A britek jelenlegi tervezett nagy nukleáris erőmű projektje, a Hinkley Point C bejelentése óta nagy figyelmet kap. Egyaránt érvelnek szükségessége mellett és ellene is, utóbbi esetben főként azzal, hogy
mire megépül, végképp gazdaságtalanná válik a megújuló energiaforrások bekerülési költségeinek rohamos esése miatt.
Van azonban egy másik, a nukleáris energiát hasznosító kezdeményezés a briteknél, mely a lakosság számára is – szinte szó szerint – testközelbe hozhatja az atomerőművek kérdését. A moduláris reaktorokról még idén ősszel dönthet a brit vezetés, miközben egy felmérés most kimutatta, a britek annyira nem lelkesednek azokért.
Míg a Hinkley-projektben klasszikus nagytermelő épülne, addig az utóbbi évek technológiai vívmányait megjelenítő moduláris reaktorok (SMRs) szolgáltatta energia még a tizedét sem érné el annak, amennyit a nagyüzem termel majd. Persze erre nincs is szükség.
A moduláris reaktorok maximum 300 megawatt termelésére építhetők, de jellemzően még csak néhány tíz megawattos telepítések valósulnak meg.
Egyik előnyük nagyobb testvéreikhez képest, hogy sokkal kisebb helyett igényelnek, egyszerűbben és olcsóbban lerakhatók, és ritkán (2-15 évente) szorulnak csak üzemanyagcserére. Ilyen blokkokkal például Alaszka, Szibéria és Argentína távoli vidékein találkozhatunk, többségükkel még csak építési fázisban.
A britek a legmodernebb, kompakt-jellegű technológiában gondolkodnak.
A kormány 250 millió fontos (kb. 90 milliárd forint) alappal támogatja az első generációs erőművek szigetországi elterjesztését.
A beszállításra a legesélyesebb a Rolls-Royce nukleáris üzletága vezette konzorcium, de kínai cégek és más vállalatok is versenybe szállnának a projektért.
Már ha a britek nem nagyon ellenkeznek.
Jelenleg ugyanis úgy tűnik, a lakosság elég megosztott abban a tekintetben, hogyan álljanak a kisméretű atomreaktorokhoz a sokasodó szélturbinák árnyékában élve.
A YouGov végezte felmérés eredményét több brit sajtóorgánum is ismertette. Eszerint a britek 62 százaléka nem szeretné, ha lakhelyéhez öt mérföldnél közelebb ilyen minireaktor létesülne, de 65 százalékuk nem ellenzi a szélfarmokat. 24 százalékuk ugyanakkor a szélturbináknak sem örülne, de érdekes adat, hogy ez az arány mindjárt 17 százalékra csökken akkor, ha a szélfarm a közösség tulajdonában áll. Az is figyelemre méltó, hogy szintén
60 százalék körüli azok aránya, akik nem ellenzik a nukleáris energiát, feltéve, ha olcsóbban jutnak hozzá az abból termelt villamos energiához,
mint amekkora költségre a Hinkley-projektnél számítani lehet.
A projekt megvalósításában érdekeltek azt hangsúlyozzák, a britek számára nélkülözhetetlenek ezek a minireaktorok, mivel az elektromos autók terjedését pusztán a szél-, víz- és napenergia hasznosításával, az ellátás nem fogja bírni tempóval és ellátásbiztonsággal.
A moduláris reaktorok egy ideje csúszó ügye most a kormányzati döntéstől kaphat újabb lendületet.
Környezetvédők ugyanakkor azzal érvelnek, a mostani felmérés is bizonyítja, hogy a britek meglehetősen megosztottak a brit energiapolitikával kapcsolatban.
A minireaktorok pedig, bár a nagytermelőknél olcsóbbak, de a további alternatíváknál drágábbak lesznek.
A Rolls-Royce úgy számol, hogy 2028 után egy akkor elkészülő atomerőmű 60 fontos áron kínálna 1 megawattóra teljesítményt. Eközben az elemzők a tengeri, offshore szélerőművekben termelt energia költségét már 2022-23-ra 57-58 fontos megawattóránkénti árban várják.