Már nem az arany a lényeg

2017.01.09. Utca embere
Vágólapra másolva!
Eladta az aranytartalékát a Magyar Nemzeti Bank – ez a hír mozgatta meg a napokban a magyar sajtót, de gyorsan kiderült róla, hogy nem igaz. Az MNB ezzel szemben egy újfajta befektetésben kezeli ezt a vagyont. De vajon kell-e aggódnunk amiatt, ha változik a jegybank aranykészlete? Egyáltalán: van-e még az MNB tulajdonában lévő aranyrudak és a pénzünk értékállósága között bármiféle összefüggés? Mire gondoljunk, ha azt halljuk, hogy csökkent a Magyar Nemzeti Bankban a devizatartalék? Erről kérdeztük Veres István Attilát, az MNB pénz- és devizapiaci igazgatóját.
Vágólapra másolva!

Nem adta el a jegybank az aranykészletet, ezzel szemben befektette azt. Ez mit jelent a gyakorlatban? Mit nyerhet ezzel a jegybank? Nem túl kockázatos ez az ügylet?

Alapvetően nem új dologról van szó, az MNB korábban is folyamatosan befektette az általa kezelt aranytartalékot. Az elmúlt időszak egyik fontos változása az volt, hogy a befektetési lehetőségek köre bővült. Ennek köszönhetően az MNB – eddig az arany esetében még nem, más tekintetben viszont rendszeresen alkalmazott pénzügyi művelet – az

úgynevezett deviza-csereügylet keretében fektette be az aranykészletet.

A korábban alkalmazott befektetési módszer szerint a jegybank az aranyat betétként helyezte ki a bankközi piacon. Az aranykészlet önmagában nem hoz jövedelmet, ráadásul a tárolásának költsége van: amennyiben nem kerül kihelyezésre, akkor a számlavezető bank számlavezetési díjat számít fel a mindenkori napi záró egyenleg után. Ezzel szemben kamatjövedelemre tesz szert az MNB, ha betétként helyezi ki a készletet. Az utóbbi időben ugyanakkor a betétért járó kamat számottevően csökkent, viszont más részpiacokon megfelelő lehetőségek adódtak a jövedelem növelésére. A jelenlegi árazás mellett a deviza csereügyleten keresztül végrehajtott befektetés ad lehetőséget a magasabb hozam elérésére.

Veres István Attila, az MNB pénz- és devizapiaci igazgatója Forrás: MNB

Az arannyal kapcsolatos

legnagyobb kockázatnak az az árfolyamkockázat számít, ami az arany árfolyamának ingadozásából fakad.

Ez azt jelenti, hogyha az arany ára emelkedik az pozitív eredményt jelent az MNB számára, az áresés ugyanakkor negatív.

Hogyan alakult az elmúlt közel fél évszázadban a jegybanki aranytartalék sorsa, mértéke? Mikor adta el és miért korábbi aranytartalékát az MNB? Igaz-e az, hogy a magyar jegybank aranytartaléka nemzetközi szinten a legalacsonyabbak közé tartozik? Nem jelent gondot ez?

Az 1980-as évekre az arany lényegében teljesen elveszítette a monetáris célú tartalékolásban korábban betöltött kincsképző szerepét. Ezzel párhuzamosan a devizatartalékok befektetése terén egyre nagyobb prioritást kaptak azok az eszközök, amelyek támogatják a reálérték megőrzését, és kellően likvidek ahhoz, hogy ki tudják szolgálni a monetáris politika egyes céljait.

Általában változtak a monetáris politika céljai, és ehhez igazodva változott a jegybankok által tartott devizatartalékok összetétele is. Az új célokat az arany már nem volt képest „kiszolgálni", így

a jegybankok szerte a világon elkezdték leépíteni aranytartalékaikat. Hazánkban az aranytartalék érdemi leépítése a nyolcvanas évek végén kezdődött meg és 1992-ben zárult le,

amikorra a korábbi 60 tonna feletti készlet mintegy 3 tonnára mérséklődött. Az ország aranytartaléka az elmúlt több mint 20 évben stabilan alakult. A Magyar Nemzeti Bank az aranytartalék zömének eladásából származó, ellenértékként kapott devizát alapvetően biztonságos, likvid és magasabb várható hozammal rendelkező külföldi állampapírokba fektette.

A fentiekkel összhangban a nemzetközi befektetők sem önmagában az aranytartalékok szintjét figyelik, hanem a teljes devizatartalék mérete számít. Ezzel összhangban dolgozták ki a tartalékmegfelelés nemzetközi módszertanát, azon belül pedig olyan tartalékmegfelelési mutatókat (például a rövid külső adóssághoz viszonyító Guidotti-mutatót), amelyek azt fejezik ki, hogy megfelelő szinten állnak-e egy-egy ország devizatartalékai.

Veres István Attila, az MNB pénz- és devizapiaci igazgatója. Forrás: MNB

A jegybanki devizatartalékok 2016. december végén 24,4 milliárd eurót tettek ki, ami az említett mutatók alapján megnyugtató szintet jelent. Ezt tükrözik a piaci folyamatok is, azon belül az állampapírpiaci hozamok stabilan alacsony szintje, az árfolyam stabilitása vagy az ország hitelminősítésének javulása is.

Az emberek azt gondolják, hogy a magyar valuta fedezetét még ma is az aranytartalék jelenti. Idejétmúlt gondolkodás ez? Mi vette át az aranytartalék szerepét, mi biztosítja a magyar pénz értékállóságát?

Az MNB aranytartalékának nagysága hozzávetőleg 100.000 uncia (kb. 3 tonna), amelynek értéke jelenlegi árfolyamon 110 millió euro körül van.

Ez az összeg az MNB hivatalos devizatartalékának kevesebb, mint egy százalékát teszi ki.

Ezzel szemben a jegybank nemzetközi tartalékainak döntő részét devizakövetelések, azaz a külföldi devizában tartott értékpapírok, betétek, számlapénz teszi ki. Ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, hiszen manapság a legtöbb jegybank – amellett, hogy sok különböző példa létezik – a tartalékainak legnagyobb részét devizakövetelések formájában tartja, vagyis magas minőségű, alacsony kockázatú, fejlett gazdaságok által kibocsátott értékpapírokba fekteti, azokból alakít ki széles körű, a kockázatokat megfelelően szétosztó és kezelő portfóliókat.

Milyen szerepet tölt be a magyar gazdaság életében a jegybanki devizatartalék? Kell-e tartanunk attól, bajt jelez-e, ha ennek a mértéke lecsökken?

Az MNB törvényben rögzített egyik alapvető feladata az ország devizatartalékainak kezelése. Az MNB több funkció ellátása céljából tart devizatartalékot. Ezek közül kiemelkedik a monetáris politika támogatása, illetve az ország pénzügyi stabilitásának biztosítása. Emellett az MNB az állam bankárjaként eljárva biztosítja az államkassza devizaigényét is. A devizatartalék ennek megfelelően tehát központi szerepet kap a magyar gazdaság életében.

Veres István Attila, az MNB pénz- és devizapiaci igazgatója Forrás: MNB

A devizatartalékra vonatkozó számszerű adat változása önmagában nem sok mindent árul el. Az számít inkább, hogy a tartalék szintje hogyan viszonyul a szükséglethez. Ha kevesebbre van szükség, mert például csökken az ország sérülékenysége, akkor a devizatartalékok csökkenésétől nem kell tartani. Sőt, amennyiben a tartaléktartásnak költsége is van, mert a devizatartalékok befektetésén kevesebb hozam érhető el, mint amit annak finanszírozása során ki kell fizetni, ahogy egyébként a feltörekvő piaci jegybankok esetében általában tapasztalható is, akkor a csökkenő tartalék csökkenő költséget is jelent.

Az elmúlt időszakban Magyarország külső egyensúlya jelentősen javult, az ország külső sérülékenysége csökkent, az adósságszerkezet egészségesebbé vált. Ennek megfelelően csökkent a tartalékokra vonatkozó szükséglet, és ennek megfelelően csökkenhetett a devizatartalékok mértéke. Ezt nemcsak a piaci folyamatok vagy a nemzetközi bankházak elemzései tükrözik vissza, hanem például a nemzetközi szervezetek (Európai Bizottság, IMF) országjelentései is.