Vlagyimir Putyin orosz elnök december elején elhangzott évértékelőjében szokatlanul őszintén beszélt a gazdasági gondjairól, és a nyugati szankciók miatti irányváltás szükségességéről.
Az orosz mezőgazdaság ugyan sikerrel használta ki az uniós szankciókat, de csak erős állami támogatással,
amelynek mértéke azonban nem tartható fent örökké. Tény, hogy a 2014-2016-os időszakban a mezőgazdaság négyszázalékos fejlődést tudott elérni, növelte exportképességét, és kivitelben megelőzte a hagyományosan erős fegyverexportot.
A 2014 nyarán bevezetett uniós büntetőintézkedések ugyan a fegyveripart is érintették, ám új piacok szerzésével az országnak még a szorongatott helyzetben is sikerült tízszázalékos bővülést elérnie az utóbbi két évben.
Az európai korlátozások piaci irányváltást kényszerítettek ki: az Eurázsiai Unió felélesztését és a délkelet-ázsiai kereskedelmi térségek felé nyitást.
Oroszország problémái elemzők szerint – az olajárak zuhanása mellett - belső okokra vezethetők vissza: alacsony a beruházási ráta, amely az uniós korlátozások bevezetése óta 16 százalékkal esett. Hiányzik a modern technológia és a jól képzett munkaerő, nincs valódi verseny, és az üzleti klíma sem megfelelő.
Az EU büntetőintézkedéseinek legnagyobb vesztese a kereskedelem, amely 14 százalékkal esett vissza, a belső fogyasztás pedig több mint 12 százalékkal.
Az alacsony beruházási arány leginkább az építőiparban látható: két év alatt 15 százalékkal zuhant a szektor teljesítménye.
A makrogazdasági stabilitást azonban még ebben a kedvezőtlen világgazdasági környezetben is sikerült biztosítani,
az inflációt a tavalyi 12 százalékról csökkentették, és jövőre elérhetővé válhat a négyszázalékos inflációs cél.
Az orosz mezőgazdaság látványos fejlődése a bizonyíték arra, hogy megfelelő állami támogatás mellett le lehet győzni évtizedes kedvezőtlen trendeket. Az orosz agrárium 2015-ben már 16,2 milliárd dollár értékben exportált külföldre, megelőzve ezzel az amúgy is erős fegyverexportot.
A védelmi iparnak sikerült leráznia magáról az uniós büntetőintézkedéseket és a modernizációs programok következtében az iparág idén tíz százalékkal nőtt, miközben termelékenysége is erősödött.
A védelmi ipar high-tech irányú fordulatot hajtott végre, és nyitott a civil felhasználású (hajózás, repülés, gyógyszeripar stb.) szektorok felé.
A tervek szerint tíz év múlva eladásainak egyharmada már ezekre a piacokra irányul. Szintén látványos az infotechnológiai iparág fejlődése, amely tavaly már hétmilliárd dollár értékben volt képes exportálni, miközben a szektorban az orosz vállalatok száma öt év alatt megduplázódott.
Az európai szankciók negatív hatásainak ellensúlyozására Oroszország ázsiai- és csendes-óceáni kereskedelmi kapcsolatai fejlődtek,
ahogy igyekezett áttenni a kereskedelmi súlypontokat nyugatról keletre.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), a Csendes-óceáni Gazdasági Tanács (APEC) fórumait is felhasználva Oroszország az úgynevezett Eurázsiai Gazdasági Unió (Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán vezetésével) erősítéséért lobbizik. Kína, India, Japán és Dél-Korea egyaránt partnerei ebben a törekvésében. Egyelőre azonban egyik szervezet sem hozott létre mély gazdasági együttműködést, amely érdemben ellensúlyozná az európai piacok kiesését.
Ennek elsődleges oka, hogy Oroszország és Kína viszonyát számos kihívás terheli. Például Közép-Ázsiában az energiahordozókhoz való hozzáférés, Kína növekvő biztonságpolitikai jelenléte, illetve a szibériai elnéptelenedés és a kínai demográfiai túlnyomás földrajzi közelsége.
Az orosz-kínai barátságnak tehát megvannak a maga korlátai, még az oroszországi kínai befektetések felívelése ellenére is.
Kína ugyanis nem akarja, hogy megromoljanak gazdasági-kereskedelmi kapcsolatai az Egyesült Államokkal, Oroszország pedig igyekszik elkerülni a Kínától való egyoldalú, szövetségesivé váló függelmi viszony kialakulását.
Orosz szempontból előtérbe került a BRICS-szövetség (Brazília, India, Oroszország, Kína és Dél-Afrika), a G20-tagállamok és az orosz-kínai vezetéssel a közép-ázsiai országokat is magába foglaló Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) szerepe. Elemzők szerint ezek a struktúrák megágyaztak az oroszok számára a „nem nyugati" világban. Fontosabb kereskedelmi partnerré vált Kína mellett Brazília, Vietnam, India, Indonézia, Irán, Kuba, Pakisztán és a Dél-Afrikai Köztársaság.
Elemzők szerint az Oroszország elleni nyugati szankciók, az ukrajnai gáztranzit és az egyes vezetékprojektek kapcsán kialakult politikai viták egyelőre nem teszik lehetővé az EU-orosz energetikai párbeszéd újrakezdését. A Gazprom 2019-re várhatóan még nem lesz képes teljesen kiiktatni az ukrajnai vezetékeket az Európába irányuló szállításai során.
Az EU-orosz energetikai együttműködésben a gázszektor a problematikus terület, mert – a jóval könnyebben helyettesíthető kőolajjal ellentétben - csak az orosz földgáztól való európai függőség ölt kritikus méreteket.
Ha 2019-ig nem épül ki az Ukrajnát elkerülő teljes szállítókapacitás, kérdésessé válhat, hogyan kapja meg Európa a szükséges 50-60 milliárd köbméter földgázt.
A tartósan alacsony energiaárak miatt azonban az orosz gazdaság helyzete igencsak problematikus. 2017 végére az orosz költségvetésben arra sem lehet pénz, hogy az állami alkalmazottak bérét és a nyugdíjakat kifizessék. A mostani relatív stabilitás ugyanis főként a tartalékalapoknak köszönhető, de ezek legjobb esetben is jövő év végére kiürülnek.
A 2014-ben bevezetett szankciók hatására mintegy 35 százalékkal csökkent az EU és Oroszország közötti kereskedelem, tavaly az orosz-német exportarány 25 százalékkal csökkent, idén pedig további 10 százalékos romlás várható.
Moszkvában abban bíznak, hogy az EU nagy tagállamainak üzleti körei előbb-utóbb rákényszerítik majd saját kormányaikat a szankciók megszüntetésére,
mert politikai változást nem értek el. Az uniós korlátozásokat szeptember végén hosszabbították meg, és január végéig biztosan fenntartják.