Tíz perc alatt találhatunk cégtemetőt, de a felelősségre vonás nehéz

2017.02.16. 15:42

Céget venni nem bűncselekmény. Céget eladni sem. Akkor sem, ha a cég adott esetben a csőd szélén áll. Sőt az sem bűncselekmény, ha az ügyletben meglepő módon nem a céget eladó kapja a pénzt, hanem éppen ő fizet a vevőnek. De akkor miként lehet lefülelni azokat, akik csalárd módon cégtemetőbe viszik a cégüket és magukat a temetőüzemeltetőket?

A feladat nem egyszerű, ezért sem állnak a hasonló ügyek hegyekben, miközben a céginformációs szolgáltatásokat használva tíz percen belül lehet találni egy legalább száz tagból álló cégtemetőt. Heves megyében csütörtökön emeltek vádat a megye első hasonló ügyében: a vád szerint 86 csődközeli céget tűntettek el. Összesen 38-an dolgoztak azon, hogy a cégek köddé váljanak a hitelezők és hatóságok elől. A vád ellenük egyebek mellett sikkasztás és költségvetési csalás – és ez nem is véletlen. 

A hitelezők sokszor csak zárt kapukat találnakForrás: AFP

A cégtemetők működése viszonylag egyszerű. Egy csoport vállalja, hogy átvesz olyan cégeket, amelyek már nem működnek, vagy működnek, de a felhalmozott adósságot, adótartozást már bizonyosan nem fogja tudni kitermelni, sem visszafizetni.

Rövid távon az is fontos lehet, hogy a hatóságok ne találják meg a céget – új székhelyen, lehetőség szerint másik megyébe, régióba „költözve" csak lassan érnek össze a szálak. A végső cél azonban az, hogy a társaság eredeti, korábbi tulajdonosainak ne kelljen foglalkozniuk se a hitelezőkkel, se az adóhatósággal, se végrehajtókkal, felszámolókkal. Inkább fizetnek egy adott összeget – a Heves megyei ügyben átlagosan 150-300 ezer forintot –, és le van tudva a gond.

A másik oldalon pedig értelemszerűen ez maga az üzlet: cégenként néhány százezer forintot le lehet gombolni és biztosított a megélhetés. Mi a feladat? Össze kell gyűjteni olyan cégeket, amelyektől a tulajdonosok meg akarnak szabadulni, emellett kell egy olyan ügyvéd is, aki ügyesen megszövegezi és ellenjegyzi a cégek átadásáról szóló szerződéseket. És persze egy új vevő, de ez a legegyszerűbb feladat. Vannak cégtemetők, ahol egy helyszínre jegyeznek be minden céget – ikonikus példája ennek Iregszemcse, ahol egy kockaházban több száz félhalott cég vegetál –, de működik az a modell is, amikor hajléktalanok, külföldi, jellemzően ukrán állampolgárok lesznek az új tulajdonosok. A százezres nagyságrendű díjat pedig a felek összehozásán fáradozó közvetítők és ügyvédek teszik zsebre.

Nem lehet általánosan kijelenteni, de jellemzően a hétköznapi esetekben, amikor a cégben csak adósság van, elegendő egy iregszemcseihez hasonló raktárban elhelyezni a társaságot, ám ha a tevékenységhez egyéb bűncselekmény, tipikusan áfacsalás kapcsolódik, akkor jobb teljesen utolérhetetlen emberek nevére írni a cégeket.

Cégtemető vagy szolgáltató?illusztráció - Forrás: MTI/Marjai János

Hol ebben a bűncselekmény?

A cégek átruházásában semmi, akkor sem, ha a cégre jó eséllyel felszámolási eljárás vár, sőt az sem szabálytalan, ha az ügylet során nem fizet a vevő az eladónak. Ez legfeljebb szokatlan.  Az eljárás maga természetesen bűncselekmény, kimeríti a csődbűncselekmény tényét, de szóba jöhet a tiltott fedezetelvonás is. Ezt azonban nem könnyű bizonyítani.

Mert viszonylag vékony a mezsgye aközött, hogy valaki köt egy ránézésre rossz üzletet – tudniillik átvesz egy erősen mínuszos vállalkozást –, és aközött, hogy mindezt azért teszi, mert tudja, ezután a hitelezők nem juthatnak pénzükhöz.

Egy cégfelvásárlásokkal foglalkozó befektető is hasonlót tesz: pusztuló cégeket vásárol, azokat felturbózza, majd sokszorosáért eladja. Nyilván nem jön be minden üzlet, lesz olyan cég, amelyik be fog dőlni. Sőt, ha nagyon rosszul csinálja, minden cége bedől, de ettől ez még nem csődbűncselekmény.

A cégtemetőknél viszont nincs szó cégmentésről. Itt azt kell bizonyítani, hogy a felek direkt azért adták-vették a cégeket, mert a cél a hitelezők, hatóságok megtévesztése volt, és senkinek soha eszébe sem jutott a vállalkozások megmentése.

Szakértők szerint ezt rettentően nehéz bizonyítani, különösen több év távlatából.

Ezért jobb híján a sikkasztás és költségvetési csalás lehet a megfelelő fegyver, ezt ugyanis sokkal nehezebb eltrükközni. Van adótartozás a cégben? Van. Volt szándék arra, hogy ezt megfizesse? Nem volt – ha lett volna, ennek komoly dokumentációja lett volna. Azért, ezek az ügyek így sem vihetők keresztül könnyedén, esetenként ugyanis több ezer oldalnyi iratanyagot kell kezelni, áttekinteni és felhasználni, arról nem beszélve, hogy a fifikásabb cégtemető-működtetők nem állnak meg a megyehatáron, vagyis több megyén, régión átívelő hálózatot kell több hatóság együttműködésével felderíteni és leleplezni.