Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
December 10-től 13-ig rendezik meg a WTO következő miniszteri tanácskozását Buenos Airesben, Argentínában. A konferencia egyik kiemelt témája lesz a tengeri halászat kérdése – jelzi az AsiaTimes. Talán kevésbé ismert körülmény, de
a WTO-nak hatalmas befolyása van a tengeri halászat gazdasági vonatkozásaira.
A genfi székhelyű szervezet kvótákkal és jogosítványokkal próbálja mederben tartani annak mértékét globális viszonylatban. Ezért egyesek nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a közelgő konferencián eredményre vezető döntések születnek a mind nagyobb volumenű illegális és szabályozatlan túlhalászat visszaszorításában. Kérdés, mire elég a halászati porciók kiméricskélése és szétosztása az elsősorban Kínához köthető jelenséggel szemben.
Globális viszonylatban a tengeri halászat a kormányzatok részéről a leginkább támogatott gazdasági ágazatok közé tartozik. Ennek azonban káros következménye az adott tengerterületek túlhalászata is – figyelmeztet egy ENSZ-jelentés.
A számítások szerint, 2017-ben világszerte 35 milliárd dollárt fordítottak az ágazat támogatására, és ez az összeg évről évre nő.
Az egyik legnagyobb halásznemzet Kína, amely 2011 és 2015 között megháromszorozta az erre fordított kormányzati pénzeket, és közel 22 milliárd dollárt költött az ebben működő cégek támogatására. Ebben az összegben nincs benne a dollár tízmilliókra tehető adókedvezmény, melyből a cégek részesültek. Egy Greenpeace-jelentés arra is rámutat, hogy
2016-ban Kína csak a hajók üzemanyagára 12 millió dollárnyi támogatást adott az ágazat számára,
amivel lényegében kompenzálta a profitot csökkentő üzemi veszteségeket, illetve költségeket.
Azonban úgy tűnik, többről van szó, mint egy erőre kapó gazdasági ágazatról. A jelentések szerint, Kína az elmúlt években figyelmen kívül hagyott minden halászati moratóriumot, saját vizeit pedig lényegében végérvényesen lerabolta. A tengeri fogások iránti kereslet azonban nem csökken az országban, így a távol-keleti hatalom a tiltások ellenére megjelent más országok vizein.
Kínában az utóbbi években látványosan megerősödött a középosztály, amely jelentős igényt támasztott korábban csekély gazdasági jelentőséggel bíró árucikkek iránt is (azt, hogy Kína harmadik leggazdagabb ember mit gondol a középosztályi jövedelmekről és a boldogság kapcsolatáról, ide kattintva olvashatja el). Ide tartozik a halfogyasztás is.
A tengeri halászat nagyságrendje azért nő minden évben, mert az ázsiai országokban, így Kínában is, évente egyre több halat fogyasztanak.
Ezt az igényt azonban csak mind távolabbi vizeken halászva tudják kiszolgálni.
Egyes jelentések szerint, Kínával az a baj, hogy ebben az ágazatban semmibe veszi a nemzetközi közösség elvárásait, és meglehetősen szelektíven tartja be vagy hagyja figyelmen kívül a halászatot szabályozó rendelkezéseket. Például amíg számos tengermelléki állam betartja azt a rendelkezést, hogy tengeri halászflottáját nem irányítja más államok felségvizeire, addig Kína ezt rendszeresen megteszi. Indonézia már 2014-ben ráállt arra, hogy
elfogás és a legénység evakuálása után, egyszerűen felrobbantja a vizein engedély nélkül halászó, idegen országok zászlaja alatti járműveket,
Vietnam pedig azt nehezményezi, hogy partjai mentén rendszeresen feltűnnek üzemanyag-utánpótlást szállító kínai hajók.
Ez utóbbiak pedig egy ideje még távolabbi vizek irányába tartanak. Úgy tűnik, Kínának Dél-Kelet Ázsia már nem is elég, és Kelet-, illetve Nyugat-Afrika partjai jelentik a legújabb halportyák helyszíneit.
A szabályozatlan túlhalászat mint probléma, túllépett a dél-kelet ázsiai lokális viszonylatokon, és egyre jelentősebb gazdasági és biztonsági kockázattá vált. Kína ráadásul hajlamos kihasználni azt, hogy számos afrikai országban nincs kapacitás arra, hogy büntetőügyként kezeljék, és e módon fel is göngyölítsék az ott halászó kínai hajók ügyét. Egy jelentés szerint, nemrégen Szenegál partjainál tűntek fel ilyen járművek, amelyek bő egy hét alatt
akkora mennyiségű halat emeltek ki a tengerből, mint amennyit a hagyományos kenukkal halászó szenegáliak 1 év alatt fognak ki.
A nem engedélyezett, főként vonóhálós halászat – mely technika egyébként csak szigorú szabályok betartásával folytatható – könnyen felboríthatja más tengervizek élővilágának egyensúlyát is, ami hosszabb távon óriási gazdasági károkat okozhat. Egy felmérés szerint a nyugat-afrikai országok (Mauritánia, Szenegál, Gambia, Sierra Leone, Guinea)
évente több mint 2 milliárd dollárnyi kárt szenvednek el a vizeiken zajló illegális halászat miatt.
Ám ha ez nem lenne elég, a tilosban halászók komoly biztonsági kockázatot is jelentő hajókká váltak a nemzetközi közvélemény szemében. Az ázsiai országok már egy ideje növekvő idegességgel figyelik, hogy
Kína egyre-másra építi a mesterséges szigeteket a Dél-kínai-tengeren,
melyek hivatalosan a halászatot vagy más, első körben ártalmatlan tevékenységet támogató létesítmények. Valójában azonban a megerősödő ország előretolt állásai is lehetnek, akár katonai akciókhoz is.
De ennél is van tovább. Egy washingtoni székhelyű elemző- és tanácsadó csoport, a CSIS arra figyelmeztet, hogy
az Afrikánál megjelenő hajók könnyen lehetnek az illegális kereskedelem, többek között a kábítószer-forgalmazás járművei is.
A csoport szerint, sokkal következetesebb szabályozásra lenne szükség ahhoz, hogy a távolról érkező halászhajók ne használhassák ki a most nyitott jogi kiskapukat arra, hogy alig ellenőrzött módon jelenjenek meg más országok kikötőiben.
Nem tudni, születik-e döntés arról a decemberi konferencián, mit is hogyan kellene tenni a nemzetközi közösségnek a szabályozatlan túlhalászattal kapcsolatban. Nyolc kelet-afrikai ország mindenesetre együttműködésre lépett az információk megosztásában a nem engedélyezett halászat visszaszorítása érdekében. Japán és Vietnám pedig azt jelentette be, fokozzák haditengerészetük aktivitását a közös tengervizeken, hogy megfékezzék az ott illegálisan halászókat.
