Több lítiumra lenne szükség, mint amennyit jelenleg kitermelnek

2017.08.23. 07:03

Az e-járművek talán legnagyobb technológiai korlátja jelenleg az akkumulátorok kapacitása. Az Origo is megírta, hogy a lítium-ion akkumulátorokkal jelenleg az a probléma, hogy a fejlesztőknek egyelőre nem sikerült az áttörés az energiasűrűség növelésében, méretüket pedig csak igen korlátozottan lehet növelni. Addig pedig, amíg valaki nem áll elő új megoldással, ezekkel kell az energiát szolgáltatni a közeljövő autóinak.

A világ lítium-kitermelésének egyik legfontosabb színtere Dél-Amerika: a Föld készleteinek jelentős része ebből a fémből itt található, főként sóföldek formájában. Kitermelésük azonban váratlanul költséges lett, szállításuk pedig tovább növeli piaci árukat. Ahogy az Origo is megírta, egy brit nagyvállalat ezért például inkább saját bányát nyit az ősi kelta végeken, hogy az ottani termeléssel szolgálja ki a növekvő európai és amerikai igényeket. Például a Tesláét: Elon Musk e-autókkal kapcsolatos bejelentéseitől és új gyárak létesítésének terveitől a bányásztársaságok egyre idegesebbek lesznek. Mind kérdésesebbé válik ugyanis, hogyan tudják szállítani azt a hatalmas mennyiségű lítiumot, amire az e-járművek gyártóinak szüksége van.

Ki hitte volna?

Néhány évtizede még azzal foglalkoztak a kitermelést végző társaságok, hogy fenntartsák a lítium iránti keresletet a világon. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy

az elmúlt évtized forradalmi változást hoz a lítium kitermelésben és a lítium bányászatban is:a mobileszközök és okoskütyük után most az évről-évre növekvő e-autó gyártást kellene kiszolgálni a kitermelő-társaságoknak. Emiatt most többeknek fájhat a fejük: a lítium világpiaci ára kisebb megszakításokkal ugyan, de folyamatosan emelkedik, a befektetőknek pedig újabb pénzeket kellene tolniuk az ágazatba.

Lítium bányászat Dél-AmerikábanForrás: CRU

Ha pedig ez önmagában nem lenne elég, az e-autók gyártói mind nagyobb igényeket jelentenek be. A speciális kocsikhoz szükséges lítium tonnánkénti ára a bányászatra és a fémiparra szakosodott nemzetközi elemző társaság, a CRU Group adatai szerint 2017-ben jelentős, 30-35 százalékos emelkedést produkált, és egy kis időre át is lépte a 8.000 dolláros tonnánkénti árat. Tíz éve ennek a negyede volt az ár, miközben a Tesla S modelljének egyetlen autójához 45 kilogramm lítium-karbonátravan szükség – csak Muskék pedig éves szinten félmilliót szeretnének piacra dobni fejlesztésükből.

A baj pedig nem jár egyedül: miközben Chile és Argentína közösen a világ lítium-tartalékának 67 százalékán ücsörögnek, az elmúlt két évtizedben egyetlen kitermelő hely nyílt az utóbbi országban. Az Olaroznál létesített lítiumnyerőben azonban sok minden nehezíti a munkát: idén nyáron csőstül jött a baj, egymás után romlottak el a berendezések, köszöntött be a kitermelést akadályozó csapadékos időjárás. Júniusban ezért csak a tervezett mennyiség négyötödét tudták kitermelni, és bár a társaságnak megvannak a tervei további lítiumnyerők nyitására, ahhoz több pénzre lenne szükség. Csakhogy a befektetők lehetőségei is végesek, nem tehetik meg, hogy csak a már működő helyszínekre illetve ágazati szereplőkre koncentrálnak:
Évről-évre új projektbe kell fektetnünk, mert ha nem tesszük, beszűkül a piac és erősen lecsökken a termelés" – mondja Daniela Desormeaux, a lítiummal kapcsolatos üzleti befektetésekre és tanácsadásra specializálódott SignumBox vezetője.

Akár bányából, akár sóból: egyik sem könnyű műfaj

A cikk elején említett, Cornwallba tervezett kitermelő a szó klasszikus értelmében bánya lesz: itt fém formájában megtalálható lítiumot fognak felszínre hozni. Dél-Amerikában ezzel szemben hatalmas sóföldek terülnek el. Ebből a kinyerés elméletileg pofonegyszerű és technológiailag sem drága: a sós oldatot speciális tárolókba kell szivattyúzni, amelyeket a nedvesség elpárolgása után csak gondosan be kell takarni, így vigyázva az értékes nyersanyagra.

Az egyik legnagyobb argentínai lepárló a Jujuy-völgyben: bővíteni szeretnék.Forrás: LosAndes

Csakhogy az olarozi eset mutatja: éppen elég, ha a szivattyúk tönkremennek, már nem képesek tartani az elvárt termelési szintet. A befektetők pedig feszültek: sok helyre kellene fogyóban lévő pénzük.

A CRU Group ezért arra figyelmeztet: a viszonylag kis beruházási költség és a lítium iránti kereslet sok új szereplőt arra csábíthat, hogy bekapcsolódjon a kitermelésbe, ám a már pályán lévő játékosok is, sorozatosan nem várt nehézségekről és terven felüli költségekről számolnak be. Az elemzők 

39 kitermelő-vállalatot követnek nyomon, ezek közül mindössze négynek stabil a termelése, és ezek mindegyike Kínában van. Ezek a globális termelésbe évi 24.000 tonnát tesznek bele.

A várakozások szerint idén további 400.000 tonnát tíz kitermelő fog összedobni, Kanada, Chile, Argentína, Mexikó és a szállított mennyiségben jelenleg élen járó Ausztrália lesznek ennek a helyszínei. Utóbbi országban szintén van olyan elsőbálozó társaság, amely meglepetésszerűen jelentkező problémákkal kellett hogy szembenézzen az elviekben nagyon egyszerű kivonási eljárás során. Így

Brisbane 15.000 tonnás első féléves ígéretéből 11.862 tonna lett június végére.

Chilében pedig a földtulajdonosokkal kell alkudozni a kitermelőknek: a sóföldek meglehetősen elaprózottak, azokon általában sokan osztoznak, a kitermelést viszont csak egybefüggő, nagy területen érdemes megkezdeni.

Miközben ezek a társaságok egyezkednek, a Tesla újabb célszámot jelentett be: a Model 3-ból évi 700.000 darabot szeretne gyártani. A kitermelést végző cégek úgy látják: nagyjából 25 évig lehet a jelenlegi formában fenntartani a termelést. Ez alatt idő alatt persze új technológiai megoldások is születhetnek az e-autók akkumulátoraihoz.