Bangladesi varrónő, pakisztáni sofőr Romániában

Romániában tombol a munkaerőhiány, már szakképzetlen segédmunkásokat is szinte lehetetlen találni. Ennek oka, hogy jelenleg majdnem 5 millió román dolgozik Nyugat-Európában, akiket képtelenség hazacsábítani, mivel külföldön négyszer annyit keresnek, mint odahaza. Aki még Romániában van és munkába állhatna, túl magas segélyt kap ahhoz, hogy megmozduljon. Így vendégmunkásokat kell importálni, és bár kézenfekvő volna az ukránokhoz és a moldávokhoz nyúlni, az ázsia emberi erőforrás még olcsóbb. Szóval most százával veszik fel a román gyárak a vietnamiakat.

Háromszáz vietnami hegesztőt és lakatost alkalmaz a tulceai hajógyár, mivel Romániában nem talál megfelelő számú szakmunkást. A friss bejelentést a Krónika úgy kommentálja, hogy az jól mutatja, hogy egyre akutabb munkaerőhiánnyal szembesül a román állam, ahol immár

a bangladesi varrónő vagy a pakisztáni sofőr sem kuriózum.

A román gazdaság számos területén külföldiekkel igyekeznek pótolni a masszív elvándorlás nyomán keletkezett űrt. Egyre nagyobb számban bukkannak fel ázsiai vendégmunkások, sokan viszont inkább a szomszédos országokból, Ukrajnából és a Moldovai Köztársaságból "importálnának" munkaerőt. Egy kolozsvári építési vállalkozó arról panaszkodott, hogy

hónapok óta képtelenség még az ország távolabbi sarkából is szakképzetlen munkásokat toborozni,

a legtöbben ugyanis külföldön vállalnak munkát, vagy egyszerűen nem akarnak elhelyezkedni. Még úgy sem, hogy állítása szerint 2300 lejes (160 ezer forint) nettó átlagfizetésen felüli bért ajánl. Általános jelenségről van szó,

júniusban történelmi mélypontra, 470 ezerre csökkent a munkanélküliek száma az országban, amely 5,3 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg.

A tavalyi utolsó negyedévben, a meghirdetett és betöltetlen állások száma több mint 60 ezer volt, ez pedig 11 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A munkaerőhiány elsődleges oka, hogy a húszmilliós országból az elmúlt két és fél évtizedben milliók távoztak külföldre, a legfrissebb adatok szerint

jelenleg mintegy 4,4 millió román állampolgár dolgozik Nyugat-Európában.

Jönnek az (olcsó) külföldiek

A munkáltatói szövetségek jobb híján igyekeznek elérni a kormánynál és a román parlamentnék, hogy módosítsák a munka törvénykönyvét, megkönnyítve a külföldi munkaerő alkalmazását. A szigorú jogszabályok miatt tavaly mintegy 5500, nem uniós országból származó állampolgár kapott munkavállalási engedélyt Romániában. Ez hiába is kétszerese a 2015-ös adatnak, mivel évente 40 ezren elhagyják az országot.

A kialakult helyzetre az jelenthet megoldást, ha a bérek fokozatos növekedésével egyidőben Románia megnyitja a munkaerőpiacát a külföldiek előtt. Elsősorban a szomszédos, nem európai uniós országok - Ukrajna és a Moldovai Köztársaság - munkavállalói jöhetnének szóba, akik számára vonzó az otthonihoz mérten háromszor nagyobb romániai átlagfizetés.

Csakhogy az elmúlt években a legtöbb foglalkoztató mégis inkább az olcsóbb, ázsiai dolgozókat preferálja.

Egy brassói ingatlanfejlesztő például Vietnamból alkalmazott építőipari munkásokat, a napokban pedig a már említett tulceai Vard hajóépítő üzem közölte, hogy ugyancsak a délkelet-ázsiai országból szerződtet hegesztőket és lakatosokat. Tudorel Topa, a hajógyár igazgatója azzal magyarázta a lépést, hogy az üzem maximális kapacitáson dolgozik, Romániában viszont nem talál elég munkást, mivel a tapasztaltabb szakik 2-3 ezer eurós havi bérért Finnországban, Németországban és Nagy-Britanniában dolgoznak. Ez érthető is, hiszen

Romániában ugyanez a bér nem éri el a 700 eurót sem.

Nicolae Bădescu, az Argeș megyei munkaerő-elhelyezési ügynökség vezetője arról beszélt, hogy a régió fuvarozócégei újabban indiai és pakisztáni sofőröket alkalmaznak kamionokra, miközben a konfekcióiparban nepáliak és bangladesiek kapnak állást, de Bukarestben egyre többen alkalmaznak Fülöp-szigeteki dadát. Szakértői kommentárok szerint a legnagyobb baj, hogy a kelet- és nyugat-európai bérszakadék miatt lehetetlen hazacsalogatni a romániai vendégmunkásokat, eközben az állam által biztosított szociális segélyek, ide értve a garantált minimálbért is, visszatartja a támogatottakat attól, hogy elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon.