Nem biztos, hogy úgy fair a fairtrade-termék, mint korábban

SRI LANKA; NUWARA ELIYA; TEA PICKING

Nagy a mozgolódás az élelmiszergyártó cégek körében. A „fairtrade” jelzés mögött komoly átrendeződés zajlik. Egyes nagyvállalatok a korábbi külső minősítések helyett saját szabványaikat és előírásaikat kezdik alkalmazni annak igazolására, hogy a gyártás során felhasznált nyersanyagaik valóban megfelelnek az etikus termelési és kereskedelmi normáknak. Nem a gonosz multik lépéséről van szó: a megfontolás mögött racionális üzleti érdekek állnak, és az is előfordulhat, hogy a vállalat saját előírásai eredményesebbek a minőség biztosításában.

Az a cégnév, hogy Mondelez International, vélhetően kevesebbet mond, mint ismert márkái közül kettőnek a neve. A Cadbury és a Toblerone mögött álló vállalatóriás vezetősége nemrégiben hasonló döntést hozott, mint a Lipton és más nagy brandek mögött álló Unilever, illetve más élelmiszergyártók.

Saját szabványokat jelentettek be, melyek termékeken és marketingüzenetekben való megjelenítése azt a célt szolgálja, mint a 'fairtrade' jelzés megléte.

Vagyis igazolja, hogy a termék elkészítéséhez szükséges nyersanyagokat fenntartható gazdálkodást folytató termelőktől, etikus kereskedelmi megállapodások keretében szerezték be. A bejelentésekre szinte azonnal kritikus hangok reagáltak. Bár úgy tűnik, lehet abban valami, hogy a vállalatok akár jobbak is lehetnek a fairtrade-műfajban saját minősítéseikkel, mint a külső szervezetek szabványai alapján.

A vállalatok mostantól saját maguk számára adnának fairtrade-minősítéseket Forrás: AFP/Biosphoto/Antoine Boureau

Fairnek fair, csak keveset nyújt

Magyarországon sem cseng ismeretlenül a fairtrade jelzés egyes bolti vagy szaküzletekben kapható termékeken. Ezeknek összetevői általában feltörekvő országokból származnak. A Faitrade International nonprofit szervezetként arra törekszik, hogy az ezekben az országokban dolgozó termelőknek jobb értékesítési lehetőségeket kínáljon. Azok a vállalatok, akik ezektől a helyi termelőktől vásárolnak, bizonyos ár alá nem ígérhetnek, és ha azt szeretnék, hogy a termék is megkapja majd ezt a jelzést, gyakori feltétel, hogy

részt kell vállalniuk a helyi gazdaság, illetve közösség fejlesztésében is.

A vállalatok egy része azonban most váltani akar, ha ki nem is hátrál a fairtrade-ből. Azt mondják, azok az előírások, melyekre az UTZ Certified vagy a Rainforrest Alliance nevű cégek minősítik tevékenységüket, a továbbiakban

nem elegendők a korábban kitűzött nemes célokhoz.

Azt a vállalatok elismerik, hogy a fairtrade szemléletmódként és gyakorlatként is nagyon sokat tett azért, hogy csökkenjen például a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó erdőirtás mértéke, vagy a gyermekmunka a világon. Eközben azonban úgy látják, a harmadik, külső fél kiadta tanúsítások révén egyáltalán nem biztosítható, hogy a termék alapanyaga csak a megfelelő gazdálkodásból származzon az előállítás során. A gyártó cégek azt mondják, saját eljárásrendjeik hatékonyabbak lehetnek.

Teaültetvény Srí Lankán: a fairtrade egyik jellemzője a helyi termelőkkel kialakított etikus kereskedelem Forrás: AFP/Heaton

A vásárlók mindenek előtt

A fairtrade és azok a külső minősítő cégek, melyek jóváhagyják a vállalatok alkalmazott eljárásrendjeit, sokat tettek a méltányos kereskedelem előmozdításáért. Tevékenységüknek köszönhetően, a világ élelmiszertermelésében és így a vásárlók asztalán is, mind nagyobb arányban vannak jelen a tisztességes kereskedelmi tranzakció révén, fenntartható gazdálkodást folytató termelőktől vett alapanyagok, és az azokból készített termékek. Az előállító cégek egy része ugyanakkor most úgy véli,

sokkal jobban tudják biztosítani a vásárlók számára a minőséget és az etikus előállítási folyamatot, ha maguk minősítik és ellenőrzik saját magukat.

A vevők ugyanis mindinkább tisztában vannak azzal, mit jelent a fairtrade, és egyre inkább előnyben részesítik ezeket a termékeket. Az ágazat növekedése ugyanakkor lassul, miközben a vállalatoknak folyamatosan racionalizálni kell a költségeiket. Ennek egyik eszköze lehet a maguk kidolgozta szabvány.

Ami ugyanis működik a kávénál és a banánnál, az nem működik a kakaónál és a teánál.

A fogyasztók egyre tudatosabban keresik a méltányos kereskedelemből származó termékeket Forrás: AFP/Andreas Franke

Vagyis az eddigi minősítések nem minden esetben teszik lehetővé, hogy a vállalat nyomon kövesse az alapanyag útját, a helyi termelőtől a gyártósorig.

A vásárlókat többé nem lehet megvezetni”

– mondja Christiaan Prins, a Barry Callebaut gyártó egyik vezetője, utalva arra, hogy a fogyasztók pontosan azt várják el a terméktől, amit annak minősítése jelez. A kakaónál és a teánál pedig ez nem működik.

A Mondeleznek is az a problémája, hogy a jelenlegi szabványok révén nem látják a nyersanyagok és összetevők mozgásának valamennyi fázisát,

hiszen nem kizárólagosan vesznek részt a beszerzések lebonyolításában.

Ezért a cégek egyéni megoldásokat vezetnek be azért, hogy a teljes folyamatot nyomon tudják követni, külső partnereiktől függetlenül.

A Sainsbury's például már be is vezette saját minősítését, „Fairly Traded” néven.

Amikor júniusban első alkalommal jelent meg ez a jelzés a teáikon az addigi „Fairtrade” helyett, a vásárlók közül többen nagy ellenérzésekkel fogadta a váltást. Kritikus hangvételű kommentárok jegyzik meg, hogy ezzel a lépéssel a cég kihúzza a termelők lába alól a talajt, akik így nem számíthatnak magasabb vételi árra teájukért. A vállalat azzal reagált, hogy

a továbbiakban valóban nem kíván licencdíjat fizetni a Fairtrade International-nak, de továbbra is attól a termelői csoporttól kíván vásárolni,

melyek rendelkeznek a termelésre vonatkozó fairtrade-feltételekkel. De jelezte azt is: olyan termelőktől is hajlandó a felvásárlásra, akiket saját minősítési rendszere alapján talál megfelelőnek.

Úgy tűnik, a cégek valóban komolyan gondolják lépéseiket, és látható erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az alapanyagok jobb nyomon követésére tett ígéretüket betartsák.

A Barry Callebaut például külön tárolót épített annak a kakaónak,

amelyet igazoltan tisztességes gazdálkodás és kereskedelem útján szereznek be. A cégnek ugyanis nagy nehézséget okozott, hogy egyes afrikai országokban a fairtrade-termelőktől származó kakaóbabot összeöntve tárolták szállítás előtt a hagyományos nagyipari termelésből származóval. Így ez esetben a fairtrade minősítés csak annyit jelentett, hogy

egy szelet csokoládéban van valamennyi az előírásoknak megfelelő alapanyagból, és a cég kifizette a vonatkozó licencdíjakat.

De azt már senki nem tudhatta, ténylegesen milyen kakaóbab került abba a táblába a gyártáskor. Érthető, hogy ezt az állapotot a cég nem kívánja a továbbiakban fenntartani.

A Barry Callebaut és a Mondelez még a legkorszerűbb technológiát is beveti a vásárlók érdekében: előbbi a termék nyomonkövethetőségét megkönnyítő mobilalkalmazást fejleszt, utóbbi

digitális térképen követi a kakaóbab ghánai, elefántcsontparti és indonéziai útját a termelőktől a feldolgozóhelyig.

Az Unilever pedig bejelentette, hogy 2020-ig valamennyi készterméküket saját minősítésüknek – belső agrokulturális kódexüknek – fogják megfeleltetni.

Zöldtea-ültetvény Kínában, Hangzhou-ban, az UNESCO világörökségi listáján szereplő területen. Forrás: AFP/Gerault Gregory

A vállalatok azt is érveik között hozzák fel, hogy a két független fairtrade minősítő, a UTZ Certified és a Rainforest Alliance rendszerei túlságosan bonyolultak voltak, melyeket nehezen lehetett a gyakorlatba átültetni. Egyesek úgy látják: most, hogy a két minősítő egyesülésre készül, valószínűleg egyszerűsíteni fogják előírásaikat is.

Aggódnak az átláthatóság miatt

A vállalatok lépéseit nem mindenütt fogadják kitörő lelkesedéssel. Többen amiatt aggódnak, hogy ha a vállalatok a jövőben zárt ajtók mögött oldják meg az etikus magatartással összefüggő feladatokat, nem lesz átlátható a nagyközönség számára, hogy ők maguk és a termelők hogyan is alkalmazzák a szabályokat.

Nem szeretnénk, hogy a korábban kidolgozott feltételek kiüresedjenek, és a vásárlóknál is bizonytalanságot idézzen elő az, ha többféle minősítési rendszerrel találkoznak”

– mondja Sloane Hamilton, a szegénység felszámolásáért és az emberek közötti egyenlőségért küzdő Oxfam munkajogokkal foglalkozó előadója.

Érdekes módon, még a független minősítők aggódnak a legkevésbé, noha nekik elemi érdekük a rendszerben betöltött szerepük megtartása. Az éves licencdíjak eddig nagyjából 13 millió dollárt tettek ki, ami egyébként a Fairtrade International éves bevételének nagyjából 60 százaléka.

A jelek szerint azonban elsősorban attól kell tartani, hogy a cégek részéről egyre-másra megalkotott eljárásrendek előbb-utóbb egymással keverednek ellentmondásba, és emiatt épp a szabványjelleg, azon keresztül pedig a megbízhatóság elve hullik ki a rendszerből.

A Fairtrade International jelezte, megvan bennük a nyitottság a vállalatok ötleteire, melyek a jelenleg érvényes koncepciók korszerűsítését, javítását szorgalmazzák.

Nagy gondot fordítunk arra, hogy figyeljünk a vállalatok jelzéseire és innovatív megoldásaikat adaptáljuk saját modellünk számára”

– mondja Dario Soto Abril, a Fairtrade International egyik vezetője.

A nonprofit szervezet ugyanakkor új partnerségek kialakítására is törekszik. A saját könyvvizsgálatukért felelős társaság, Fairtrace néven online platformot indított az áruk mozgásának nyomon követésére a beszerzési láncban. Eközben a szervezet a Lidl és az Aldi mögött álló vállalatokkal folytat tárgyalásokat a lehetséges együttműködésről.