolultabb működést feltételez. Ennek a feltételeit üzleti oldalról mindenképpen meg kell teremteniük a szolgáltatóknak. Nyilván, ha ez a bizalmi válság nem következik be, erre akkor is szükség lett volna, ám abban az esetben ez sokkal könnyebben lett volna megoldható. Így ez nehezebb, de nemcsak a szolgáltatóknak, hanem az egész tőkepiacnak az érdeke, hogy megvalósuljon.

Mekkora költséget jelent ez piaci szinten?

Sz. B.: Mi a saját adatainkat látjuk. Nehéz becsülni, mindenképp sok tízmillió forint.

Hány új kereskedési rendszert lehetne mondjuk ebből bevezetni? (Az elmúlt idők egyik legnagyobb fejlesztési költségét a régi kereskedési rendszer cseréje jelentette talán a szolgáltatók számára.)

Sz. B.: Akkor sem maga az új kereskedési rendszer, a Xetra bevezetése jelentette a komolyabb beruházást, hanem a háttérterületek fejlesztése, a jogszabályi előírásoknak és egyébként a folyamatosan fejlődő piaci igényeknek való megfelelés volt a legnagyobb költség. Ezeket az igényeket egyébként nemcsak a hazai, hanem főként a külföldi szolgáltatók támasztják most már egyre inkább a magyar piacon. Igazából ennek az infrastruktúrának fölépítése, működtetése és folyamatos fejlesztése jelenti a legnagyobb kiadást. Ezen belül a Xetra egy jóval kisebb tétel volt, amelyen már régen túl vagyunk.

Mégis, ha össze kellene mérni az elmúlt két-három évben a kereskedési rendszer cseréjével, szükséges szolgáltatásfejlesztéseivel összefüggő költségeket az idei események következményeként várható lépésekkel, merre billenne a mérleg? A brókerbotrányokkal összefüggő kártérítések miatt a Befektető-védelmi alapba befizetendő többletösszegekkel együtt melyik lenne több? Milyen nagyságrenddel?

G. A.: Nehéz ezt számszerűsíteni, mivel egy-egy beruházás sok mindentől függ. A brókerbotrányok várható költsége jelenleg még nem számszerűsíthető pontosan, mivel az Országgyűlés által elfogadott új kárrendezési törvény végrehajtásával kapcsolatban még sok a bizonytalanság,a kérdőjel.

Ez a múlt, ti mindig előre néztek. Ez az idén is sikert hozott: az év befektetési szolgáltatójává választotta az Equilort a tőzsdei közösség. Minek köszönhető szerintetek az elismerés?

G. A.: A csapatmunkának. Annak, hogy sikerült egy jó csapatot összehozni itt az Equilorban.

...egyszer már volt az év csapata az Equilor.

Sz. B.: Igen, 2010-ben, ami akkor az év befektetési szolgáltatója elismerésnek felelt meg.

... és a teljesítmény?

G.A.: Sikerült idén néhány komolyabb tranzakciót megvalósítani, amire büszkén mondhatjuk azt, hogy meghatározóak voltak mind a Budapesti Értéktőzsde, mind az egész magyar tőkepiac szempontjából. Nemcsak az 5 százalékos állami OTP-pakett eladására gondolok, voltak más jelentős, szakmai kihívást jelentő tranzakcióink is. Többek között benne voltunk a TVK-felvásárlás lebonyolításában is.

Azt, hogy az idén az év befektetési szolgáltatója lett az Equilor, úgy értékeljük, hogy a Budapesti Értéktőzsde elismeri azokat az erőfeszítéseinket, amelyekkel a magyar tőkepiac fejlődését kívántuk támogatni. Bízunk benne, hogy a 2015 második felében érezhető pozitív jelek egy hosszabb távú fellendülés kezdetét jelentik.

Gereben András: A reformok jobb irányba terelik majd a piacotFotó: Polyák Attila - Origo

Egyre határozottabban tapasztaljuk, hogy a magyar gazdaságban vannak olyan vállalatok, amelyek keresik a tőkepiaci finanszírozás lehetőségét. Méretben egyre több olyan társaság van, amely eléri azt a szintet, ami már képessé teszi őket arra, hogy megjelenjenek a piacon. Szabályozói oldalról pedig reméljük, hogy lesznek olyan pozitív változások, amelyek szintén arra ösztönzik ezeket a cégeket, hogy belépjenek a tőkepiacra és a finanszírozásnak ezt a formáját válasszák. Végül, de nem utolsó sorban reméljük, hogy a tőzsde új tulajdonosa is tesz majd a piac fejlődéséért.

Egy ilyen méretű piacnak szüksége van-e egyáltalán önálló független tőzsdére?

Sz. B.: Mindenképpen kell nemzeti tőzsde. Ezt nemcsak Magyarország, hanem bármilyen más államról is el lehet mondani. A független tőzsdéknek van jövőjük.

Sikeresek voltak azok a kezdeményezések, amelyek a tőzsdék hatékonyabb működése irányába mutattak. Történtek ezek annak érdekében, hogy a tőzsdék versenyképesebbek legyenek az alternatív kereskedési rendszerekkel, mint például az MTF-ekkel vagy egyéb, nagyobb bankok által üzemeltetett nagy kereskedési platformokkal szemben. Elmondható, hogy költség és reputáció (elismertség) tekintetében még mindigjóval hatékonyabbak a tőzsdék, mint az alternatív platformok, és a befektetők is jobban preferálják őket.

Nemzeti, magyar tőzsde kell?

Sz. B.: Nem véletlenül emeltem ki, hogy nemzeti tőzsdékre van szükség. Fontos látni azt, hogy azok a társaságok, amelyek egy adott országban vagy régióban tevékenykednek, sokkal nagyobb figyelmet kapnak ezeken a tőzsdéken, mint másutt. Ezáltal sokkal nagyobb a papírjaik likviditása, és a cégek értékeltsége is jobb ezeken a piacokon. Így ezeknek a társaságoknak az értéke jóval magasabb saját tőzsdéiken, mintha esetleg egy nemzetinek nem nevezhető, de gigantikus börzén forognának.

Fontos, hogy ezek a tőzsdék nyitottak, könnyen, közvetlenül elérhetőek legyenek a külföldi befektetők számára. Ennek a legtöbb régiós tőzsde megfelel, a budapestire pedig különösen igaz ez. Ilyen módon a magyar tőzsdének mindenképpen meg kell maradnia, hiszen azok a jelentős magyar vállalatok, amelyekre a tőzsde az elmúlt 20 évben is nagyon büszke volt, és reméljük, hogy a jövőben is az lehet, ezen a tőzsdén tudják megkapni a legnagyobb figyelmet, ezen a tőzsdén lesz a legnagyobb forgalmuk, és ezáltal itt változik a legkedvezőbben az értékük.

G. A.: A statisztikák az előbbieket elég jól alátámasztják. Ha megnézzük azokat a blue chipeket (vezető részvényeket), amelyek más tőzsdéken is listázták magukat, mint például a Mol, akkor látszik, hogy a BÉT-en lebonyolított forgalom a többszöröse annak, mint amennyit az összes többi tőzsdén kereskednek velük a befektetők. Egészen pontosan az ügyletek több mint 90 százaléka Budapestre koncentrálódik.

A Wizz Air mégsem a hazai piacot választotta...

G.A.: A bevezetés előtt is azt mondtuk, utólag is úgy gondoljuk: nem biztos, hogy a londoni piaci megjelenés volt az optimális döntés a társaság részéről. Azért annyi előnye persze megvolt a Wizz Airnek e lépés megtételénél, hogy légitársaság lévén nagy az ismertségük nemcsak Magyarországon, hanem Európa egészében is. Lényegesen nagyobb, mint akár a Richter vagy a Mol esetében. És igazából ez a legfontosabb kérdés, amikor egy részvény tőzsdei bevezetésénél azt mérlegelik, hogy melyik piacon jelenjen meg: a márka ismertsége, geográfiailag hová, mely országba, mely régióba tehető. Ez a Wizz Airnél lényegesen nagyobb területet fed le, mint bármely más hazai társaságnál, akkor is, ha utóbbiak piaci méretük alapján esetlegesen nagyobbak is.

Kevés független, nem banki hátterű szereplő maradt a piacon. Így ez elegendő ahhoz, hogy a tőzsde megfelelő alternatívája legyen a banki finanszírozásnak vagy az államnak mint kibocsátónak?

G.A.: Ahhoz, hogy kialakuljon egy jól működő hitelpiac, mindenképp szükség van az egészséges tőkepiacra is. A magyar tőkepiac elmúlt 25 éve már bizonyította, hogy inkább a független, befektetési banki fókuszú cégek a motorjai, és kevésbé a kereskedelmi banki környezetben működő szolgáltatók.

Azért közben e cégek, köztük az Equilor tevékenysége is átalakult: alapkezelővel, vállalati finanszírozási céggel is kiegészült a csoport az elmúlt években. Jelent ez valami stratégiaváltást?

Sz.B.: Ezek mind olyan tevékenységek, amelyekkel már több évtizede foglalkozunk. Komolyabb változás 2011-ben volt, amikor beléptünk az intézményi piacra, és külföldi tőzsdéken (Prágában és Varsóban) is tőzsdetagságot szereztünk, de mind az intézményi vagyonkezeléssel, mind a vállalati finanszírozással (corporate finance) már közel 20 éve foglalkozunk. Ez utóbbi üzletágunk elsősorban akkor látható a külső szereplők számára, ha nyilvános, tőzsdei tranzakciót valósít meg, amiből nem sok volt az elmúlt 10 évben, de eközben számos más, nem tőzsdén jegyzett vállalat tranzakcióját bonyolítottuk, támogattuk. Az alapkezelő 3 évvel ezelőtti létrehozása igazából a vagyonkezelés más struktúrába történő átszervezése volt. Úgy gondoljuk, hogy ez azért tudott ilyen rövid idő alatt ennyire sikeres pályát befutni, mivel alapjai már korábban is megvoltak az Equilorban.

Mit vártok a tőzsde új tulajdonosától?

Sz.B.: Őszintén bízom abban, hogy ez egy fordulópont lesz a tőzsde életében. Elsősorban azért, mert attól már nem kell tartaniuk a piaci szereplőknek, hogy a tőzsdére kedvezőtlen változások jönnek akár jogszabályi, akár egyéb oldalról, hiszen ez egyfajta elkötelezettséget jelent nem csupán a Magyar Nemzeti Bank, hanem az egész kormányzat felől. Egy olyan erő van most a Budapesti Értéktőzsde mögött, amely új bevezetéseket, direkt és/vagy indirekt ösztönzőket jelenthet a tőzsdei bevezetések, tőzsdei befektetések mellett. Ezek alapjaiban változtathatják meg a tőzsde arculatát, pályáját.

Gereben András: Az uniós források kifutásával a tőzsde lehet a motorja a magyar gazdaság növekedésénekFotó: Polyák Attila - Origo

Bízom benne, hogy ennek hatására a parketten megjelenhetnek nagy állami vállalatok, ami elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez, a piac épüléséhez. De abban is, hogy indító lökést ad olyan közepes méretű vállalkozásoknak, amelyek már tőzsdeérettek. A tőzsdére lépés közvetlen támogatása vagy valamilyen állami garanciavállalás átlendítheti ezeket a cégeket a nyilvános piaci megjelenésről szóló nehéz döntésen.

Lehet számszerűsíteni a várakozásokat? Hány olyan cég van, amelyből új OTP, Mol, Richter vagy épp Magyar Telekom lehet? Mennyi időn belül valósulhatnak meg ezek a tranzakciók?

G.A.: A várható bevezetések részben számszerűsíthetők, de nem látunk a színfalak mögé. Fontos, hogy legyenek állami cégek, amelyek piacra kerülnek, ezzel is ösztönözve a privát szférát. S persze fontos az is, hogy minél inkább legyenek a magántársaságok közül kikerülő kibocsátók is, amelyek méretüket, a cégben rejlő sztorit tekintve lehetnek később, öt-tíz év múlva vetélytársai a nagy állami szereplőknek. A cél az, hogy ösztönözze az állam a piacra lépést, vonzóbbá téve a privát szereplők számára a Budapesti Értéktőzsdét. Legyen a tőzsdei finanszírozás egy valós alternatíva.

Konkrétan milyen állami ösztönzőkre számítotok? Minek örülnétek? Mit tartanátok elég hatékonynak?

G. A.: Sokféle ösztönző elképzelhető, mint például adókedvezmények, adminisztrációs könnyítések, bevezetési költségekre vissza nem térítendő támogatási formák.

Milyen érvekkel lehet alátámasztani a tőkepiac fejlesztésének szükségességét a már elhangzottak mellett?

G.A.: Az uniós források egy ideig még kitartanak, de ha ez a pillér kiesik, akkor ezt valahonnan pótolni kell. A tőkepiacnak nagyon fontos szerepe kell legyen abban, hogy ez ne okozzon majd egy olyan tőkehiányt a magyar gazdaságban, aminek a növekedésre nézve elég komoly káros hatása lehet.

Miért most?

Sz. B.: A magyar kormánynak az elmúlt években volt egy pár nagyon jól időzített lépése. Lehet, hogy ebben a szerencse is szerepet játszott, de az is lehet, hogy az alapos tervezés hozta meg az eredményét.

A tőzsde megvásárlása is azt mutatja, hogy pont egy olyan időszakban száll be az állam, amikor a forgalom már emelkedésnek indult. Az idei adatok alapján az már látszik, hogy e tekintetben jobb évet zár majd a BÉT, mint amilyen a tavalyi volt. Úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakok visszaesése után elértük a fordulópontot.

Csúcson van a hazai intézményi befektetők által kezelt vagyon is, 5700 milliárd forint fölé ért, amely jóval meghaladja a 2011-es mélypontot. Az idén már nőtt a tőzsdén a magánbefektetők aránya, ami a korábban szintén folyamatosan csökkent.

Nyilván vannak még kihívások, amelyeket a tőzsde új elnöke is korábban már többször említett, de mindezektől függetlenül ez egy jó időzítés, egy jó pillanatban lépett a magyar állam.

... és akkor ez azt is jelenti, hogy jövőre már számíthatunk újra olyan kibocsátásokra, illetve tőzsdei bevezetésekre, amikor a befektetők tolonganak a részvényekért, ahogy arra azért volt már példa a magyar piacon is a 90-es években, amikor több állami céget részben a tőzsdén keresztül privatizáltak? Hány ilyet vártok?

G.A.: Mi is dolgozunk több olyan projekten, amik jó eséllyel megvalósulhatnak a jövő évben, s ha ez így lesz, akkor várakozásaink alapján sikeres tranzakciók lesznek, hiszen ezért vállaltuk ezeket a feladatokat, és ezért dolgozunk rajtuk. Egy-egy kibocsátás ugyanakkor nemcsak a mi munkánkon vagy a kibocsátó kvalitásán múlik, hanem vannak olyan egyéb külső körülmények is, amelyek adott esetben növelhetik vagy csökkenthetik egy-egy tranzakció megvalósulásának esélyét. A közeljövőben lesznek érdekes tőkepiaci tranzakciók, de hogy ez 2016 vagy 2017 lesz, azt most nehéz megbecsülni.

Új vezetőség a Budapesti Értéktőzsde élén

Sz. B.: Potenciál van a piacban. Ezt jól mutatja, hogy az idén is tervezve volt két ügylet, a Duna House és a Waberer's részvénykibocsátása. Ezek végül külső okok miatt elmaradtak, ám ezt semmiképp sem értékelném kudarcként, hisz a közeljövőben ezek a vállalatok tőzsdére kerülhetnek. Biztos vagyok mindemellett abban is, hogy a tőzsdeélénkítő programban lesznek olyan ösztönzők, amelyek akár már rövid távon a piacra hozhatnak közepes méretű magyar vállalatokat.

Szécsényi Bálint: A magyar kormánynak az elmúlt időszakban volt pár jól időzített lépéseFotó: Polyák Attila - Origo

Nyilván egy nagyobb vállalat tőzsdei bevezetése hosszabb folyamat. Ott nemcsak egy elvi döntést kell meghozni, hanem a céget is tőzsdeképessé kell tenni, tehát a belső folyamatokat is úgy kell átalakítani, hogy azok kiállják a nyilvánosság próbáját, illetve a befektetők igényeinek is megfeleljenek, de azért bízom abban, hogy jövőre ebből egy-kettő megvalósulhat.

A várható hazai fejleményekkel kapcsolatban láthatóan rendkívül bizakodók vagytok. Meglátásotok szerint mennyire lesz támogató a nemzetközi környezet? Külföldi befektetői érdeklődés nélkül nagy horderejű ügyleteket lebonyolítani nem igazán lehet.

G. A.: Meghatározó a rendkívül alacsony kamatkörnyezet, ami arra ösztönzi a befektetőket, hogy a kockázatosabb, nagyobb hozam esélyét nyújtó eszközök irányába mozduljanak el. Márpedig, ha ilyen igény van, akkor az segíti a tervezett hazai tranzakciókat.

Az persze kérdés, hogy ez az alacsony kamatkörnyezet meddig tart. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ugyan a múlt héten 25 bázisponttal emelte az irányadó kamatot, azonban az így is 0,25-0,5 százalékos sávban maradt. Ezt a lépést a piacok várták, be is árazták. A kérdés most az, hogy a kamat miként változik a jövőben. A világgazdaságban több olyan folyamat is zajlik, amelyek inkább a gyors, agresszív kamatemelési ciklus ellen szólnak.

Olyan ez a környezet, ami támogathatja a hazai vállalatok nyilvános piaci megjelenését?

Sz. B.: Egy erőteljesebb kamatemelési ciklus maximum a részvények árazására lehet hatással, de összességében az, hogy számottevő mennyiségű hazai intézményi és külföldi vagyonok halmozódtak fel, és ez keresi a megfelelő célpontokat, még egy valamivel magasabb kamatkörnyezetben is vonzóvá teszik a részvénybefektetéseket. Tudja tehát a hazai kibocsátásokat támogatni.

Vannak egyéb tényezők is. Nincs nyugalom a környezetünkben. Háborúk, menekültválság, terrorizmus...

Sz. B.: A világban ma tapasztalható kockázatok inkább politikai jellegűek. Elsősorban ebből az irányból várunk negatív hangulatot, nem gazdasági tekintetben. Ezek szintén nem prognosztizálható események, viszont jelentős hatással lehetnek egy-egy cég tőzsdei bevezetésére.

Szécsényi Bálint: A lakosság érdeklődésének felkeltéséhez kell néhány olyan kibocsátás, amely sok emberhez jut el, széles körben meg tudja mozgatni a befektetőket, és sikereket hozFotó: Polyák Attila - Origo

Azt is látni kell ugyanakkor, hogy nyugodt piaci környezet soha nincs. Elég csak az elmúlt 25 évet nézni, amely időben a közvetlen közelünkben (Ukrajnában) is zajlott olyan háború - nem is olyan rég -, amikor egyébként nagyon jól működött a tőkepiac, és alig éreztünk belőle valamit. Jól mutatja ez azt, hogy – bár a politikai kérdésekre is igen érzékeny a piac -, ha befektetési döntésekről van szó, tud attól függetlenül is működni.

G. A.: Rendkívül sok a likvid tőke a világban. A kamatkörnyezet, ha el is mozdul a mélypontokról, rendkívül alacsony marad a várakozások szerint. Ez önmagában is azt eredményezi, hogy egy rosszabb hangulatban is képesek a piacok tartani magukat vagy esetleg még növekedni is. Azt, hogy mennyire így van ez, a közelmúlt eseményei is alátámasztják: a párizsi terrortámadásnak alig volt hatása a tőzsdékre.

Mennyire látjátok mozgósíthatónak a magyar befektetőket?

Sz. B.: Az, hogy a lakosság mennyire aktív, elsősorban árfüggő. Kiváló példa erre 2009, amikor az OTP-részvény rendkívüli mértékben zuhant, az ügyfelek sorban álltak a cégeknél, hogy számlát nyissanak és vehessenek a bankpapírból.

Az OTP-t akkor a külföldiek szórták, árfolyama a csúcsához képest majd tizedére zuhant. Mennyire könnyű új sztorikkal felkelteni az érdeklődést?

G.A.: Az emberek alapvetően keresik a jó lehetőségeket, és ha valamit vonzónak találnak, akkor visszatérnek a piacokra akkor is, ha korábban csalódtak vagy kellemetlen tapasztalataik voltak.

Könnyű játszma ez?

Sz. B.: Ez azért egy folyamat. Tény ugyanakkor, hogy a lakosság folyamatosan keresi a befektetési lehetőségeket: a bankbetétek, befektetési alapok, ingatlanok mellett figyelik, hogy esetleg vannak-e olyan részvények, amelyekkel magasabb hozamokat lehet elérni észszerű kockázatvállalás mellett.

A lakosság érdeklődésének felkeltéséhez kell néhány olyan kibocsátás, amely sok emberhez jut el, széles körben meg tudja mozgatni a befektetőket, és sikereket hoz. Ehhez a tranzakciót nyilván úgy kell felépíteni, hogy legyen lehetőségük a kisbefektetőknek is ezekhez a részvényekhez hozzájutni, és fontos persze az is, hogy ezek árazása vonzó legyen. Tehát legyen arra lehetőség, hogy a részvénypiacon az emelkedésből is tudjanak profitálni.

G.A.: Vannak egyéb tényezők is, amiket figyelembe kell venni. Ami biztosan változott az elmúlt 15-20 évben, hogy míg korábban nagyon a magyar piacra koncentráltak a hazai befektetők, mára egyre inkább látható, hogy kinyílt az érdeklődés, próbálnak a befektetők globálisan gondolkodni. Ez egy generációs fejlődésnek is értékelhető. Akik nem befektetési alapokban gondolkodnak, azok olyan részvényeket igyekeznek választani, amelyeket ismernek, amelyekkel van valamilyen tapasztalatuk. Ezt a hazai kibocsátások során is mindenképpen figyelembe kell venni.

A termékválasztásban érzékelhető generációváltás mellett tapasztaljátok a pénzügyi tudatosságnál is ezt a fejlődést?

G.A.: Igen. Nyilván ez egy lassú folyamat, de érezhetően jóval megalapozottabb döntéseket hoznak a hazai befektetők, amikor kialakítják a saját portfóliójukat, mint korábban.

Sz. B.: Tény, hogy az a fajta tudatosság jellemző ma már a hazai befektetők körében, hogy a kockázatokat és a várható hozamokat jobban tudják felismerni, értékelni. Ezen a területen történtek változások az elmúlt években. Általánosan ismertnek értékelhető, hogy bizonyos értékpapíroknak miért kell többet fizetniük, mint másoknak. Mi a különbség egy állampapír, illetve egy vállalati kötvény között. Mi a kockázata egy részvénynek vagy épp egy tőkeáttételes ügyletnek. És mindezeken túl talán az is, hogy mi a kockázata egy-egy szolgáltatónak.

Ezeknek a kérdéseknek az értelmezése az idén igen jelentős változásokon ment keresztül. Ebben viszonylag jelentős szerepe volt, hogy a médián keresztül a hazai befektetők megismerkedtek a Befektető-védelmi Alappal, a befektetési alapok vagy épp a nyugdíjpénztárak mögött lévő letétkezelői garanciarendszerek működésével. Az idei évben erre sokkal nagyobb nyitottság volt a lakosság részéről, mint korábban.

A tapasztalatok figyelembe vétele mellett, a jelenlegi környezetben (gondolva itt az igen alacsony hozamokra) mi az, amit ti ajánlanátok felvenni a portfólióba? Gondolom, ez az a kérdés, amit szinte minden alkalommal feltesznek nektek, ha egy társaságban kiderül, mivel is foglalkoztok.

G. A.: Mindenképp azt kell keresni, hogy miben látjuk a jövőt. Miben hiszünk. Miben érezzük azt, hogy az átlagosnál nagyobb fejlődést lesz képes felmutatni. Ezekben a szektorokban kell megkeresni azokat a társaságokat, amelyek az átlagosnál jobban prosperálnak. Én alapvetően hosszú távú befektető vagyok, és szeretek olyan termékekbe fektetni, amelyeknek van jövőjük, amelyben van innováció. Ha nézem a gyógyszeripart, az tipikusan ilyen terület. Ha az energiaipart vizsgálom, azt látom, hogy ott vannak olyan cégek, amelyek az átlagosnál nagyobb mértékben fognak nőni.

Arra érdemes fogadni, amiben látjuk a lehetőséget, a jövőtForrás: 123rf.com

Azoknak a befektetőknek, akik kevesebb tapasztalattal, szakértelemmel rendelkeznek, azt tudom ajánlani, hogy inkább a befektetési alapok irányába mozduljanak el, ahol profi alapkezelők hozzák meg helyettük ezeket a döntéseket.

Sz. B.: A befektetési alapokból óriási a választék, mindenképpen innen érdemes választaniuk azoknak, akik kevésbé jártasak a tőkepiacokon. Meg lehet találni a magasabb és a szinte teljesen kockázatmentes lehetőségeket is a kínálatban. Nagyon fontos mindemellett, hogy ezen termék mögött olyan garanciarendszer működik, amely minimálisra csökkenti a felelőtlen szereplők károkozásából eredő kockázatokat is. (Az alapkezelő hozza a befektetési döntéseket, de a vagyont a letétkezelő kezeli.)

Egy negyedszázad a céget tekintve, az egész eddigi felnőtt életetek, amit személyesen töltöttetek el az elmúlt évtizedben nem könnyű vizeket jelentő hazai tőkepiacon. Ez idő alatt felhős homlokkal láttalak már benneteket, de pesszimista nyilatkozatot soha nem hallottam vagy olvastam tőletek, pedig lett volna okotok rá vélhetően nektek is. Hogyan lehet ezt így csinálni? Mi hajt benneteket? Hová szeretnétek elérni az elkövetkezendő években?

G.A.: Biztos vannak nehezebb napjaink is, amikor kevésbé vagyunk derűlátóak, de alapvetően valóban optimisták vagyunk mindketten, és az Equilor is ennek megfelelően áll a piachoz és az ügyfelekhez. Ha a magyar piacot és az idei változásokat nézem, akkor 5–10 éves távlatban azt szeretném látni, hogy a magyar tőzsde itthon és külföldön is elismert piacnak számítson.

Itt lesztek?

Sz. B.: Persze, szerintem egyikőnk sem tudja elképzelni a jövőjét a magyar piac nélkül, mivel a tőzsde soha nem unalmas, mindig kínál kihívásokat. Folyamatos fejlődést jelent mind technikai szempontból, mind a cégek számára. Nem lehet megunni, mindig van mit tanulni. Az Equilor pedig aktív részese lesz a hazai és régiós tőkepiacok fejlődésének. Folyamatos, organikus fejlődéssel szeretnénk Kelet-Közép-Európa vezető befektetési szolgáltatójává válni.