Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A felhők elvonultak a gazdaság feje fölül, visszakúsztak a részvényárfolyamok, történelmi mélypontra csökkent a munkanélküliség, és a növekedés évek óta stabilnak mondható, ennek ellenére
a válság utáni évek még aránytalanabbá tették a társadalmi különbségeket az USA-ban.
Ráadásul a kilábalás évei alatt tovább mélyült a jövedelmi szakadék az amúgy is a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalmának számító Egyesült Államokban.
Míg az alsó tíz százalék jövedelme mindössze 1,6 százalékkal emelkedett 2010 és 2014 között, a felső tíz százalék esetében ez a növekedés 5,6 százalék volt,
derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb adataiból.
A fejlett országokban a válság ideje alatt – 2007-től 2010-ig – a legszegényebb tíz százalék bevételei 16 százalékkal estek vissza, miközben a leggazdagabb tíz százalék esetében csak négy százalék volt a veszteség.
Vagyis a jövedelmi egyenlőtlenségeken csak tovább rontott a recesszió utáni gazdasági fellendülés, és a 2010 óta eltelt időszak még jobban eltorzította a jövedelmi viszonyokat. Az eredmény döbbenetes:
a válság előtti évhez képest a társadalom alsó tizedének jövedelme ma még mindig 14 százalékkal kevesebb, miközben a felső tized már visszatért a 2007-es szintre.
Elemzők szerint éppen ezért az elitellenesség és a munkából való megélhetés, illetve a munkahelyteremtés hangsúlyozása jó programpontnak bizonyult Donald Trump kampányában.
A számok mindenesetre Thomas Piketty francia közgazdászt igazolják, aki 2013-ban megjelent, a Tőke a 21. században című, a közgazdászok körében nagy vitákat kiváltó könyvében kimutatta, hogy
amíg a tőkével szerezhető jövedelem huzamosabb ideig felülmúlja a munkával szerezhető jövedelmet, annak szükségszerűen az egyenlőtlenségek kiéleződése az eredménye.
Mindez hatványozottan igaz az amerikai társadalomra, ahol ma a legigazságtalanabbak a jövedelmi viszonyok a fejlett országok körében.
Az Egyesült Államokban a társadalom leggazdagabb és a legszegényebb húsz százalékának jövedelme között ma kilencszeres a különbség az OECD adatai szerint.
Az amerikai egyenlőtlenség az észak-európai államokkal összevetve még szembetűnőbb: Norvégia, Izland és Dánia esetében az alsó és a felső 20 százalék közötti jövedelmi eltérés csak 3,5 százalékos.
A Pénzügyi Szemlében a témáról megjelent egy részletes összeállítás, amely az 1980 és 2015 közötti időszakban lezajlott jövedelmi átrendeződést vizsgálja.
Eszerint az amerikai társadalmi olló szétnyílása az elmúlt 35 év alatt drámai méreteket öltött:
míg 1980-ban a lakosság 90 százalékának jövedelme az összjövedelem kétharmadát tette ki, addig ez az arány tavaly már csak 53 százalék volt.
Eközben a leggazdagabb egy százalék 6 százalékról 18 százalékra tudta növelni a jövedelmét.
Ilyen óriási társadalmi különbségeket utoljára az 1929–33-as nagy gazdasági válság idején lehetett tapasztalni az USA-ban,
ám akkor a válság elmúltával az egyenlőtlenségek folyamatosan csökkentek, és gyors visszarendeződés következett be.
Most azonban nem ez a helyzet. A recesszió szükségszerűen kiélezte a jövedelmi ellentéteket, mivel az alsóbb rétegek bevételei jelentősen visszaestek.
A recesszió azonban már hat éve véget ért, ennek ellenére a jövedelmi különbségek tovább mélyülnek. Ennek egyik oka a már említett Piketty-jelenség, vagyis az, hogy
ha a tőkével szerezhető jövedelem jóval felülmúlja a munkával szerezhető jövedelmet, illetve a GDP-növekedést, az szükségszerűen tőkekoncentrációhoz, vagyis az egyenlőtlenségek fokozódásához vezet.
Mindezt alátámasztja, hogy az USA-ban az egyenlőtlenség az 1970-es évek végén volt a legkisebb, azóta folyamatos, de nem egyenletes növekedést láthatunk. A 2000-es évek elejétől pedig nagyon felgyorsult a felső egy százalék és a társadalom többi része közötti jövedelemeloszlás torzulása, és ez a tendencia töretlennek tűnik.
A válság előtti pénzügyi buborék kialakulásakor, illetve a tőkének kedvező monetáris környezet idején a jövedelmi különbségek még „okkal” lódulhattak meg,
a recesszió elmúltával azonban a jövedelmi olló tovább nyílik, annak ellenére, hogy a tőkével szerezhető jövedelmekre elvileg a rekordalacsony kamatszintek évek óta fékezően hatnak.
Az amerikai Fed 2008 óta gyakorlatilag nulla százalék körüli szinten tartotta az alapkamatot, amelyet csak most, december közepén emeltek 0,5-0,75 százalékra.
Az igazságtalanság tehát ma már kódolva van a rendszerben: a munkával szerezhető jövedelmek továbbra is sokkal lassabban növekednek, mint a tőkével szerezhetőek, ezért nő az egyenlőtlenség, ahogy ezt az OECD adatai is mutatják.
Mindez Thomas Piketty közgazdász azon tételét is igazolja, miszerint
a válság utáni gazdasági kilábalás a spekuláció felé tolja a tőkét.
A gazdasági válsággal a leggazdagabbak jártak jól, de ez hatványozottan volt igaz az Egyesült Államokra. A társadalmi egyenlőtlenségek itt közel ötven százalékkal nőttek az 1970-es évektől napjainkig, míg Európa gazdagabb felében „csak” harminc százalék volt a változás mértéke.
A Gazdasági és Fejlesztési Szervezet (OECD) a társadalmi egyenlőtlenségről megjelentetett összeállítása szerint
ma a legigazságtalanabb társadalom Chilében, Mexikóban, Törökországban, az Egyesült Államokban és Izraelben létezik.
Ezekben az országokban mérhető a legnagyobb a különbség a felső egytized és az alsó egytized között. A legkisebb különbségeket Dániában, Szlovéniában, Szlovákiában és Norvégiában mérték.
