Magyarok hódítanák meg a közösségi pénzváltás piacát

2017.03.11. 14:06

Szinte egyszerre ugrott neki a pénzváltás forradalmasításának két magyar hátterű cég, a Midrate és a Fuger. A két közösségi médiára támaszkodó platform alapvetően arra épít, hogy a pénzváltókat kiiktatva kedvezőbb árfolyamon lehessen valutát adni és venni. Az idén év elején élesített, illetve élesre állított szolgáltatások között azért van különbség.

A kiindulás ugyanaz a probléma: hazajövünk a nyaralásból, és nem tudunk mit kezdeni a megmaradt valutával. Az eurót még csak-csak fel lehet használni záros határidőn belül, de mit kezdjünk a rúpiával, ausztrál dollárral vagy izlandi koronával? Innen jött Orszáczky István ötlete, aki barátaival kitalálta a Midrate.com-ot.

Az Origo.hu számolt be először erről a portálról, ahol a valutát eladni és venni akarók egy közös platformon találhatják meg egymást, és intézhetik a pénzváltást középárfolyamon, mindenfajta egyéb költség nélkül. A szolgáltatást a Midrate S. L. biztosítja, a baszkföldi Pamplonában bejegyzett cég tulajdonosai ugyanakkor magyarok, a spanyolországi székhelyet praktikus okokból választották, ott élnek, így ott egyszerűbb a céges ügyeket intézni – mondta lapunknak Orszáczky.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

A nyaralási pénzváltási mizériából jött a Fuger ötlete is – azzal, hogy Vass János ügyvezető igazgató bevallása szerint inspirálta őket egy 2013-ban alapított, azóta befuccsolt brit startup cég is. A főállásban programozóként dolgozó Vass kollégáival céget alapított – amelyben munkáltatójuk, az ENCO Software Kft. kisebbségi tulajdonos –, és a Smart Soft Kft.-n keresztül láttak neki a közösségi pénzváltó platform kiépítésének.

A cél nyilvánvaló mindkét vállalkozás esetében:

megfelelő számú felhasználó gyűjtésével rá lehet fordulni a pénzkeresésre is. Egyelőre a Midrate mintegy 800, a Fuger pedig 400 felfordított hüvelykujjat gyűjtött a Facebookon, ennek nyilvánvalóan sokszorosára van szükség ahhoz, hogy működőképes platform alakuljon ki. Egyelőre inkább az egyébként is könnyen hozzáférhető valuták érhetők el, mint az euró, de minél több a partner és a felhasználó, annál szélesebb lesz a paletta mind a keresleti mind a kínálati oldalon.

Az egzotikus valuta a lényeg
A felhasználók számára az lenne a nagy bolt, ha a ritkább valutáknál is működne a kereslet: ezeknél ugyanis a pénzváltók igen nagy spreadet alkalmaznak, vagyis a vételi és eladási árfolyam között nagyon nagy a különbség. Az eurónál a nagyobb, Budapest belvárosában működő pénzváltók 10-12 forintos spreadet alkalmaznak, vagyis a középárfolyamnál öt-hat forinttal olcsóbban vesznek és ugyanennyivel drágábban adnak eurót, ami kisebb összegnél nem annyira durva. A ritkább valuták esetében, mint mondjuk az izlandi korona vagy török líra azonban jóval nagyobb az árrés. Általában a rutinos utazók azt javasolják, hogy az adott országban váltson a turista dollárért vagy euróért helyi valutát, mert még a kétszeres váltással is jobban ki lehet jönni, mint az itthoni lehúzással. Ezen a bajon komolyan segíthetnek a közösségi pénzváltó platformok, hiszen így mind az eladó mind a vevő jól jár, ha kiiktathatják a pénzváltók hasznát.

A két platform hasonló elvű, de mégis más. A Midrate oldalára lépve regisztráció és külön applikáció nélkül is meg lehet nézni, milyen ajánlatok vannak a piacon, s ha valamelyik megtetszik, akkor egyszerűen lehet jelentkezni érdeklődőként. Ez gyakorlatilag olyan, mint egy piactér, ahol végig sétálva megnézhetjük, mire van kínálat, illetve kereslet. Ha nem találunk megfelelő ajánlatot, akkor mi magunk is adhatunk vételi és eladási oldalon egyaránt.

Az átváltás középárfolyamon történik, vagyis kizárt, hogy az egyik fél tényleges profitot könyveljen el – ez akkor lenne elképzelhető, ha az egyik oldal kényszerhelyzetben van. Például sokkal nehezebb eladni mint venni nepáli rúpiát, hiszen Nepálig utazva számos helyen van lehetőség üzletet kötni, míg az eladás viszonylag kötött, a kereslet pedig rendkívül alacsony.

Két magyar cég is teszteli a közösségi pénzváltói piacot

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A Fuger használatához le kell tölteni egy applikációt – ez egyelőre csak iOs-en érhető el, az Android verzió gyártás alatt áll –, majd regisztráció után, vagy Facebook-fiókkal be lehet jelentkezni. Itt nem látjuk a piacteret, mindenképpen magunknak kell ajánlatot tenni, amelyre aztán válaszolhatnak azok, akik már ellentétes irányú ajánlatot tettek.

Vagyis ha eurót szeretnék venni, a vételi ajánlatot látja az, aki eurót szeretne eladni. Ebben talán kevésbé szimpatikus, hogy az ajánlatot a vakvilágba kell megtenni, ugyanakkor a böngészésre egy perc időt sem kell vesztegetni. Az árfolyamot itt magunk lőhetjük be, tehát akár jól is járhatunk a váltással, ez azonban csak a már említett, speciális esetekben valószínű, a rendszer pedig automatikusan a középárfolyamot állítja be.

Mindkét platform arra épít, hogy a felek, miután megállapodtak, megbeszélnek egy helyszínt, ahol megtörténik a pénzcsere. Ebből adódóan inkább a nagyvárosokban alakulhat ki pezsgőbb közösség. A cél a budapesti tesztidőszak után persze a nemzetközi megjelenés mindkét cég esetében. Orszáczky szerint lesznek országok, ahol sokkal nagyobb az esély a népszerűségre, hiszen sok minden függ az adott állam pénzügyi kultúrájától.

Skandináviában például valószínűleg halott ügy lenne egy ilyen szolgáltatás, hiszen gyakorlatilag nem használnak készpénzt, mindent kártyával fizetnek. Ellentétben Dél-Európával, ahol még komoly hagyománya van a bankjegyhasználatnak. Arról nem beszélve – tette hozzá –, hogy Pamplonában például csak bankokban lehet pénzt váltani, rettenetesen rossz árfolyamon. Ez alapján tehát Budapest még keményebb piacnak is tűnik, hiszen az itthoni váltás nem annyira drámai. Vagyis ha itt bejön a bolt, akkor máshol is adott a lehetőség.

A kérdés persze nem az, hogy lehet-e hasonló platformot gyártani, hanem az, miből lesz pénz. Ebben nagyjából hasonló a két cég elképzése, legalábbis a tekintetben, hogy a pénzcsináláshoz sok felhasználó kell. A hirdetési felület értékesítése egy komoly látogatottságú oldal esetében alap.

Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Emellett a Midrate a nagy ügyfelektől számítana bevételre. Adott összegű tranzakció felett már lenne költsége például az ügyletnek, de itt valóban nagy összegre kell gondolni, egy szimpla nyaraláshoz váltandó valuta bizonyosan díjmentes marad. A cég emellett extra szolgáltatásokat is nyújtana külön díjért: tipikusan ilyen lenne, ha valaki egyszerre több fajta valutával üzletelne, de lenne az a pénz, amiért reklámmentes felület jár. Pénzbe kerülne az is, hogy az ajánlatunkat előre sorolják.

A Fuger is nagyjából ebben gondolkodik, az alapszolgáltatás itt is ingyenes maradna, az extra pedig fizetős lenne. Itt azonban nem zárkóznának el attól sem, hogy maguk a pénzváltók is megjelenjenek, azzal, hogy az ő ajánlataiknál beleszámolnák az ajánlattételnél a díjakat is, így ezek az árfolyamok valamivel kedvezőtlenebbek lennének. Itt is szóba jöhetne az előre sorolás, de akár az is, hogy a felhasználó többet lát a fizetős verzióban. Az sem kizárt, hogy kellő felhasználó begyűjtésével el lehessen adni az egész szolgáltatást egy befektetőnek – tette hozzá Vass János.

A platformba mindkét cég több millió forintot fektetett eddig – főként a felhasznált munkaórát tekintve – vagyis a vállalkozások egyelőre égetik a pénzt. Ugyanakkor nem sürgeti a tulajdonosokat semmi, hiszen egyelőre nem ebből akarnak megélni. Vass szerint nagyjából egy évre megoldott a finanszírozás, utána már ideális körülmények között termőre fordulhat a vállalkozás. A Midrate sem vár azonnali megtérülést, egyelőre kockázati tőkebefektetőt keresnek.