A Nike felemelkedése és Sonny Vaccaro lenyűgöző története

2017.11.01. 08:49

A Nike a világ legismertebb márkái közé tartozik. Szurkolók milliói hordják a cég termékeit csak azért, mert a kedvenc csapatuk is a pipával ellátott mezben játszik. A sportruházatot gyártó vállalatok számára a legnagyobb reklámot és presztízst az jelenti, ha a népszerű sportolók az ő logójukkal ellátott cipőt, pólót, vagy éppen mezt hordják. Azt viszont kevesen tudják, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs Sonny Vaccaro, az ember, aki örökre megváltoztatta az egyetemi sportokat és azt, hogy a sztárok és a szurkolók milyen ruházatot hordanak.

A Nike és Vaccaro meghódítják az amerikai egyetemeket

Az 1960-es években a Nike még Blue Ribbon Sports néven volt ismert, de már akkor 45 profi kosárlabda-játékossal álltak szerződésben. Sonny Vaccaro akkor került a képbe, amikor saját tervezésű kosárlabdacipőjét szerette volna eladni a cipőgyártóknak Oregonban. A cégek menedzserei egy helyi étteremben hívták meg ebédelni, de egyiket sem érdekelte az ötlet. 

A legtöbben inkább magában Vaccaróban láttak fantáziát. 

Embed from Getty Images

Rob Strasser, a Blue Ribbon akkori vezetője imádta a karakteres embereket, és úgy gondolta, hogy a világnak mindig szüksége lesz a Vaccaróhoz hasonló egyéniségekre, ezért felvette őt, és rábízta a marketinghez kapcsolódó tevékenységeket. A következő néhány hónapban Strasser és Vaccaro főleg a kosárlabdával és a játékosok szponzorálásával voltak elfoglalva. 

Beleütköztek abba a problémába, hogy egyre nehezebb volt a profi sztárok pénzügyi igényeit kielégíteni. 

Az NBA játékosok, akik szerződésben álltak a Blue Ribonnal, minden évben egyre drágább luxusnyaralásokra mentek a cég pénzéből. Vaccarónál az verte ki a biztosítékot, amikor a játékosok már a saját telefonszámlájukat sem voltak hajlandóak kifizetni. Ekkor mondta Strassernek, hogy nem az NBA-re kellene ezentúl koncentrálni, hanem sokkal inkább az egyetemi sportok világára. 

Az NCAA, vagyis az amerikai egyetemi sportokat felügyelő szervezet szabályozása szerint a játékosok semmiféle juttatást nem kaphatnak.

Az egyetemi kosárlabda nyitotta meg a milliárd dolláros piacotForrás: Getty Images/2010 Getty Images/Andy Lyons

Ez kapóra jött Vaccarónak, aki meglátta ebben a kiskaput, amely minimális költséggel tudna hatalmas reklámot biztosítani a cégnek. A szabályok szerint az egyetemi játékosok amatőrök, ezért a szponzori pénzeket nem ők, hanem elsősorban az edzők és az egyetemek kapták. 

Strasser attól félt, hogy a céget esetleg a sportolók megkenésével vádolják majd, ha kizárólag az ő cipőiket viselik. Ezért azt javasolta, hogy inkább az edzőket fizessék le, a játékosoknak pedig ingyen adjanak felszerelést. De mennyibe kerülhet mindez? Mégis mennyi pénzt kellene fizetni az edzőknek azért, hogy a játékosaik egy adott márka felszerelését viseljék? Mint kiderült, nem sokat.

Akkoriban még nem voltak ruházati szerződések az egyetemek és a sportszergyártó cégek között. Vaccaro tudta, hogy a Converse volt az egyetemi kosárcsapatok körében népszerű márka, viszont az a cég semmit nem fizetett, csak ingyen adta a cipőket a játékosoknak.

Több millióan tippelnek a March Madness néven ismert egyetemi kosárlabda-rájátszásra. Aki mind a 63 mérkőzés győztesét eltalálja, az milliomos lehet. Eddig még senkinek sem sikerültForrás: Getty Images/2014 Getty Images/Jamie Squire

A közös tervüket 1977-ben mutatták be az akkor már Nike néven futó márka igazgatótanácsi ülésén.  Vaccaro évekkel korábban sikeresen indított el egy jótékonysági kosárlabdagálát a gimnáziumok legjobb játékosainak. Ez egy olyan rendezvény volt, ahol a tehetséges fiatalok bemutatkozhattak, és az egyetemi edzők is meg tudták nézni, mit is tudnak a jövő kosarasai. Strasser rávette a cégvezetést, hogy fektessenek pénzt a Dapper Dan kosárgálába, és legyenek ők az esemény fő szponzorai. 

Vacarro emellett kapott 20 000 dollárt a cégtől, hogy a tervét sikeresen végrehajtsa.  Az első útja régi barátjához, a UNLV egyetem kosárlabdacsapatának edzőjéhez, Jerry Tarkanianhoz vezetett. Utána jött az egyik legsikeresebb csapat, a Duke és annak edzője, Bill Foster.

A legnevesebb egyetemek rengeteg pénzt keresnek az amatőrnek titulált játékosokbólForrás: Getty Images/2017 Peyton Williams/Peyton Williams

Sokan nem hittek elsőre Vaccarónak, mert az ajánlat túl jónak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Az Iona edzője például azt gondolta, amikor Vaccaro a táskájába nyúlt a csekkért, hogy meg akarja bundázni az egyik meccset. Elképzelése sem volt arról, hogy mit akarhat egy nevesincs iskola nevesincs edzőjétől a Nike. A dolog azonban bejött. 

A hetvenes évek végére a Nike szerződtette a tíz legnagyobb egyetem kosárlabdacsapatát.  Fejenként mindössze néhány ezer dollárt fizettek az edzőknek, valamint ingyenes felszerelést biztosítottak a játékosoknak.

Egyenes út vezet az egyetemi ligából a profik közéForrás: AFP/2016 Getty Images/Patrick Mcdermott

A továbbiakban kiderül, hogy mi történt, amikor Vaccaro és Strasser lebukott, valamint megtudhatja, hogy manapság hogyan működik a 40 éves alapötlet. Lapozzon a folytatáshoz.

Előző
  • 1
  • 2
Következő