Peking világvalutává teszi a jüant

2017.09.19. 15:32

Idén nagyon belehúzott a kínai fizetőeszköz, ezzel le is dolgozta tavalyi esését, így a kínai hatóságok megszüntettek néhány intézkedést, amelyet korábban a jüan esése miatt vezettek be. Peking ezzel a lépéssel is – akárcsak az új Selyemút beruházásaira adott jüan-hitelekkel - afelé halad, hogy a kínai fizetőeszközt világvalutává tegye. Egy évvel ezelőtt az IMF már tartalékvalutává nyilvánította a jüant, és bevette a dollár, az euró, a jen, és az angol font mellé.

Tavaly év vége óta folyamatosan emelkedik a jüan árfolyama, miután előtte két évig elég sokat gyengült. Az erősödés olyan masszív, hogy

a kínai jegybank el is törölte azokat az intézkedéseket, amelyekkel az árfolyamot védték. Eddig azokra az ügyletekre, melyekben későbbi határidőre dollárt vásárolt egy bank jüan ellenében, tartalékot kellett képezni, ennek mértéke mindig az előző havi forgalom 20 százaléka volt. Ilyen ügyletet rendszerint az exportőrök kötnek más devizákban, ha védekezni akarnak az árfolyamkockázat ellen. Egyúttal a külföldi bankok jüanbetéteire vonatkozó tartalékképzési kötelezettséget is eltörölték.

Mindez újabb lépés annak érdekében, hogy a kínai fizetőeszköz világvaluta legyen. A kínai központi kormányzat egyik fő célja ugyanis, hogy a világkereskedelemben minél nagyobb arányban jüanban is számlázzanak, a központi bankok minél nagyobb jüantartalékot halmozzanak fel, és meghatározó szuverén államok jüanban is bocsássanak ki államkötvényt. Mára a kínai jüan a világ egyik leggyakrabban használt fizetőeszköze a dollár, az euró, a brit font és a jen után.

Buszjegyekből származó egyjüanos bankjegyet számolnak egy kínai közlekedési vállalatnál. Hosszú távon számolni kell a jüannal.Forrás: Imaginechina/Gao Lin

Ám kétségtelen, hogy még a kínai külkereskedelem zömét, körülbelül 80 százalékát is dollárban forgalmazzák.

Peking célja jelenleg nem is lehet reálisan más, mint a jüant tartalékvalutaként megerősíteni. A jüan menetelésének egyik legfontosabb mérföldköve, hogy az IMF tavaly októberben felvette a tartalékvaluták közé a dollár, az euró, a jen és az angol font mellé. Ez teljesen érthető, hisz a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, tehát devizája egyre nagyobb szerepet játszik.

Letértek a kötött pályáról

A jüan árfolyama sokáig kötött volt, a 90-es évek közepétől bő tíz évig rögzítve volt a dollárhoz, 8,20 körüli szinten. Nyilvánvalóan alulértékelt volt a valuta, hisz az országnak közben óriási kereskedelmi többlete halmozódott fel főleg Amerikával szemben, de a gyenge jüan a kínai hatóságok részéről tudatos volt, az export támogatásával elő akarták segíteni a mély bázisról induló gyors növekedést.

2006-ban aztán engedtek az egyre növekvő felértékelési nyomásnak, az árfolyam megmozdulhatott. Következett is az erősödés: 2008-ban már csak 6,70 jüant kellett adni egy dollárért. A válság idején megállt az árfolyamerősödés, de utána 2010-ben újra indult, és 2014 elejéig tartott, amikor már csak alig több mint hat jüan volt egy dollár. Itt azonban megfordult a trend, és egy korrekció kezdődött: ez volt az időszak, amikor sokan megijedtek a kínai gazdaság növekedési ütemének visszaesésétől. Ugyanakkor 2014-ben heves emelkedésnek indultak a kínai tőzsdék, a Sanghaj Kompozit index 2000 pont környékéről alig több mint egy év alatt 5000 pontra szaladt fel.

Rengeteg tőkeáttételes ügyletet kötöttek (hitelre vettek részvényeket), a kínai lakosság tódult a tőzsdére a gyors meggazdagodás reményében. Így nagy tőzsdei lufit fújtak, amely óhatatlanul kipukkadt, de az állam beavatkozott, hogy a tőzsde összeomlásának hatásait tompítsa. Különböző intézkedések mellett 3000 pontos index környékén állami alapok rengeteg részvényt vásároltak, a piacot megtámasztották, a lefelé tartó spirál megszűnt, véget ért a pánik. Ehhez viszont sok pénzre volt szükség, ezért a hatalmas devizatartalékokhoz is hozzányúltak, ami nyomás alá helyezte a jüant.

Kínai banki alkalmazott jüankötegekkel: Peking védi a pénzügyi rendszerét a nyugati versenytársaktólForrás: Imaginechina/Si Wei

A kínai valuta így folyamatosan gyengült, aminek viszont az lett a következménye, hogy a lakosság dollárra akarta váltani pénzét, ezzel gyorsítva a folyamatot, amelynek egyébként nem volt fundamentális alapja, hisz az országnak továbbra is erős kereskedelmi többlete van. Egyes tőkemozgásokat ezért átmenetileg korlátoztak, limitet szabtak az országból évente fejenként kivihető valuta mennyiségének, egyúttal bevezették a már említett átmeneti tartalékképzési köztelezettségeket.

Fordulat következett

Az árfolyamesés végül tavaly év végéig tartott, közel hét jüan lett egy dollár, ott viszont megfordult a folyamat, és masszív erősödés indult. Az árfolyam izmosodásában a piacok megnyugvásán kívül több tényező is szerepet játszik: egyrészt az említett, még mindig fennálló kereskedelmi többlet, melyet általában a hazai valutaerősödés szokott mérsékelni.
Ugyanakkor Kína az Egy övezet, egy út, más néven modern Selyemút kezdeményezés keretében az „övezethez” tartozó több mint 60 országban sok beruházáshoz jüanban nyújt hitelt, és ezek visszafizetése pedig folyamatosan növelni fogja a jüan iránti keresletet. Peking nem is titkoltan azért is szorgalmazza ezeket a gigantikus kölcsönöket, hogy a jüan nemzetközi elfogadottságát növelhesse. A jüan világszerepével kapcsolatban elemzők ugyanakkor a kínai pénzügyi rendszer zártságára figyelmeztetnek.

Peking egyelőre vonakodik megnyitni a kínai pénzügyi szektort a nyugati bankok előtt, ami helyes politikának bizonyult a gazdasági növekedés ütemének fenntartása érdekében.

A kínai vállalati szektor kiugróan magas, a GDP körülbelül 240 százalékára rúgó eladósodottsága nyilvánvalóan csak úgy alakulhatott ki, hogy a bankok közvetve vagy közvetlenül zömében állami tulajdonban állnak, így az eladósodás kevésbé kockázatos. Azt a központi célkitűzést, hogy 2010 és 2020 között a kínai gazdasági teljesítmény megduplázódjon azonban csak a hitelezés ütemének veszélyes gyorsaságával lehet fenntartani,

és erre már az IMF is figyelmeztetett néhány héttel ezelőtt. A Valutaalap számításai szerint 2022-re a kínai GDP 290 százalékát érheti el a vállalati adósságállomány, ami a nem fizető hitelek miatt piaci körülmények között nehéz helyzet elé állítaná a gazdaságot.

Gazdasági háttér

A jüan „fedezete” a kínai gazdasági teljesítmény és a külkereskedelmi többlet, ezért is fontos a gyors növekedést megőrizni. Kína gazdasága az 1980-as évek elején kezdett emelkedni alacsony szintről, és a növekedés üteme hamar rendkívül magas, tíz százalék fölötti szintre emelkedett. Voltak ugyan ennél kisebb növekedésű évek is, például 1990 környékén, de előfordultak 15 százalékos évek is, így hosszú ideig, bő 30 évig kijött az évi tíz százalék körüli növekedési átlag.

Kína gazdasági teljesítménye 2025-2027-ben megelőzheti az Egyesült ÁllamokétForrás: PhotoAlto/Ale Ventura / Altopress

Ilyen már korábban is volt: leginkább a két második világháborúban vesztes ország, Németország nyugati fele és Japán mutatott hasonlót. Szinte nulláról indulva évtizedekig növekedtek óriási ütemben, és el is jutottak odáig, hogy a világ második és harmadik legnagyobb gazdasága lett belőlük Amerika után, egyúttal valutájuk is a második és harmadik legfontosabb helyre került a dollár után.

Azonban Kína esetében van egy lényeges eltérés, ami miatt nagyobb is a dolog jelentősége: míg Németország bő 80 millió, Japán 127 millió lakost számlál, addig Kína lakossága az 1,4 milliárdot közelíti, vagyis ha egy ekkora ország gazdasága növekszik nagy ütemben, az óriási húzóerő az egész világ számára.

A felívelési folyamat egyébként hasonló volt Japánéhoz: ott is a gyáripar lendült fel az 50-es években, majd később már jó minőségű elektronikai termékeket gyártottak és az autóiparuk és kezdte ellátni a világpiacot. A nagy növekedés közben igen gyorsan nőtt a japán életszínvonal, és annyira megemelkedtek a bérek, hogy megdrágultak a japán termékek. Így óhatatlanul jelentkeztek más versenyzők, akik a termelést még olcsó munkaerővel tudják megvalósítani.

Euró és jüankötegek egy kínai bankban. A dollár, az euró, a jen és a brit font mellett a jüan lett az új tartalékvaluta az IMF-nél.Forrás: Imaginechina/Xu Jingbai

Köztük volt Kína, és rövid idő alatt kínai termékek kezdték elárasztani a világot, a világ gyártókapacitásának színe-java Kínába került, ehhez persze az is kellett, hogy az ország kedvező környezetet teremtsen. Természetesen, hogy - akárcsak korábban Japánban - Kínában is erős növekedésnek indultak a bérek, ezért óhatatlanul emelkednek a gyártás költségei, így a gazdaság sem bővülhet a korábbi ütemben a végtelenségig.

A fák nem nőnek az égig

Ennek megfelelően a növekedés üteme nagyjából öt évvel ezelőtt tíz százalék alá esett, 2014 vége felé pedig a hét százalékot is alulmúlta. Ez ijedelmet váltott ki világszerte, noha önmagában ez a mérték még csak nem is szokatlan: az ezredforduló környékén és 2009-ben is volt ilyen visszaesés, sőt azokat a mostani még csak alul sem múlta. A félelem inkább abból adódhatott, hogy éppen az elért viszonylag magas szint miatt most már tartósan lassulni fog a növekedés, sőt akár egy-két százalékosra is visszaeshet.

Ez a félelem azonban alaptalan volt, mivel Kína azért messze nem érte még el azt a szintet, amit korábban Németország vagy Japán. Az egy főre jutó kínai GDP vásárlóerő értéken számítva 15 ezer dollár körüli, míg Japán esetében ez az érték 40 ezer körül alakul (a nominális értékben jóval nagyobb a különbség, a jüan alulértékeltsége miatt). Így Kína esetében bőven van tere még a további növekedésnek, persze már nem a korábbi, kétszámjegyű ütemben.

A növekedés most évi 6,5 százalék körüli, és a várakozások szerint ezen a szinten marad a következő években, és utána lassan fog tovább csökkeni.
Kínában viszont közben a gazdaság szerkezete változik: eddig viszonylag alacsony volt a lakossági fogyasztás, de ez most erősen, évi tíz százalék körüli mértékben növekszik, ami önmagában igen komoly felvevőpiac-növekedést jelent az egész világ számára.
A kínai gazdaság növekedésének van még egy komoly következménye, ami az ország méretéből adódik. Az ország nominálisan, tehát a dollárban kifejezett nemzeti össztermék alapján a világ második legnagyobb gazdasága lett, messze lehagyva Japánt és Németországot. 2016-os adatok szerint Kína nemzeti összterméke 11,2 ezer milliárd dollár, míg Japáné 4,9, Németországé 3,4 ezer milliárd. Már csak Amerikáé nagyobb 18 ezer milliárddal, és ha a hat-hét százalékos növekedési ütem még évekig fennmarad, majd öt százalék körülire csökken, akkor óhatatlanul bekövetkezi a helycsere, és Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága. Ezt az elemzők többsége 2025-2027-re valószínűsíti.

Nem akarnak a dollárral versenyezni, de a jüan világvaluta-szerepét megerősítenék.Forrás: Imaginechina/Yi Chang

Ha vásárlóerő értéken számoljuk, már most is az 21,5 ezer milliárd a kínai nemzeti össztermék, vagyis elvileg már megelőzi az USA-t. Ez azonban csak látszólagos előny: a különbség abból adódik, hogy Kínában lényegesen alacsonyabb az árszínvonal, mint Amerikában, és a nominális GDP-adatot úgy számolják, hogy a nemzeti valutában, vagyis a jüanban számított értéket dollárra váltják. A reálisabb kép érdekében ezért szokták ezt korrigálni azzal a különbséggel, ami a két vizsgált ország árszínvonala között van.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy miért van ekkora különbség az országok árszínvonala között. Ennek oka, hogy a gyengébb gazdaságú országokban rendszerint alacsonyabb az árszínvonal, miután gyengébb a nemzeti valuta, pont azért, hogy így az alacsonyabb termelékenységből adódó hátrányt sikerüljön kiküszöbölni, és az ország versenyképes legyen.